Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-134
ÍM. országos ülés 1897. Julius 10-én, szombaton. 123 akarókkal szemben ellentétes álláspontra helyezkedtek, s hozzájárulásukat megtagadták. T. ház! Ennél szebb jelszó nem is lehet. Mi a szeretet hirdetői vagyunk, és ez az álláspont kezd tért foglalni itt a t. képviselőházban is. íme a tegnapi napon két szónok is hivatkozott a mi részünkről egyszerre arra, bogy mi minden gyűlölködés és személyeskedés érzése nélkül, csupán elvi szempontból, az álláspontért magáért folytatjuk küzdelmeinket a nagy többség ellenében. E szónokok felszólalásaikban szintén a szeretet jelszavát fejezték ki, de nem nagy foganatja lett, mint tapasztaltuk, (Igen! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) sőt ellenkezőleg következett be, úgy hogy bármennyire hódolok az eszmének, én ma már nem merem azt mondani, hogy szeretjük egymást, hanem csak azt mondom, a többség felé fordulva, hogy ne haragudjunk egymásra! (Derültség a bal- és ssélsö baloldalon. Hangok jobbfelöl: Dehogy haragszunk!) Hiszen szeretetreméltóbb ellenzék alig ült még az ellenzéki padokon, mint épen mi. (Derültség.) Ezt az állításomat megindokolom. Ha a kormányjavaslatait fel se vennők, J hanem csak könnyedén keresztül siklani engednők, azt mondaná a t. túloldal: »Mily elbizakodott emberekezek? Talán magukat tartják legokosabbaknak, hogy a más bölcs javaslataira rá se ügyelnek?* De mi ellenkezőleg minden javaslatot a legnagyobb figyelemben részesítünk, mert még a múlt évben ezt a javaslatot alig 8 —10 szónok méltatta figyelemre, igaz, hogy az is mind ellene beszélt akkor. Most én már Istennek jóvoltából azt hiszem, lehetek valami 30-dik szónok azok előtt, s kik még utánam következnek vagy húszan, T. ház ! Ez a figyelem a mi részünkről származik az ügy iránti meleg érdeklődésből, (Ugy van! Ügy van! a ssélsö baloldalon.) származik egy, a törvényjavaslattal szemben mindenkire köteles tiszteletből. Azt hiszem, hogy még a javaslatot beterjesztő pénzügyminiszter sem hitte volna, hogy így felvigye az Isten a dolgát ezen szerény két szakaszból álló törvényjavaslatának. (Derültség. Úgy van! a ssélsö baloldalon.) A múlt alkalommal, nem nagyon régen, hallottunk itt valami hegedűszóról, hegedülésről, sőt befaegedülésről. Az eszmetársulás folytonossága folytán legyen szabad nekem a hegedűSzóról, annak rokonfogalmára, a tánczra gondolni és arra kitérni. (Halljuk! Halljuk! a ssélsö baloldalon.) Mikor az ellenzék kötelességszerüleg a törvényjavaslatot ily nagy figyelemre méltatja, akkor nem tesz egyebet, mint azt, a mit minden eszme, minden gondolat, minden elv elbírálóinak cselekedni kötelességük. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Egy öreg jó professzor régen megmondta, mikor feladta a thémát, hogy úgy bánjatok ezzel a thémával, mint a jó tánczos a tánczosnéjával, hogy nemcsak egy oldalról egy oldalra, hanem jobbról-balra, előre-hátra minden oldalra megforgassátok. Az ellenzék, ebben azt hiszem már mindenki igazat ad, a jó tánczos kötelességét teljesíti, mikor a javaslatot jobbra-balra, előre-hátra, minden oldalra megtánczoltatja. Mert valamint a tánczközben tűnik ki a tánezosnak ügyessége, ereje és finomsága és a tánczosnénak az ő bájos volta, kellemessége és a tánczművészetben való ügyessége, azonképen tánczoltatás közben hullanak le esetleg, — mert történhetnek oly esetek — a tánczosnénak hamis bájai, (Derültség.) az álfrizura, az arcz ékes hamis rózsája stb. Nem akarok egészen a részletekbe menni, hanem a mint áll az, hogy a midőn a hamis bájak s álmezek, álszépítő eszközök lehullottak, akkor a szemlélő előtt egy silány, selejtes váz áll, épen így jár a t. pénzügyminiszter úrnak két selejtes szakaszból álló javaslata az ellenzék tánczoltatása közben. (Derültség és helyeslés. Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Azt hiszem, hogy az eddigi tánczosok minden, szép hegedtíszóban előadott cziczomát letánczoltattak róla; pedig szép hegedűszóval volt bekísérve, azzal volt beterjesztve, hogy az a magyar gazdák érdekében történik. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) T. ház! Ez oly szokatlan hang, hogy mikor az ember azt hallja, hogy a magyar gazdák érdekében történik valami, szinte felvillanyozódik az embernek szíve, lelke, (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) örömmel dobog a keble, mert a ki a magyar gazdák iránt rokonszenvet és jóakaratot nem érez, az a mostani, kiváltképen való válságos időpontban és válságos viszonyok között, az Magyarországon nem magyar érzésű ember, nem is magyar ember. (Ügy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) És rokonszenvet, jóakaratot a magyar gazdaközönség iránt csak nagyon ritkán láttunk idáig. A magyar gazdának csak ellenségei vannak; csak súlyos terhek és átkok nehezedtek reá. (Úgy van! Ugy van! a ssélsö baloldalon,) Az elemi csapások özöne; a sokféle, gyógyíthatatlan és nagy anyagi romlást hozó állatbetegségek, közelebbről a saját kebelünkön felmelengetett és általunk magyar gazdák által nevelt szegény mezei munkásosztály, a melynek jó része kebelünkön melengetett kígyónak bizonyált, a mikor álpróféták hamis tanácsaira hallgatva, az ő ápolói, a magyar gazdák ellen feltámadtak. (Ugy van! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Mindezekhez a magyar gazdákra nehezülő sötét átkok és terhekhez méltó koronakép járult hozzá az uralkodó veszedelmes rendszer, mindenekfelett 16*
