Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

16 129. országos ülés 1897. Julius 6-én, hétfőn. támogatást. De ha veszem azt, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek nemcsak prémiumot, de még nagyobbmérvü erkölcsi támogatást sem nyújtani az állam apró polgárainak, a hova számítom a kisebb földbirtokost, iparost, kereskedőt, de különösen ;i munkásnépet, a mely népréteg érdekének különös istápolása oly elválhatatlan kapcsolatban áll nagy állami feladatainkkal, és államkormányzati szempontból oly fontos érdeket képez, hogy kellő g md hiányában egész állami életünk nyugalma, békéje s jövő fejtődése e tekintetben állandó zavarnak van kitéve: (Úgy van! Ügy van!a szélső baloldalon.) mondom, addig, míg a viszonyok olyanok nálunk, egyáltalán el nem ismerhetem, hogy az ország helyes úton jár, ha a czukorrépa érdekében ilyen áldozatot hoz, a mely által, bármilyen fontos fogyasztási czikk is ez, kétségtelen, hogy nem a magyar mezőgazda, se a murdíás nyer támogatást, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem az a néhány gyáros. Mutasson rá nekem a t. földmívelésügyi miniszter úr, hiszen szakjába tartozik a czukorprémium kérdése is, még inkább, mint a pénzügyminiszter úiéba, — mutasson rá, hogy a mióta ő kormányozza Magyarország közgazdaságát, vájjon mi jót tett intézkedéseivel magának a magyar termelőközönségnek? Mily áldásos eredményeket tud például felmutatni a telepítés körül, a mely oly evidens és rendkívül fontos állami érdeket képez, a melynél azután már csakugyan prémiumra volna szükség. Ha a miniszter úrnak volna elég bátorsága a pénzügyminiszter úrral és a kormánynyal szemben ezt a nagyjelentőségű állami érdeket felkarolni és e czélból az országot különösebb áldozatra felhívni, és ez iránt törvényjavaslatot nyújtana be, bizonyára meghozná az ország az áldozatot. De méltóztassék megmondani, hogy mi az eredmény, a mit ezen a téren fel tud a miniszter úr mutatni? Á semminél nem több. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyha a nagybirtokosnak, vagy a nagy tőkének áll érdekében, hogy valamely vállalat föívirágozzák, érvényesüljön, valamely czél el legyen érve, akkor nálunk a törvényhozás működése gyors, a miniszter urak eljárása eleven, az érdekek kiszolgálása kétségtelenül pontos és lelkiismeretes. De nem csupán nagybirtokosokból s nagy tőkék tulajdonosaiból áll az ország s nem azok tartják fenn az országot. Mert tulajdonképen bármily aggálylyal nézze is az ország, hogy a nagybirtokosnak a helyzete szintén rosszabbodik, vagy legalább teherviselési képessége szintén csökken és bármily aggálylyal nézzük azt, hogy a nagy iparvállalatokba fektetett nagy tőke koczkázattal jár és mind kevesebb és kevesebb jövedelmet hoz ; de mégsem ez képezi azt a bázist, a melyen az államélet államkormányzati szempontból nyugszik, hanem a kisiparosok, kiskereskedők és a munkások milliónyi tömege az a nagy hatalmas népréteg, a melyen az állami élet nyugszik, melyben egyéni erőknek érvényesülésével és érvényre juttatásával egy országot boldoggá, egy ország kormányzását kielégítővé lehet tenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem olvastam egy lapban sem, pedig szoktam a lapokat olvasni, hogy elégületlenség miatt nagybirtokost meglőttek volna, vagy a csendőrség megszúrt volna; nem olvastam, hogy valamely nagy iparvállalat tulajdonosa azért, mert az általános helyzettel nem volt megelégedve, oly indulatra jött volna s ezt oly kifejezésre juttatta volna, melylyel az állam jogrendével jutott összeütközésbe s azért a csendőr őt lelőtte. De nap-nap után olvassuk és mindig szomorítóbb képét nyújtja az általános helyzetnek az a körülmény, hogy oly tömegeket támadnak meg a szuronyosok, vagy tömegek támadnak meg szuronyosokat, a kik az állam rendével jöttek összeütközésbe. Mit jelent ez? Luppa Péter: Rászolgált! Sima Ferencz: Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy rászolgált? Meglehet, hogy meglőtték azért, mert a maga elégületlenségének oly indulatokban adott kifejezést, mely az állam jogrendjével, a közbiztonsággal és a személybiztonsággal hozta azután összeütközésbe; de akkor azután keresnem kell annak az okát, hogy annak az indulatnak, mely a tömegben meglobbant, s mint látjuk az országban több helyen fellobbant mi a forrása, mi az indító oka? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyha valaki azért ütközött bele polgártársába, mert be van rúgva, azt mondjuk, hogy részeg emberrel esett meg a dolog. De hogyha a munkások tömegénél munka közben bármely munkaadóval szemben keletkezett differencziák miatt támad elégületlenség és ebből származik a lövöldözés, ez már olyan jelensége az ország közállapotának, a mely jelenség a viszonyok és emberek elégületlenségének azt a fokát mutatja, a melylyel csak a legkönnyelműbben gondolkodó kormány nem foglalkazik alaposan. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A leglelkiismeret!énebb kormányzat az, mely minden felügyelet s minden filozófiai betekintés nélkül Nagyja ezen állapotot terjedni, mint terjed az a lappangó tűz, mely egyszerre nagy lángokban tör ki, a mit azután sem szurooynyal, sem csendőrrel, sem katonasággal elfojtani nem lehet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én úgy látom, hogy Magyarországnak sem pénzügyi helyzete, sem közgazdasági állapota, sem társadalmi közrendje nincsen rendben oly arányban, a mely arány egy egészséges