Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-134
140 ,3 ** országos illés 1897. Angliában és azon érdekközösség, a mely Anglia ég Törökország közt létezett, egyszerre megszűnt volna csak azért, mert Törökországban keresztény-mészárlások történtek és a miot tudjuk, az angolok keresztényérzelmíísége e felett felháborodott. Erős hitem szerint megmaradt az orosz ellenséges érzés, a barátságszinlelés daczára, és megmaradt az angolbarátság a felháborodás daczára, csakhogy Oroszország most könnyebben érheti el czéljait az által, hogy a török kormány ballépéseit támogatja, és az uralkodó ellentállását az európai jó tanácsok ellen serkenti, így tehát két kézzel vezeti a törököt veszte felé, és nem többé háborúval, hanem ezen diplomácziai fogással éri majd el azt, a mit nyilt összeütközéssel eddig elérni nem birt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De miért említem én ezt fel, t. ház, e helyen ? Azért, mert azt hiszem, hogy Magyarországnak, illetőleg a magyar és osztrák birodalomnak olyan a helyzete, hogy megilletné az, hogy a Keleten vezérszerepet játszszék, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ne engedjen más befolyásokat túlsúlyra emelkedni; valahányszor elszalasztja az osztrák és magyar diplomáczia az alkalmat arra, hogy ezen vezérszerepet magához ragadja, mindannyiszor nagy hibát követ el, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és elmulasztja teljesíteni azt a hivatást, a mely kötelessége lenne, (Úgy van! a szélső baloldalon.) tudniillik érvényesíteni a monarchia elsőrangú érdekeit a keleten. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még pár szót fogok a krétai kérdésről mondani. A krétai kérdés oly fontosnak tekintetett az európai nagyhatalmak által, hogy példátlan akczióra késztette ezeket, s tényleg oly fontos is volt e kérdés, hogy a török-görög háborúnak kitörését előidézte. E fontos kérdés még mindig megoldatlanul maradt és semmi hír arról, hogy mikor oldatik meg. Azt hiszem, hogy nekünk érdekünkben van oly kérdés megoldását sürgetni, a mely a lezajlott háborút elö'idézte a Balkánfélszigeten és érdekünkben van odahatni, hogy a parázs, a mely a Balkánfélszigeten a még nagyon is meleg hamu alatt van eltakarva, ne juthasson olyan állapotba, hogy váratlanul ismét lángot vessen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után, legyen szabad felolvasnom interpelbicziómat, melyet a miniszterelnök úrhoz intézek. (Halljuk! Halljuk! Olvassa); »Interpelláczió a miniszterelnök úrboz. Hajlandó-e a kormány jelezni, hogy mily irányban folyik az európai diplomáczia ténykedése Konstantinápolyban és Athénben? Ha igen, mily békeföltételeket tartanának a nagyhatalmak elfogadhatóknak ? Julius 10-én, szombaton. El yan-e határozva a nagyhatalmak konczertje arra, hogy a háború folytatását semmiesetre sem engedi meg? Megállapodtak e a a nagyhatalmak a krétai kormányzó személyében? És való-e a hír, hogy a svájczi polgármester Numa Droz hozatott javaslatba? üajlandó-e a magyar kormány odahatni, hogy a török-görög béke minél előbb megköttessék és Kréta autonómiája minél előbb biztosít tassék ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék ez interpellácziómra lehetőleg rövid idő alatt válaszolni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kossuth Ferencz képviselő úr inter pelíácziójának felolvasása nem szükséges, mert már ő felolvasta. (Helyeslés.) Ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. Következik Lukáts Gyula képviselő úr ínterpellácziója. Lukáts Gyula: T. ház ! (Halljuk / Halljuk.') Már a költségvetés tárgyalása alkalmával felhívtam a t. ház figyelmét a fiumei kormányzói szék ürességére és kérdést intéztem a t. miniszterelnök úrhoz, vájjon hogyan és mikor szándékozik azt betölteni. Akkor azt a választ kaptam, hogy a miniszterelnök úr megszívlelendőnek, komolynak tartja felszólalásomat, de bizony azóta már majd egy félesztendeje múlt el és a fiumei kormányzói állás még ma is vakans. Pedig, t. ház, a fiumei kormányzói hivatal nem olyan, mint valamely főispáni hivatal. Ha egy főispáni hivatalt üresen Nagynak hónapokig, évekig vagy akár örök időre, abból a hazának, de még a vármegyének sem származhatik kára. Azonban Fiúméban ez sokkal veszélyesebb és ezt a veszélyt még ma is napról-napra kell, hogy jobbanjobban lássuk. Fiume lakossága a kormányban látja a magyar állam képviselőjét. (Igaz ! Úgy van r a szélsőbalon.) Ez az a diplomácziai misszionárius, a ki hivatva van arra, hogy az ottani heterogén elemek közt az Összetartozóságot biztosítsa, a mi nem valami könnyű dolog, ha figyelembe veszszük azt, hogy nem egy nép lakja Fiumét, hanem ott vannak az úgynevezett fiumánerek, magyarok, németek, horvátok, sőt olasz alattvalók is, a kiknek a száma manapság meghaladja az 5000 lelket. Ha ezek az elemek teljesen magukra Nagyatnak, és nincs, a ki köztük a kapcsolatot fentartsa, — ez pedig más nem lehet, mint a kormányzó — lehetetlenség, hogy ki ne üssön a disszoluezió, a minek nyomai már láthatók is. De hozzáteszem még azt is, hogy ha soha sem lett volna szükség arra, hogy a fiumei kormányzói szék betöltve legyen, úgy ma van arra szükség, a mikor Fiume municzipiumában óriási j változás állott be azáltal, hogy az eddig domi-
