Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

178 136. országos ülés 1897 . Julius 13-án, kedden. 4 forint 80 krajczárt, a melyből tíz százalék takarékossági szempontból le lesz vonva, tehát marad neki 4 forint 32 krajezárja s ebből a gyár kantinjainak túlcsigázott árai szerint köteles étkezni, a melyhez még ruházkodási, adó, kerületi betegsegélyző-pénztári stb. kiadások is járóinak, — nem is említve a családos emberek külön költségeit, valamint a büntetés és Jancsi-bankók révén veszített pénzeket sem — elképzelhetjük, a nyomornak mily mély fokára sülyedve tengetik életüket ezek, a szánalmas kinézésük miatt inkább páriáknak, mint embereknek nevezhető munkások.* Hock János: Fehérarczú rabszolgák! Lepsényi Miklós: Hát, t. ház, önök nekünk itt előterjeszthetnek prémiumjavaslatot, a mennyit csak tetszik, hozhatnak ide prémiumjavaslatokat szekérszámra, kérhetnek tőlünk nem 9 milliót prémium czímén, de 900 milliót, míg ilyen állapotok lesznek a munkások között, addig a munkáskérdést nem fogják megoldani. (Élénk helyeslés balfelől. Úgy van! Úgy van!) Ezeknek az állapotoknak kell véget vetni és a munkást is embernek kell tekinteni és emberi bánásmódban, emberi védelemben kell részesíteni, azzal oldják meg a munkáskérdést. (Úgy van! Úgy vwt! balfelől.) T. ház! A czukortörvény sohasem volt jó. Sohasem voltak megelégedve ezzel a törvénynyel még a túloldalon se. Az előbbi tárgyalások naplói tanúskodnak arról, hogy Hegedüs Sándor akkori előadó, Wekerle Sándor stb. mind azt mondták, hogy nem jó a ezukortörvényünk, de azért mindnyájan ajánlották megszavazásra és ha nem is volt jó, még maguk is megszavazták. A czukortörvény, t. ház, most se jó. Nevezetesen annak ez a része, ez a prémium, ez meg határozottan rossz, mert ezzel nem fogunk semmit elérni, ezzel csak önmagunkat fogjuk megfosztani néhány milliótól és azt ki fogjuk vinni nagyrészében Ausztriába, a mi pedig benn marad, az nem fog a munkások közé menni, a mint önök állítják, az nem fog a gazdák közé menni, a mint önök állítják, hanem benmarad a gyárosok kezében. Ha igazán üdvös volna a gazdákra ez a törvényjavaslat, akkor mi azt megszavaznánk igen szívesen. Mert a hol a gazdasági érdekek támogatásáról van szó, ott nem leszünk utolsók, sőt első sorban akarunk küzdeni. (Úgy van! Úgy van! balfelől.} Megmutattuk azokkal a határozati javaslatokkal, melyeket eddig benyújtottunk, megmutattuk azokkal a felszólalásokkal, a melyeket eddig ebben a házban tettünk. A kinek szame van, láthat, a kinek fülei vannak a hallásra hallhatta, és a ki tud ítéletet alkotni magának, a ki tud bírálatot mondani, nem tagadhatja el, hogy e tekintetben szándékunk igazán őszinte, jó és becsületes szándék. (Úgy van! balfelöl.) Azért, t. ház, miután ez nem tartozik azon törvények közé, melyek valamely jó czél elérésére alkalmasak volnának, miután nem tartozik azon törvények közé, a melyek a mezőgazdaság érdekeit, vagy a munkások érdekeit pártolnák, azért én ezt e törvényjavaslatot nem fogadom el, azt elvetem és e helyett egy határozati javaslatot leszek bátor a ház asztalára letenni. (Mozgás jobb felöl. Éljenzés balfelől. Zaj. Halljuk! Halljuk! Olvassa) : ^Határozati javaslat. Miután az 1896. évi XIX. törvényezikk a czukorfogyasztási adót 11 forintról 13 forintra emeli, a mi a nép újabb megterheltetésével jár, a prémiumot 5 millióról 9 millióra emeli, ez által az állampolgárok egy osztályát nagy előnyben részesíti, a t. kormány sürgetésünk daczára a börzeadó behozatalát és a földadó leszállítását megtagadta, határozza a t. ház el, hogy: az 1896. évi XIX. törvényezikk meghoszszabbításaról szóló törvényjavaslat tárgyalását mindaddig felfüggeszti, míg a t. kormány a börzeadó behozataláról és a földadó leszállításáról szóló törvényjavaslatokat be nem terjeszti.« (Élénk éljenzés balfelőlJ Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Blaskovics Ferencz ! Blaskovics Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnyegen lévő törvényjavaslatot véleményem szerint főként három szempontból lehet bírálni és kell bírálnunk. Először magában véve, hogy vájjon indokolt-e, hogy vájjon menynyiben mozdítjuk elő annak elfogadásával mezőgazdaságunk és iparunk jogos érdekeit; másodszor tekintve azt, hogy szegény ország vagyunk, tekintve azt, hogy mezőgazdaságunknak és iparunknak számtalan más szükséglete van, vájjon azon érdekek, a melyeket e törvényjavaslat elfogadásával akarunk megóvni és előmozdítani, fontosabbak-e, mint azon másik ipari és mezőgazdasági érdekek, a melyeknek ily rendkívüli segélyt nem tudunk szorítani, harmadszor és végre bizonyos tekintetben mégis figyelembe jön a politikai szempont, figyelembe jön különösen az Ausztriához való viszony, figyelembe jön a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanságnak kérdése is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Előre megjegyzem, hogy én ezen utolsó, ezen politikai szempontra nem a legfőbb súlyt helyezem s kivánnám, hogy a t. túloldal is ezen kérdést ne annyira a politikai bizalom vagy bizalmatlanság szempontjából mérlegelje,