Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-135
164 133. országos ülés 1897. jullns 12-én, hétfőn. komoly megfontolásának tárgyává tétessék. Kossuth Lajos kijelentése, t. képviselőtársam szavai szerint, a következő volt (olvassa): »Összes alkotásaim között azt sajtiálom most legjobban, a mire a legbüszkébb voltam egykor. Nagy hibát követtem el, mikor a parlamentarizmusért föláldoztam a megyei rendszert. A kormányzat központosításáért a deczentralizált alkotmányosságot. Mert a közszellem sohasem tudott oly mélyen sülyedni Magyarországon, hogy egy-két megye tiszta ne maradt volna. Ezekre mindig büszkén mutathattunk, mint példákra, s az alkotmányosság újjászületése mindig ezekből indult ki, de ha a közszellemnek ily rohamos hanyatlása mellett, rövid idő múlva a parlamentből teljesen ki fog pusztulni az erkölcsi érzék, honnan indulhat ki majd az az erőteljes áramlat, a melytől újjászületését várhatja a nemzet?! Önök, a kik benne élnek e mozgalomban, talán nem veszik észre azt a rohamos sülyedést, a melylyel parlamentarizmusuk esik, de én, az én homályos szemeimmel is tisztán látom, hogy föltartóztathatlanúl közelednek a parlamentarizmus csődje felé.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, midőn azokban a vármegyékben konstruálva volt a független nemzet, melynek életexisztencziájához nem lehetett férkőzni, mert az ősiség védelmezte, a melyik magyarságában, függetlenségében, hazafiságában századokon át volt kipróbálva, az ekként konstruált nemzet kevésbbé volt megkeríthető, egyes elemeiben bevehető, s ez által az egész nemzet alkotmányos élete sokkal nagyobb mértékben volt tisztult és erős, mint most. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ma szét van darabolva négyszáz részre, mely részecskéknek nincs semmi konstitutív eleme, nincs konstrukcziójuk, melyben a jogfolytonosság, az erkölcsi ellenállás megerősödést nyerne. Ehhez a négyszáz kerületre szétdarabolt nemzethez könnyebben hozzá lehet férni a kerítés, erőszak, megvesztegetés minden módjával. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy lehet ezt az erősséget, melyet a régi rend, a régi alkotmányos szabadság nyújtott, ezzel a ma feltalálható alkotmányos szabadsággal összemérni? Azonban én mégis azt mondom, hogy itt nem lehet az a panaczea, hogy mi visszatérjünk a régi rendre már annak alkotmányos szervezeténél fogva sem, ép úgy, a mint nem lehet visszatérni ott, hol az egész közéletet elárasztották hamis pénzjegyekkel, nem lehet e miatt visszatérni a cserekereskedésre, hanem egyszerűen kézre kell keríteni a hamisítókat, a kik hitelrendszerünket és közéletünket megmérgezték! (Tetszés a szélső haloldalon.) Nem a rendszert, nem a parlamentarizmust kell itt döngetni, hanem azokat kell támadni, a kik a parlamentarizmust meghamisították. (Élénk tetszés a szélső baloldalon) A parlamentarizmus oly szobormű, mely egy Phidias kezére vall. De a kontárok eléje állnak és kancsal szemmel rá nézve azt mondják: a nyaka kicsit görbe, letörik a nyakát és mást tapasztanak, aztán oldalt kerülnek s azt mondják: karja nagyon felfelé áll, és azt törik le. így azután részenként összetörve a szobrot, a maguk ragasztó anyagukkal összepepecselve állítják elénk. Ez a kijavított Phidias szobor a mai parlamentarizmus képe. (Tetszés a szélső baloldalon.) A vármegyei rendszerre való visszatérés ma már keveset segítene. A vármegyékben ép oly kevéssé találnák fel azt a független elemet, melyre egy szabad nemzet alkotmányát bízni akarná, mint a választókerületekben. Hisz mily példáját látjuk a vármegyei intézmény tisztaságának! A legutóbbi időkben oly egyéniséget, kit ma kitüntettek a Felség rendjelével, holnap azért, mert egy viczinális dologban nem hajlandó a kormány közegeinek minden óhaját teljesíteni, vád alá akarják helyezni, és mint egy legutolsó kapczatolvajt apró hat forintos napidíjak jogtalan felvételével gyanúsítják, apró el nem számolt összegeket vágnak annak arezába, a kit pár hónappal ezelőtt még a korona kitüntetésére tartottak érdemesnek! Midőn ily férfiúval ily könnyeden és ily hitványán bánnak el, hol van itt a garanczia? Ha régebben így bántak volna el egy vármegyével, hogy első tisztviselőjét így vonták volna felelősségre, az egész ország minden vármegyéje fellázadt volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem nincs szerencsém ezen személyeket ismerni, sohasem volt alkalmam egyikkel vagy másikkal találkoznom, de ez intézményeknek ez a lesülyedése mindazok lelkét bántja, a kik szeretik tisztelni a régi intézményeket, a kik szeretnék, hogy közéletünk és parlamentünk régi tisztaságában álljon fönn. Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as pártot, a mely ebben a küzdelemben a vezérszerepet viszi, mindenféle terrorizmussal iparkodnak gátolni. Szó van új választásokról és ezáltal úgy azok, a kik ebben a vitában vezérszerepet játszanak, mint gondolom a többiek is, kímélet nélkül megfenyegeti étnek az újra meg nem választatás rémével. Hiszen ha az új választás fenyegeti, akkor csak a t. túloldalra lehet az azokra, kiknek a t. miniszterelnök úr jóvoltából egy újabb belépőjegyet kellene szerezni, (Derültség a szélső baloldalon.) és a kiknek ahhoz a Mekkához, melyet nagy kassza czímén lehetne megnevezni, ismét el kellene zarándokolniuk és ott töredelmes vallomást kellene tenniök. (Tetszés a baloldalon.)
