Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

232 138. országos ülés 1897. július 15-én, csÜtörtükSn. altatott közvéleményt, a mely ha felébred, nem önöket, t. kormány, nem is önöket, t. többség egyenként, hanem össze fogja törni azt a rendszert, a mely egy többséget ilyen eszközökkel be tud hozni a parlamentbe. (Élénk helyeslés balfelől.) Rövid idő múlva, t, ház, néhány nap múlva a törvényjavaslat felett az általános vita be lesz fejezve; (Felkiáltásoka szélső baloldalon: Nem bizonyos!) be is lehet fejezve, mert a helyzet a mi kezünkben van, ha akarjuk, augusztus elsejére törvénynyé lesz, ha akarjuk, nem. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Önök megszavazzák ezt is, ba kell, a 16. §-t is, és Bánffy Dezső báró miniszterelnök űr büszkén fog akkor visszatekinteni liberális gyermekeire, hogy jói megálltak a sarat, ugyan elröpültek néhányan, mert hiszen a szabadelvű pártnak általam nagyon tisztelt alakjait alig lehet már a parlamentben látni, nem látom én Csákyt, Hegedüst, (Felkiáltások jobbfelöl: Itt van !) Széll Kálmánt, Szivákot, Chorint, Beksícseí, elmentek ezen viták elől. Tegnapelőtt, midőn épen a szabadelvű kör, a »Lloyd« előtt sétáltam, láttam, hogy egy létrán zsindelyezik annak tetejét; eszembe jutott, hogy mind elvitték a legények elejét! (Élénk helyeslés, tettes és hosszantartó taps balfelöl. Ralijuk! Halljuk!) T. ház! Ez a szavazás megadja önöknek a többséget, mi le leszünk szavazva, az önöké lesz ennél a javaslatnál is, meg a többinél is a többség, a miénk lesz az igazság. De, t. ház, ne legyenek azért büszkék erre a többségre, ne legyen büszke Bánffy Dezső báró miniszterelnök úr se, mert mi egy nagy muuka, egy erős küzdelem öntudatával megyünk ki a házból, magunkkal visszük a költőnek azt a versét: »A macska is tizet fiadz, az oroszlán bánja tán, ő egy-kettőt hoz világra, de az aztán oroszlán.« Nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Hosszantartó taps és éljenzés balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik. Elnök csönget. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, a holnapi üiés napirendjére leszek bátor javaslatot tenni. (Halljuk!) Ez pedig egyszerűen az, hogy a ezukoradóróí szóló, jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalásának folytatása lesz napirenden. (Helyeslés.) Elfogadja a hkzl (Igen!) Ez tehát a ház határozata. Következik már most az interpelláczió. (Haüjuk ! Halljuk 1) Lázár Árpád jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! (Halljuk!) Majdnem két hete már, hogy tart itt a vita ezen törvényjavaslat felett, a mely azt ezélozza, hogy mi kilenez milliónyi prémiumot adjunk a nagy tőkének. A túloldal vezérszónoka a többek közt azzal indokolta ezt, hogy a munkások érdekében is kell ezt a javaslatot megszavaznunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A legközelebb lefolyt napok bebizonyították, miként segíti a nagy tőke a munkásokat. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Köztudomású dolog, hogy e hét első napján kiütött a téglagyári munkások közt a sztrájk. Én erre legelőször a múlt héten megjelent szocziáldemokrata pártközíöny, a »Népszava« által lettem figyelmessé téve, a melyben hajmeresztő részleteket láttam felsorolva, de a melyeknek hitelt nem adtam és Lepsényi Miklós elvtársammal elmentünk a helyszínére, hogy meggyőződjünk, mennyiben volt igazsága ezen lapnak és mennyiben nem mondta az igazságot. (Halljuk! Halljuk !) Én meggyőződtem arról, hogy ezen lap az igazságot nem mondja, mert a tényleges viszonyok sokkal sötétebbek, sokkal hajmeresztőbbek, mint a hogy e lapban le vannak irva. A t. ház engedelmével tel fogok olvasni ezen lapból néhány részletet, hogy hogyan dolgoznak ezen szocziáldemokraták és hogy aknázzák ki azon hibákat, a melyek a kormány vagy közegei részéről elkövettetnek. Ez ekként szól: »Csak egy emberi voltából kivetkőzött bestia bánhat el úgy embertársával, a hogy a munkástestvérekkel szoktak elbánni és hogy esetlegesen felvilágosulva polipkarjaik közül még csak ne is menekülhessenek, törvényeinknek ellenére megkeresett pénzük tíz százalékát megtakarítás czímén levonják és bármiként szüksége is volna rá, Szent-Mihály napig ki sem lesz szolgáltatva.* Én meggyőződtem arról, hogy ez tiszta igazság. Az 1884: XVII. törvényezikk rendelkezései ellenére a téglagyárosok a munkásoknak munkabéréből tíz százalékot levonnak a takarékpénztár számára és ezt nem adják vissza addig, míg a munkaidény be nincs fejezve és ha időközben el akarnak menni, nem adják ki. Az igazság kedvéért ki kell jelentenem, hogy én két téglagyárnál, a Lechner-gyárnál és az Oríey-gyárnál utána néztem ennek a dolognak és ott azt mondták nekem, hogy igenis, mikor a sztrájk kiütött, ezek a sztrájk nyomása alatt megijedve, kiadták ezen takarékpénztári betéteket. (Mozgás a baloldalon) A mi magát a munkát illeti, ez a szivtelenség netovábbja, ez a munkaerőnek valóságos kizsarolása, mert nem hinném, hogy a legkeményebb kőszénbánya-munkás annyira meg van terhelve munkával

? mint ezen szerencsétlen téglagyári munkások. Itt is egészen igazat mond a »Népszava«, mikor így szól: »Reggeli 3—4 órától kezdve egy órai étkezést leszámítva, egyhuzamban kell dolgozniok, jelesen baromi munkát végezniök esti 9 óráig. E végzett munkának díja azután 60—80 krajezárig emelkedik. Ha ezen túlfeszítés folytán különben is csak hajnalban nem képes időben felébredni és csekély öt perezczel későbben érkezik a gyártelepre, 50