Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. országos ülés 1897. jullns 14-én, szerdán. 211 van! balfelől.) az egész felföldön a marhatenyésztést és általában az állattenyésztést tönkretették. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) A szeszipart úgy játszották át szintén egyes konzorcziumok nagy vállalkozásának kezébe, (Ügy van! balfelől.) és így lettünk mi Ausztriától függővé téve a szesziparnál is. Magyarország, a mely azelőtt büszkén mutatott ezen iparágára, gazdaságilag így lett alárendelve Ausztriának. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az intenzív gazdálkodás főirányelv gyanánt volt odaállítva a gazdák szemei elé, mint a boldogulás eszköze. Ámde a mint cselekedtek önök a szesziparral, úgy cselekszenek önök a czukorgyáripar fejlesztésével is. A mint olvastam, külföldön, Francziaországban és egyéb államokban a mezőgazdákból szövetkezeteket csinálnak és az a mezőgazda maga készíti el a maga melasse-át, aztán beadja azt a finomító intézetbe; a visszamaradó részekkel pedig, melyek az állattenyésztésre alkalmasok, csinál magának virágzó állattenyésztést és egy jövedelmet, a melyhez szükség esetében rossz termés idején is hozzányúlhat. (Úgy van! Úgy van! halfelél.) De nálunk 14 gyár meríti ki összes ezukoriparunkat és ezen 14 gyárnak rayonirozása és kartellirozása által egyszerűen kiszolgáltatjuk a magyar gazdaságot. (Úgy van! balfelől.) Nagyon helyesen hivatkoznak itt a túloldalon arra, hogy a gazdáknak első sorban nem a prémium az érdeke, hanem a kartell eltörlése és kérdezzük a t. kormányt, vájjon ez állásponton tudott-e már felmutatni eddig is eredményeket, vájjon biztosította-e a magyar gazdaközönséget, hogy ne legyen védtelenül kiszolgáltatva egy önérdekére törekvő gyári konzorcziumnak, a hol igazán csak az a főtörekvés, hogy a mezőgazdaság elnyomásával szerezzenek maguknak minél magasabb osztalékot. (Úgy van ! a bal- és ssélsb' baloldalon.) Hisz a lapokban olvassuk, hogy a bécsi czukorfinomító-gyárosok kartellt kötöttek és most már a nyersezukorgyárosokat is bele akarják írni egy kartellbe, a mely öt évre szóljon és erre kényszerítik ezeket az által, hogy kijelentik, hogy tőlük addig raffinirozás végett nem fognak átvenni czukoranyagot, a míg ők is ilyen kartellbe be nem lépnek. Ezzel pedig a répatermelést egyszerűen tönkretették (Ügy van! balfelől.) és azt a hasznot, a melyet e tekintetben a t. kormány elérni akar, épen nem éri el. (Úgy van! balfelől.) Különben is megvallom, keresem az okát, vájjon a t. kormány miért nem sürgeti taktikai okokból is, hogy ha ez a czukorprémium csakugyan olyan sürgős törvény, hogy akkor azt a képviselőház minél előbb befejezze ? Azt hiszem, megtalálom ennek az okát. Itt is említették, de bizonyára maga a t. miniszter úr is tudja, hogy Amerikában a Dingley-bill folytán veszedelem fenyegeti a czukorgyárosokat. Amerika ugyanis, a mely főfogyasztási piacza volt az osztrák czukorterményeknek, kezdi belátni, hogy a maga czukoriparát csak akkor védelmezheti meg, ha az olcsó produktum elől vámsorompóit elzárja. Miután azonban a külföldi államok prémiumokkal védelmezik terményeiket, Amerika egyszerűen azt a visszatorlás! módot akarja életbeléptetni, hogy a mennyivel emelik a prémiumokat, annyival emeli ő a vám díjtételeket. Ennek pedig az a következménye, hogy a mi szegény fogyasztó közönségünkkel fizettetik meg árban azt, a mit az amerikai közönség fogyaszt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És én nagyon értem a t. kormány aggodalmait, hogy miután ezek még nem bevégzett tények, de máifenyegető veszedelmek a gazdaközönségre és a czukoriparágra nézve is, azért tárgyaltatja itt oly huzamosan e törvényt, mert szívesen hozzá járul a húzáshalasztáshoz, mert még most sincs tájékozva az iránt, vájjon Amerikával szemben nem kell-e az egész czukorprémium kérdését elejtenie. (Úgy van! balfelől.) Ekkor lesz igazán a magyar törvényhozás kitéve a nevetséges helyzet összes gúnyjának, ha azt, a mit most hetek óta a legnagyobb buzgalommal tárgyalunk, pár hét múlva a kormány inicziativájára kénytelenek leszünk elejteni és az egész törvényjavaslatot egyszerűen mint idejét múlt dolgot visszavonni. (Zajos helyeslés.) Van azonban ennek a kérdésnek egy mellékoldala is: az az összefüggés, a melyben a sajtószabadságról szóló javaslattal a prémiumjavaslat áll. Én megvallom, talán taktikai okok is járulnak ahhoz, hogy ez az oldal itt ily merev álláspontot foglal el a kormánynyal szemben, a mely a túloldalnak sarkalatos programmpontjával, a sajtószabadsággal szemben szintén ilyen mereven viselkedik. Mert az könnyen érthető, hogy minden erőszakos nyomás felkölti a természetes reakcziót. Akkor, mikor ez a párt a 48-as lobogó alatt az ország szabadságáért küzd, lehetetlennek tartom, hogy barátaink a közszabadságok egyik sarkalatos pontját, a 48-iki törvényhozás által biztosított sajtószabadságot, egyszerűen, védelem nélkül odalökjék; (Helyeslés balfelől.) mert hiszen, ha ezt tennék, elvesztenék azt a bizalmat, a mit a közönség program mjukhoz fűz. De mi magunk is az ő törekvéseikben egy ideális álláspontot látunk a közszabadságok védelmezésében s azért csatlakozunk hozzájuk. És azt hiszem, a magyar gazdaközönségről kicsinyhitű vélekedéssel van az, a ki azt hiszi, hogy a czukorprémium által nyújtott krajczáros kedvezésekért hajlandó lesz feláldozni a köz27*