Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-117
117. országos ttlés 1897, június 18-án, pénteken. SS ellene pert indított és a per minden fórumon keresztül menve, legutóbb a királyi kúrián fordult meg és ezt tárgyalja ez a közlemény. Hát, t. ház, soha még tisztességesebb embert nem rágalmaztak meg hasonló módon, mint ebben a czikkben. Mert hivatkozhatom, hogy az, a mit állítani fogok, tökéletesen megfelel az igazságnak, Szegzárdnak 15.000 lakosára. Ez a dr. Tanárky Árpád becsületes, tisztességes, hivatásának élő és kiváló szakértelemmel rendelkező egyén; az a személy pedig, a ki itt említve van, a demimondenak egy árnyalatához tartozik, a ki az éjjeli kávéházaknak látogatója szokott lenni. Elnök (csenget): Kérem, .... Boda Vilmos: Nem folytatom. Elnök: Kár volt eddig is. Boda Vilmos: Hát, t. ház, mikor egy ily közleményben ilyen ember ily módon megtámadtatik, természetes dolog, hogy én, a ki a viszonyokat ismerem, kénytelen voltam ezt az alkalmat, a mikor épen a sajtóról van szó, felhasználni arra, hogy itt, habár néhány jelentéktelen szóval, de mégis az ország színe előtt beszélve, neki megadjam azt az elégtételt, a mi őt megilleti. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez igen dicséretreméltó szándék lehet, (Derültség.) de nem tartozik a tárgyhoz. (IIelyeslés jobbfelöl.) Egyáltalában figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ilyen dolgokat, különösen személyekre való reflexiót, akár a bíróság előtt forgott fenn az ügy, akár nem, ha az a tárgygyal nem áll összeköttetésben, a legjobb szándékból sem szabad felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Boda Vilmos: Hogy a szabad sajtóra ennek az országnak mennyire szüksége van, erre bátor vagyok egy másik példát felhozni. (Halljuk!) Képzeljünk magunknak — a mi a magyar történetben igen gyakran előfordult — egy reakczionárius kormányt, (Közbeszólások a szélső baloldalról: Azt nem kell képzelni, az itt van!) a mely, elvégre nem lehetetlen az, a mit állítok, czélúl, feladatúi tűzte ki magának azt, hogy Magyarországot még esetleg talán az összparlamentbe is beviszi. Ha ez a kormány nem válogat a választási eszközökben, és ha még pénz is áll rendelkezésére, tudjuk azt, hogy oly parlamentet képes összehozni, a milyen neki tetszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, ha még a sajtó is békóba veretik, ha a sajtónak nem lesz meg az a szabadsága, hogy ezen reakczionárius kormány korteseit leleplezze és leálcíázza, akkor, kétségtelen dolog, ha ezt teszi, és hogy ha ezen törvény életbelép és ezen törvény 16. szakasza alkalmaztatik, mindazon újságírót, a ki ezen reakczionárius kormány korteseit bírálja, vagy sérti, a kortesek megsértéséért be lehet zárni. Természetes dolog, hogy ha egy ily aikotmányharczban, alkotmányért való küzdelemben még a szabad sajtó is elesnék, a mely az alkotmánynak mindig legfőbb támogatója, az mint tényező az alkotmány megvédésében nem szerepelhetne. Sokat beszéltek immár és írtak is a hírlapírók arról, hogy mi módon lehetne ezt a konfliktust, a mely azok közt, a kik a törvényjavaslatot beterjesztették és mi köztünk, a kik azt megdönteni kívánjuk, előállott, kiegyenlíteni és mi módon lehetne oly egyezséget létrehozni, hogy ezáltal ez a konfliktus mellőztessék. Számtalan ily kompromisszum terv merült fel a folyosón és itten a házban is, teszem ott van Beksics Gusztáv igen tisztelt képviselőtársamé, a ki a vádzsürit proponálta, ott van Chorin Ferencz t. képviselőtársamé, a ki viszont a maga teljességében kívánta felsorolni azokat az eseteket, a melyek az esküdtszék elé tartoznának. Én nem vagyok felhatalmazva, nem is dicsekszem vele, hogy valami nagy dolgot mondok, de a magam részéről megvan mégis az eszmém, a melyet itten mint kompromisszumtervet annak idején szivesén támogatok szavazatommal. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kompromisszum természetesen most már majdnem túlhaladt álláspont, mert épen a mai hírlapokban olvastuk, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint az ígazságügyminiszter úr el vannak határozva ezen törvényjavaslat változatlan keresztülvitelére. De ha nem volna elhatározva és ez a kompromisszum-terv ismét felmerülne, szabad legyen nekem a saját magamét itt a t. ház előtt röviden kifejtenem. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy ha már arról van szó, hogy ez a famózus 16. §. módosíttassák oly módon, hogy abból úgy a törvényjavaslatnak tervezője, a t. igazságügyminiszter úr, mind pedig az ellenzéknek, azon tagjai, a kik ezt határozottan ellenzik, megnyugodhassanak, ennek a szakasznak olynemű változtatása volna lehetséges, a mely szerint az a körülmény, hogy vájjon a rendes bíróság vagy pedig az esküdtszék ítéljen-e valamely sajtóügyi vétség felett, tisztán a panaszolt egyénre bízassék, annak Nagyatnék fenn a szabad választás. Ha jobban bízik a bíróság ítéletében, mint az esküdtszékében, ám vigye oda az ügyet és bíráltassa el, ha pedig jobban bízik az esküdtszéki intézményben, akkor azáltal Nagyja azt elbíráltatni. Én részemről nem mondom, hogy valami nagy felfedezést tettem, tudok államot, a hol ilyen módon intéztetnek el a sajtóügyi vétségek és én a mi viszonyainkra azt tökéletesen alkalmazhatónak találom.
