Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

192 137. országos ülés 1897. Julius 14-én, szerdán. Bizony szatira! Oly nagy többség a t. túloldalon és abban, ott — hol az ország érdekeiről van szó — a tehetetlenség oly nagy foka! Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Lázár Árpád jegyző: Mezőssy Béla! (Halljuk! Halljuk!) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Igazán érdekes és felette tanulságos a vádaknak az a hosszas lánczolata, a melyet a t. túloldal a kötelességét híven teljesítő ellenzékre szóratni jónak lát akkor, a nőkor az a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben véleményének és meggyőződésének kifejezést adni törekszik. A hanglétra mindenféle változatával kísérjenek a t. túloldal leghivatalosabb szócsövei rábírni bennünket akczíónk beszüntetésére; világgá kürtölik, hogy ez a vita, a melyet kezdeményeztünk és a melyet kitartással folytatni szándékozunk, veszélyezteti a parlamentarizmust és hogy modorunk, törekvésünk a felforgatás jellegét viseli magán és a közélet terére bevittük az anarchia tanát. Őszintén megvallom, én ezeket a hivatalos erkölcsi megoktatásokat buzgó figyelemmel kisérem; meleg érdeklődéesel olvasom, mert míg egyrészt azokból a t. túloldal hangulatát a legeredetibb forrásból tanulmányozhatom, addig másrészt épen azok a támadások érlelik meg bennem azt a meggyőződést, hogy a magyar ellenzék mindezideig semmi egyebet nem tett, mint hogy buzgó kitartással megfelelni (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) igyekezett azon kötelességének, a melyet a politikai viszonyok és azon körülmények hárítanak reá, hogy szemben állunk egy párturalmi rendszerre], a mely a számbeli abnormis többséget elég jogczímnek tartja arra nézve, hogy minden jogos kívánságot és törekvést hatalmi túlsúlyának biztonságában a legridegebb makacssággal utasítson vissza. (Úgy van! Tetszés a lál- és szélső baloldalon.) Ez a körülmény adja meg a jogezímet, t. képviselőház, nékünk ahhoz, hogy a mesterségesen felszítani szándékolt érdekhálózat közvéleménye nem gyakorolhat nyomást azon tisztünk teljesítésében, a melynek jogosságáról és igaszságáról mindannyian meg vagyunk győződve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit tesz a magyar ellenzék?! Semmi egyebet, mint hogy választóitól nyert megbízatásainak abban az irányban igyekszik érvényt szerezni, a melyet egyrészt a magyar nemzet jogainak megóvására; másrészt pedig eminens közgazdasági érdekeinek biztosítására a leghelyesebbnek és a legbiztosabbnak talál. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Előterjesztetik egy törvényjavaslat, a mely véleményünk szerint a magyar közgazdaság érdekeivel homlokegyenest ellentétben áll; (Úgy van! a szélsőbalon.) az ellenzék felveszi a parlamentáris harezot, a megdönthetlen érveknek egész halmazát hordja össze a felépíteni szándékolt kártyavárral szemben és teszi ezt, t. ház, oly tárgyilagos formában; a hosszantartó vita keretében a szubjektív szempontok teljes kizárásával; teszi azt, t. ház, olyan keretben és olyan tartalommal, a melynek kihatása elől kitérni szinte lehetetlen (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mit tesz ezzel szemben a t. túloldal ? Hogy a leghivatalosabb szócsövet idézzem (olvassa): »A szabadelvű párt híven teljesíti kötelességét, daczára a tropikus hőségnek, már tíz órakor együtt van egy tekintélyes tábor, hogy önfeláldozással hallgassa és tűrje, a mit az ellenzék művel a parlamentarizmus veszedelmére!« Igazán örvendek, hogy a szabadelvű párt hivatását ezekből e sorokból megérthettem; teljesítik híven kötelességüket, mert hallgatnak. Megvallom, a képviselői kötelmek teljesítésének ezt a sajátságos rendszerét a szabadelvű párt részéről igazán felette terhes berendezési módnak tekintem és valóban az ország közvéleménye teljes odaadással fog adózni irántuk azon nagyszabású tevékenységükért, hogy a magyar parlamentarizmus tekintélyének megóvása czéljából önfeláldozó türelemmel hallgatni tudnak; és legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy eme súlyos feladatának teljesítése közben nem fogjuk őket háborgatni a költő kérdésével: »száraz ágon hallgató ajakkal, meddig ültök csüggedt madarak ?!« (Tetszés a szélső baloldalon.) Es mit tesz az ellenzék ? A hivatalos szócső szerint: A magyar gazdaközönség érdekeiben gázol, a magyar parlament tekintélyét lejáratja; az országházat friss botrányok fészkévé sülyeszti le. Nagyzási hóbortszámba menő követelésükkel az ellenzéki viszketeg ismét kitör és a prémiumok eltörlését követelik. A nemzet . türelmének is van határa és béketürésének fonala könnyen elszakadhat. Akkor aztán rászakad az obstruáló Justh-párt árva fejére a dies irae, a nemzeti harag villáma. (Derültség a szélső baloldalon.) A szabadelvű pártnak a jelenlegi parlamenti nehéz, de szép kötelessége van, erélylyel, kitartással, ha kel, szigorú rendszabályokkal, meg kell menteni a magyar parlament hanyatló tekintélyét. T. ház! A hivatalos szócsövek, köztudomás szerint, a kormány gondolkozásvilágának hűséges trombitásai és azt hiszem, nem igen csalódom, hogy akkor, a mikor egy hatásos metaforának a leple alatt az próféltáltatik, hogy a Justh-párt árva fejére a dies irae és a nemzeti harag villáma készül lesújtani. . (Közbeszólások jóbbfelől.) Ha közbeszólásokat olyanformán mél-