Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

117. országos ülés 1897. junius 18-ftn, pénteken. Pl tuduiillik mi a parlamentarizmus elien követünk el nagy vétséget, midőn a 16. §. ellen elszánt harczot folytatunk. Azt hiszem, hogy a ki igazságos akar lenni, az elsősorban ezen harcznak a jellegét ez idő szerint legalább abban adja meg, hogy ez egy komoly, nemes szándékú, elszánt küzdelem ugyan, de a melyiknek semmi köze sincs azokhoz az üres fogásokhoz, a melyeket a parlametben a kisebbségek, midőn már arra vannak kényszerítve, az erőszakoskodásnak vagy terrorizmusnak eszközeivel akarnak elérni. Ez idő szerint az a folytonos törekvés, az a szándék vezérel bennünket, hogy meggyőzzük a ház minden oldalát az önök törekvéseinek helytelenségéről, és ez adja a szót még azoknak is az ajkára, a kik talán nem minden időben, nem minden tárgyban és alkalomnál veszik azt igénybe. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt nem ismerhetem el, hogy a parlamentarizmus sérelmét képezné, ha a kisebbség ritka esetekben az ő vétóját felemeli. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott, a hol nagy szabadsági alkotások vannak az alaptörvényekben lerakva, azoknak megváltoztatása csak közmegnyugvással és közmegegyezéssel lehet. (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És a kik a többségnek kormányzását vezetik, azoknak ilyen intézkedésekkel szemben nemcsak arra nézve kell meggyőződést szerezniök, hogy a többség követi-e őket ezen irányban, hanem arra nézve is, hogy a háznak kisebbsége és a nemzet összes rétegei ebben megnyugvást találnak és ehhez hozzájárulnak. (Igaz! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) A jelen esetben még nem is ez a helyzet. Jelen esetben nem a többségnek akaratával állunk szemben, (Igaz! Úgy van! a balis szélső baloldalon.) jelen esetben pozitiv tényeink és bizonyítékaink vaunak arra nézve, hogy úgy a nemzetben, mint a többségben vannak számosan és vannak egész rétegek, a melyek a mi meggyőződésünket és hitünket képviselik. Itt tehát arról van szó, hogy mi a háznak és nemzetnek többségét akarjuk azon nyomás alól felszabadítani, a melyet a kormányzás rendszere reá gyakorol. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Mi az igazi többséget akarjuk felszabadítani azon nyomás alól, a melybe egyszerűen csak a makaeskodás, az önkényes hatalomban való elbizakodás sodorja a nemzetet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, a parlametárizmus tulajdonképen nem a mi ténykedésünkben van veszélyeztetve és megtámadva. Nem, hanem abban, hogy a túloldal tagjai nagyrészt a folyosókon tartózkodnak, és hogy midőn ezen érdemleges és nem politikai vonatkozású, hanem közérdekű tárgyalások folynak és egyes egyének nemcsak innen, hanem a túloldalról is legKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VII. KÖTET. jobb meggyőződésüket akarják közérdekből érvényesíteni, midőn ők indítványokat tesznek és változtatásokat javasolnak: akkor a parlamentarizmus kivonul a folyosóra, és csak a mikor a csengetytík megszólalnak, jön be, és nem tudva, miről van szó, hogy a tárgyalások milyen stádiumban, mily fokon vannak, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) nem látva, nem hallva azt. a mi előtte fekszik, leszavazza a legnemesebb indítványokat is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon parlamentarizmus van e ott, a hol nem a parlamentből kinőtt egyéniségek, a kik kiforrják a maguk tehetségöknek, a maguk eszméjüknek, egész lelkületüknek, gondolkozásuknak mibenlétét, és a kik megnyerik nemcsak az országnak, hanem a parlamentnek többségét is, állanak és tolatnak a nemzet elé, hanem a hol kinézik, hogy van valho! Szolnok-Dobokában egy ember, a kiben kellő erőszak, kellő furfang lehet, a kit ezen tulajdonságaiért a parlamentbe behoznak, a kormányzat élére állítanak és a többség vezérévé tesznek, és a ki bebizonyítja azt, hogy mindezen tulajdonságok benne bőven megvannak, de egyet sem igazol azokból, melyek bizonyítanák, hogy a parlamentben nőtt volna fel, hogy eszméinek erejével és tehetségével ál] a nemzet szolgálatában. (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Éz parlamentarizmus? Vagy az a parlamentarizmus, a mely hatalmat és eszközöket ad ily egyéniségek kezébe, hogy szerezzenek maguknak többséget, szerezzenek maguknak embereket és ezekkel a nemzetet legszentebb jogaitól foszszák meg, az alkotmányosságot és a parlamentnek jogát semmisítsék meg ? Es ezzel szemben mégis mi vagyunk azok, kik a parlamentarizmust veszélyeztetjük? (Élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon) Én csak azt mondom végezetül: kivánom, hogy önök maradjanak meg ebben a makacsságban; kivánom, hogy higyjék azt, hogy mi a parlamentarizmust támadjuk itt meg és ne engedjenek. Meglássák, hogy ezen makacsság következménye lesz nemcsak az, hogy a 16. §., de ez a kormányzat is ledől, (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) a mely a parlamentarizmusnak már maga is megsemmisítése. (Úgy van ! a szélsőbal felől.) Minthogy ezen hitben vagyok: a javaslatot nem fogadom el, hanem t. barátaim, Győry Elek, Visontai Soma, Barta Ödön indítványait teszem magamévá. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Rakovszky István jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon súlyos, megczáfolhatatlan érvek után, a 11