Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

136. országos ülés 1897. Julius 13-án, kedden. 185 zum-adó is van, nagy különbség a teherben és legnagyobb mértékben előidézi a csempészetet. T. ház! Tehát nem abban van a baj", amin segíteni kellene, hogy Németország és Francziaország felemelte a prémiumot, hanem abban, hogy mi ezukortermélésünket jobban terheljük, mint Ausztria az övét. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És azért, míg magunknak piaezot keresünk Franczia-és Angolországban, addig saját piaezunkat elfoglaltatjuk az osztrákok által. (Felkiáltások balfélöl: Nevetséges!) Ott kell tehát az orvosságot alkalmazni, a hol a baj van: el kell törölni először a külön fogyasztási adót, vagy legalább le kell szállítani; figyelembe kell venni továbbá azt a tanácsot, melyet Komjáthy Béla t. képviselőtársam adott, hogy nagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a belfogyasztásba a nyers ezukrot vigyük be, és ezt lehetővé tesmttk, hogyha a nyers ezukor kisebb adóval terheltetik, mert jelenleg a nyers ezukor már annyira krisztailizált állapotban állítható elő, hogy teljesen alkalmas élvezeti és élelmi czikket képez. Segíteni fogunk ezukoriparunkon akkor, hogy hí tarifális politikánkkal azon leszünk, hogy a mi természetes piaezunkat, a keletet magunknak lefoglaljuk és biztosítjuk. (Helyeslés balfélöl.) Ezer módja van, hogy a belfogyasztást növeljük és ez által a ezukoripart jelenlegi stádiumában nemcsak fentarthassuk, hanem esetleg tovább is fejleszszük. Hiszen vegyük csak azt, hogy a külföldről mennyi bonbont, kandirozott ezukrot veszünk és mennyi pénzt adunk ezért ki. Látjuk, hogy Kecskemétről, Nagykőrösről vaggonszámra szállítják a gyümölcsöt külföldre, de ha teljesen érett vagy túlérett a gyümölcs, nem tudják szállítani, mert útközben elromlik. Hát nem volna-e czélszerű itt a gyümölcs-kandirozást behozni? Nem volna-e ezélszerü a mi jó szilvoriumunkat, baraezk- és cseresznye-pálinkánkat likőrré, meg krémmé átkészíteni, hogy ne a külföldről kelljen ezeket behoznunk, hanem ellenkezőleg, mi szállítsuk azokat oda? (Helyeslés balfélöl.) Szóval ezer meg ezer mód van, mely által a belfogyasztást emelhetjük és a kivitelt oly mértékben biztosíthatjuk, a mely elegendő volna gyáraink fentarthatására, úgy hogy ne kellene redukálniuk üzemüket és ne szoruljanak kiviteli prémiumokra. Mondtam, t. ház, hogy ezen törvényjavaslattal nem nyerne semmit a termelő, sem a munkás, hanem csak az államkincstár meg néhány gyáros és — a mi igazán legboszantóbb — nyerne Ausztria. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem terjeszkedem ki azon számokra, melyekkel több t. képviselőtársam megmutatta, hogy a törvényjavaslat szerint az általunk fizetett prémiumból egy tekintélyes rész nem a magyarországi, de az osztrák gyáraknak jutna, KÉrvH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. mert a mi kivitelünk csak 6—7°/o, hozzájulásunk pedig 16°/o. Vitatkozni lehet a felett, hogy ezen számadatok a részletekben megfelelők-e vagy nem, de, hogy mi károsodunk, azt a t. pénzügyminiszter úr nyíltan beismerte, a felett vitatkozni nem lehet. Távol áll tőlem, t, ház, Ausztriával szemben a legcsekélyebb animozitás is. Fontosnak tartom, hogy két szomszédos ország egymással jó viszonyban legyen, egymást gazdaságilag és más téren támogassa, különösen, ha ugyanazon uralkodó jogara alatt állanak. Azt is megengedem, hogy a hol nem számítható ki két fél közt az arány teljes preezizitással valamely közös akczió esetén, ott helye van a méltányosságnak és engedékenységnek. De itt ki tudjuk mutatni úgyszólván az utolsó krajezárig, mennyivel kellene ezen prémiumhoz járulnia Ausztriának és nekünk, hogy kitűnjék, hogy mi többel járulunk hozzá mint kellene, és így tudatosan károsodunk. Ez az eljárás már nem menthető, mert ha üzlettársak között történik meg, hogy az egyik tudva károsíttatik a másik által, erre azt mondjuk, hogy balek, de ha minálunk a törvényhozás köt ily alkut az ország rovására, ez lelkiismeretlenség és úgy a magánéletben, mint országok egymáshoz való viszonyában, ha az egyik fél magát károsodottnak találja, mindig az a következménye, hogy abban természetszerűen felmerülnek az aggályok arra. nézve, vájjon az az üzleti összeköttetés egyáltalán előnyös-e, vagy sem? Már pedig a t. kormánynak, ha 67-es alapon áll, ha a közgazdasági együttjárast akarja Ausztria és Magyarország közt, mindenképen óvakodnia kellene attól, hogy ily aggályok felmerüljenek. Mert h.i Ausztria részéről azt a folytonos kísérletet látjuk, hogy jogtalan előnyt élvezzen velünk szemben, ez utoljára érthető, mert hiszen százados gyakorlata Ausztriának, hogy Magyarországot gyarmatának tekintse; de épen azért fokozó stáb b mértékben kötelessége a kormánynak, hogy jelenleg kövesse legfőbb elvül azt, hogy: clara pacta, boni amici, vagy jobban mondva; justa pacta, boni amici, hogy ne engedje ez országban mindig megújulni azt a keserűséget, a melyet szükségkép érzünk, midőn látjuk, hogy jogtalanul vagyunk valamivel megterhelve, Ausztria pedig velünk szemben valami jogtalan előnyben részesül, (ügy van! balfelöl.) S bár e tekintetben Magyarországon még mindig nem fejlődötteléggé ki az önérdek kellő megóvása iránti érzék, (Zaj.) mégis, azt hiszem, hogy manap már senkisem ülhet fel az olyan felületes érvelésnek, mint a milyet e 24