Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

228 138. országos ülés 1897. jnlin^ 15-én, csüt5rtök5n. mozgó tőke kapzsiságának, mely a fogyasztó és anyagtermelő közönség kárára akar gazdagodni; azt akarja, hogy a társadalomnak minden más rétege o neki álljon szolgálatára, öt tartsa meg kényelmében. Az ilyen czélra egy fillért sem szavazok meg, s ezért a törvényjavaslatot még általánosságban sem szavazom meg. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső haloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ölést újra megnyitom! Lázár Árpád jegyző: Meszlény Lajos! Meszlény Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon és jobbfelől.) Köszönöm azt az igazán szives fogadtatást, a mely különösen a túloldalról áradt felém, mert igazán mondhatom, hogy parlamenti életem legritkább eseményei közé tartozik. (Derültség.) Megmondom azt is, hogy miért? Azért, mert én alig találtam még ezen és amazon az oldalon is azt, ha valaki felállott, hogy onnét a lelkesöltségnek ez a tüze sugározzék feléje. (Derültség a szélső baloldalon.) Köszönettel veszem tehát a t. túloldalnak ezt a nyilatkozatát, a melyet szives nekem előlegezni. Remélem, hogy rövid beszédem folyama alatt ezt nem is vonja tőlem vissza. Kevés példát mutat arra a parlamenti történet, hogy egy erőteljes, erős, mozgalmas vitánál a háznak egyik fele csak édességet, csak ezukrot nyújtson a másiknak és hogy mennél több ez a ezukor, és mennél több ez a nektár, a melyet jó indulattal, édes szavakkal nyújtunk önöknek, annál keserűbbé, annál durczásabbá lesz ez a túloldal, épen mint az a makranezos gyerek, kit — ha a sarokba visszavonul — hiába kínálgatnak czukorral, édességgel és ha rászólnak, legfőlebb kapálódzik, ha simogatják, vissza-vissza rugdal, és édes anyja: a magyar haza, az a termő föld ennek a gyermeknek hiába adja oda édességeit, azt a ezukrot, ő nincs megelégedve azzal, mert makacscsá lett, mert föltette magában, hogy átviszi azt a ezukrot a szomszédba, a német Miska kocsishoz, (Derültség.) hogy átvegye a gyeplőt és azt mondja, hogy most maga hajt, (Derültség a szélsőbalon.) a mely azon nyikorgó kocsi vezérlésére van szánva, melyet osztrák-magyar monarchiának neveznek. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Édes kívánok lenni én is és ha nem lesz épen szalonczukor az, a mit a t. kormánynak és pártjának kínálgatok, legyenek arról meggyőződve, hogy legjobb meggyőződésem szerint itt ezen az oldalon a vita ez "erős hevében is szeretném megszüntetni ezt a keserűséget, melyet önöknek ezen ezukor édessége okoz. Van erre módszer és szerintem meg fogják önök kapni azt a módszert a t. kormánytól, mert mindnyájan tudjuk és tudják önök is, hogy a mi kormányunknak mindig van zsebében két garas ára fekete és két garas ára sárga ezukor és ezt önök elé tartva, fel fogja oldani nemsokára azt a nyelvet, mely arra van hivatva, hogy elmondja azt az »igen« szócskát, melyet itt Magyarországon sajnos, a közerkölcsiség szempontjából is adnak, azt az »igent«-t, a mely megadja ebben a hazában az áltekintélyt, a mely megadja a rangot, a mely megadja a meggazdagodási módot, a mely megadja a hatalmat vagy legalább is a mindennapi kenyeret. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minél nagyobb ez a karéj, minél hangosabb lesz az »igen«, annál erősebb lesz a börzekormányok kinálgatása: Ich geb és annál erősebb lesz ez erkölcsileg sülyedt ország kérése is: Ich nehm! Ha a czukortermelés, ha a ezukorgyárosok akcziái, ha a kartellek, ha az igazgatósági tagok nagy díjazása, ha a kormánypárti nagybirtokosoknak érdeke talán sérelmet is szenved ezzel a vitával, melyet mi hetek óta viszünk, nem mi reánk vessenek azért. Ez a nagy vita felelet arra a nagy gúnymosolyra, mely az igazságügyminiszter úr összes argumentumát képezi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi kértük, mi kívántuk, mi követeltük: adják az igaz argumentumát annak, miért akarják megnyirbálni a turulmadárnak azt a szárnyát, melyben az a toll van, mely szabadon akar írni egy szabad nemzetnek. Mi kértük, hogy ne bántsák a szabadság erős tölgyét azért, mert néha annak oldalához egy mérges gomba vagy moha is tapad, mert tudjak azt, hogy kinövése lehet ugyan a sajtónak, de azért magát azt a nemes fát, melyről annyi koszorút szed a magyar dicsőség, kivágni, kidönteni nem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A felelet; a némaság, a hallgatás, egy játszó gúnymosoly a miniszterelnök úr és az igazságügyminiszter ajkán s a fenyegetés, az a könnyen összetörhető papirpálcza, melynek esinálásában az igazságügyminiszter úr oly rettenetes zsenialitást fejtett ki. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez az eredmény — és itt nem akarok tréfálni —• egy óriási politikai harcz, melyet itt az ellenzék hetek óta vív, de a melyet minden nehézsége mellett is mi örömmel üdvözölünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Örömmel üdvözöljük ezt, mert Magyarország felelős kormányáról feltételezünk legalább annyit, hogyha igazságosan akar nyilatkozni oda fenn Bécsben a koronának talán épen az ő Felsége személye körülötti miniszter úr, ki most jelent meg a házban, mondja el az igazságot, hogy a 16. §-nál csökönyös lett a kormány, pedig az ellenzék