Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

132 134. országos illés 1897. Julius 10-én, szombaton. pedig ügyében vizsgálatot nem rendelne a t. ház, kéri, lmgy utasíttassék Nagy-Kőrös 1848-ban tett Ígéretének beváltására, hogy tudniillik a kik a szabadságharczban résztvettek, holtig tartó ellátásban részesülnek. Miután a kérvényben olyan kérelmek vannak felhozva, a melyek nem voltak teljesíthetők már eddig sem az egyes szakminisztériumok által, a bizottság tiszteletteljes véleménye az, hogy visszavétel végett a ház irodájában tétessék le a kérvény. Elnök: Visszavétel végett a ház irodájában tétetik le. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az 1897. évi április hó 18-iki budapesti népgyűlés a sajtószabadság fentartásáért és a hirlap biztosíték iránt kérelmez. Feszty Béla előadó: A Budapesten 1897. április 18-án megtartott népgyűlés a sajtószabadság és sajtó-esküdtszék törvényes hatáskörének csonkítatlan fentartása és a hirlap-biztosíték eltörlése iránt kérelmez. A kérvény első része tulaj donképen a ház elé volna leteendő, a mennyiben a kérdéses törvényjavaslat már tárgyaltatik, a kérvény utóbbi részére való tekintettel azonban, a mely a hirbip-biztosíték eltörlésére vonatkozik, a kérvényi bizottság a kérvényt az igazságügyi bizottságnak javasolja kiadatni. Rakovszky István jegyző: Hock János! Sima Ferencz: T. ház! (Felkiáltásokjobbfélől: Hisz es nem Hock János! Derültség.) Elnök: Engedelmet kérek, a dolog genezise a következő: Sima Ferencz képviselő úr egy indítványt mondott el, de azt Írásba nem foglalta és a felett én nem szavaztattam; (Helyeslés.) ennek következtében én mondottam a képviselő úrnak, hogy akármelyik más pontnál vegye elő az indítványát és ezért, azt hiszem, egészen helyes, hogy ő ennél a pontnál előbb szólal fel, mint az a képviselő úr, a ki előbb jelentkezett. Sima Ferencz: T. ház ! Én pusztán csak indítványt fogok előterjeszteni ebben a fontos kérdésben és nyomban átadom a szót t. képviselőtársamnak, Hock Jánosnak. Indítványom a következő: »Ez a felterjesztése, illetve kérvénye a budapesti népgyűlésnek azzal adatik ki az igazságügy miniszternek, hogy 30 nap alatt tegyen a kérvény tárgyában előterjesztést a képviselőháznak*. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Az én indítványom lényege is körülbelül megfelelne annak az indítványnak, a melyet Sima Ferencz képviselőtársunk itt benyújtott; ennélfogva én csupán az ő indítványának a megokolására szorítkozom, és bejelentem egyúttal, hogy miért csatlakozom ahhoz az indítványhoz. Tény az, hogy 30 év óta, a mióta a kérvényeket a házban kezeljük, érdemleges elintézést úgyszólván alig nyert egy-két kérvény; kiadták rendesen, a házszabályokra hivatkozva, a miniszter uraknak és azután ezek a kérvények ott a bürokratikus kezelésben vagy elkallódtak, vagy egyszerűen elhomályosodtak. A törvényhozás pedig nem intézkedett. Én ezt veszedelmesnek tartom, t. ház, mert megrendül a közönség hite a törvényhozás akezióképességében. (Ügy van! bal felől.) így okoskodik: Hiába folyamodtunk mi bárminő sürgős bajunkban a törvényhozáshoz, figyelmét sem fogjuk lekötui, oda fogja kérvényünket utasítani a miniszterhez. A helyett tehát, liogy a törvényhozáshoz folyamodnánk, folyamodjunk egyszerűen a miniszterhez, ugyanazt a czélt érjük el vele. Pedig ez a kérvény, a melyre sürgős jelentéstételt kért Sima Ferencz, nagyon fontos, mert összefügg egy oly kérdéssel, a mely most úgyszólván dominálja a helyzetet, s a mely sarka a most kifejlett vitának: a sajtószabadság kérdésével. Benyújtották pedig e kérvényt a Budapesten 1897. április 18-án tartott népgyűlés megbízásából. Két szempontot tárgyal e kérvény : a sajtószabadság fen

j tartását, a hirlap-biztosíték eltörlését. A kettő szorosan összefügg s lényegileg ugyanazt a czélt szolgálja, tudniillik a sajtónak a bilincsektől való megszabadítását és a gondolkozásnak szabad közlését. T. ház! Két biztosítéka van pusztán a közszabadságnak, az egyik a szólásszabadság, a mi a népgyűlések alkalmával a gyülekezési jogban lehet biztosítva; a másik pedig a gondolatközlése, mely a sajtó útján szólhat a nagyközönséghez. A népgyűlés nálunk annyira korlátozva van, hogy a legritkább esetben tartják meg és pusztán a kormányzati hatalom diszkreczionális tetszésétől függ, hogy a honpolgárok akkor, midőn a haza üdvének vagy a szabadságnak érdekében kell, hogy egymással nézeteiket nyilvánosan kicseréljék és ennek súlyt adjanak, gyülekezhessenek. Ne beszéljünk tehát a népgyűlésekről, a melyek nálunk úgyszólván a minimumra vannak korlátozva és lehetetlenné vannak téve. Már pedig hogy képzelik önök, hogy ott a közéletnek egy egészséges áramlata fejlődjék ki, hol a nép tömege úgyszólván ki van zárva, hogy hozzászólhasson a közügyekhez nyilvánosan. (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Anglia parlamentarizmusát épen az teszi erőssé, hogy ott a meetingeken mindenkor meg tudják szólaltatni az ország közhangulatát; hogy bele tudják vinni a népet is magába a törvényhozási akczióba, mert ennek mindig parallel kell kifejlődnie a törvényhozás munkásságával. Angliában nem csupán az a képviselőtestület gondolkozik, hanem élő kontaktusban áll min