Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

118 13í» országos ülés 1897. július 10-én, szombaton. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén fognak megtétetni. Következik a napirend értelmében a czukoradóró szóló törvényjavaslat tárgyalásának (írom. 188, 199) folytatása. Rakovszky István jegyző: Meskó László! Meskó László: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Szemben azzal a nagy némasággal, melylyel a t. túloldal e vitában részt vesz, vagyis inkább részt nem vesz, hanem attól tartózkodik, ha valaki a házban ezen oldalról polémikus színezetű beszédet akar mondani, úgy nem marad számára más hátra, mint vagy foglalkozni azokkal a hírlapi közleményekkel, a melyek a szőnyegen fo; gó tárgyra vonatkozólag nap-nap mellett a t. túloldal sajtójában megjelennek, vagy pedig foglalkozni azokkal a beszédekkel, melyeket részint az előadó úr, részint a pénzügyminiszter úr, részint pedig Arányi Miksa t. képviselőtársam mondott el. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok ugyan rendszert csinálni ebből, mert magam is igen helytelennek tartom, hogy itt a parlamentben nap-nap mellett történjék reflexió azokra, a melyek valamely, a parlamentben tárgyalt törvényjavaslatra vonatkozólag a sajtóban felhozatnak, mert azt tartom, hogy a mi a sajtó útján jelenik meg, arra első sorban csak a sajtóban kell felelni. Miután azonban a t. túloldalról semmiféle ellenérvvel nem találkoztunk, ilyen kivételes időben, azt hiszem, meg van engedve az is, hogy eltérve a különben helyesnek elismert szabálytól, kivételes eszközökhöz nyúlni, 8 esetleg azokra is tegyünk megjegyzéseket, a melyek nem itt a házban, hanem a sajtóban hangzottak el. Már Barta Ödön t. barátom érintette, hogy a túloldal egyik nagyon előkelő sajtó orgánuma előre megjósolta, hogy a czukorprémium feletti vita három naj)iiál tovább nem fog tartani, mert az ellenzék szakértelme a szerint a sajtó-orgánum szerint három napnál túl nem terjed. Éu nem tartom helyesnek azt, hogy a szakértelem zsinórmértékéül valamely vitára nézve a vita napjának száma fogadtassák el, mert elismerem azt, hogy lehet alaposan és szakértelemmel szólani a tárgyhoz, valamint lehet fölületesen beszélni röviden és hosszasan is. Miután azonban a t. túloldalról állítatott föl a szakértelemre nézve zsinórmértékűi a vita napjainak kisebb vagy nagyobb száma, azt hiszem, hogy a t. túloldallal szemben ezt a zsinórmértéket mi itt az ellenzékre teljes joggal alkalmazhatjuk s akkor az eredmény a t. túlodalra nézve igazán nem lesz sem hízelgő, sem kielégítő, meri akkor a dolog úgy áll, hogy ha összeveszem azokat a beszédeket, a melyek onnan elhangzottak, azok összevéve sem tartottak egy napig, míg innen erről az oldalról már tíz nap óta beszélünk s így figyelemmel arra a zsinórmértékre, melyet ott állítottak fel, az következik, hogy a mi szakértelmünk legalább tízszer akkora, mint a t. túloldalé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek ezek előrebocsátása után azokra, a miket a t. pénzügyminiszter úr s a t. előadó úr mondottak a szőnyegen levő tárgyról. Azokra, a miket Arányi t. képviselőtársam elmondott, azt hiszem, nem kell reflektálnom, mert az ő szavaival nagyon sokat és alaposan foglalkoztak a ház ezen oldaláról úgy, hogy elmondhatjuk bízvást, hogy az ő szavain már többé sem szétszedni, sem czáfolni való nincs. A t. pénzügyminiszter úr a javaslat indokolásában azt mondja, hogy czukoriparunk a kiviteli jutalom megvonása, vagy leszállítása esetén teljesen ki lenne szolgáltatva a vele versenyzőknek, első sorban Francziaországnak, a mely a rejtett kiviteli jutalmak mellé még magas összegű, nyilt kivitelű jutalmak engedélyezését is elhatározta, ki lenne továbbá szolgáltatva még Németországnak is, a mely a czukortermelést igen nagy mérvben emelte, és nagymérvű ezukorkészletet szándékoz ••, ván nyílt piaczra dobni, ezzel a czukorárakat igen mélyre nyomja le. Én azt hiszem, hogy ezen érvelést sem helyesnek, sem teljesen őszintének el nem fogadhatjuk. Nem fogadhatjuk el azért, mert ha még meg is szavaznánk ezen törvényjavaslatot, a helyzet Magyarországra nézve Németországgal és Francziaországgal szemben még akkor is nagyon kedvezőtlen lenne és nem is változnék semmit sem, mert hisz maga a pénzügyminiszter úr is elismeri, hogy Francziaországban sokkal magasabbra emelték a nyílt és rejtett kiviteli prémiumokat, mint a hogy azt mi emelni szándékozunk, Németországban viszont sokkal nagyobb mennyiségű czukorkészlet van és vár arra, hogy piaczra dobassék, semhogy mi azzal versenyezni képesek volnánk s így az a bizonyos inferioritás, a mely megvan különösen az angol piaczon, egyfelől a magyar, másfelől a német s a franczia czukor közt, megmaradna a jövőben is, mi tehát ezen prémiummal nemcsak hogy nem nyernénk semmit, hanem elmondhatnók, hogy a prémium-összeg tisztán kútba dobott pénz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az én szerény felfogásom szerint nem mondható helyesnek az, hogy mi nálunk sokkal gazdagabb és nagyobb jóllétnek örvendő államokkal akarnak versenyezni a prémium-politika terén. Minden állam oly eszközökkel harezol, hogy a maga közgazdasági érdekeit kielégítse, a milyenek rendelkezésére állanak. Francziaország és Németország dúsgazdag államok és így természetesen mi ő velük a versenyt soha kibírni nem fogjuk, mindig alul fogunk maradni s Fran-