Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

117. országos ülés 1897. jnnius 18-án, pénteken. 79 vádolni azzal, hogy talán túlságos bizalommal viseltetünk az esküdtszékek iránt és egy eljárási törvényben lebontani, lerombolni nagy alkotmány garancziánkat, ez oly eljárás, mely a parlamentarizmus elveivel — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — nem fér össze. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én magam is azt állítom, t. ház, hogy a sajtó egy betegségben szenved. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Amit Ragályi Lajos t. képviselőtársam itt mondott a meggyőződésnek különbözőségeiről vagy hiányairól, azt oly alakban, a mint ő azt kifejtette, magamévá nem teszem. Minden meggyőződést, bármily alakban jelentkezzék is, tiszteletben kell tartani. A sajtónak mindazon tényezői, a kik a legkülönbözőbb álláspontokat foglalják össze, tulajdonképen csak közreműködnek az igazság helyes megállapításához és kiderítéséhez és mindazok, különbség nélkül, a kik a sajtó terén működve, nz igazságot a pártéletnek homályába helyezik, ezek tulajdonképen maga a sajtó és annak_nemes intencziói ellen követnek el vétségeketA Azért, t. képviselőház, a sajtónak betegségeTnegis megvan, és megvan az a betegsége, a mely tulajdonképen a társadalomnak betegségéből folyik. Mert a mint felveszi erényeit, épúgy felveszi hibáit, felveszi annak vétségeit. És ha az én t. barátom Ragályi Lajos t. képviselő úr csak a sajtót támadja meg azért, hogy nem minden részében a meggyőződést követi, hanem más mellékérdekeknek is szolgálatában áll, akkor egyúttal fordítsa figyelmét azon társadalomra, a melyből kinő a sajtó, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely sajtó hús az ő húsából, vér az ő véréből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ő nem talál a sajtóban meggyőződést, nézze meg a társadalmat, vájjon megvan-e abban az az-ellenállási erő, a mely szembeszáll mindennel, a mi a közérdeknek ellenére van, s nem látja-e azt, hogy épen a társadalom az, a melynél a meggyőződést felváltotta a megélhetés érdeke, a melynél a függetlenséget felváltotta a szolgalelkűség? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látj társadalmat, a mely a hatalom felé fordul, és minden előnyt, jót és boldogulást attól vár? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És nem látja-e a társadalomban, hogyan keletkezik azon ezer és ezer hang, a mely napról-napra megszólal, hogy tömjénezzen, hogy dicsérjen, hogy viszont rendeletre gyalázzon és rágalmazzon? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látja-e t. képviselőtársam, hogy ebben a nagy társadalmi alárendeltségben keletkezhetik csak egy oly élet, a melyik a hatalmon levőknek mindig tömjént gyújt és a melyik nem nézi azt, hogy vájjon nem Czézár-e az, a ki a hatalmi széken ül, vagy csak Czézárnak lova az, a melyik a konzuli méltóságra emeltetett? (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Ha a társadalomban ezer és ezer hang emelkedik ma, hogy gúnyoljon, kicsinyeljen bizonyos nemzeti törekvéseket, hogy kicsinyelje azoknak hordozóit és elővivőit, és még meg sem száradt az a torok, a mely ezen kicsirrylést, ezen szidalmat, ezen rágalmat a társadalomba kidobta, midőn megindul dithirambusokban ezen vívmányok dicsőítésére és ugyanezen vívmányoknak tömjénezésére : (Egy hang a szélső baloldalon: Ezt tagadni nem lehet!) akkor, t. képviselőház, mi a társadalomnak önállósága, milyen a társadalmi erőknek meggyőződése? Hiszen gondoljuk el egész elfogulatlanul, ha véletlenül ma volna az az idő, a midőn Zala vármegye ismeretlen tájairól bejönne egy Deák Ferencz nevezetű úr és nem a hatalomnak árnyékában ülne le és húzódnék meg, mi lenne annak a neve? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy neveznék ezt nagyképűnek, üres fejűnek, és egy Kossuth Lajos, a ki szintén nem a hatalomnak padjain találná fel az ő meggyőződésének helyét, csak egy kiabáló szájhős lenne, azok közül való, a kik soha életükben nem tettek semmit a hazáért, a kik mindig csak beszélni tudnak, de semmit se tenni, és nem állana-e közéjük száz hang és ezer szó, hogy igazságukat a nemzet előtt elferdítsék s azt hamis alakban vigyék be, hogy soha az igazság és annak ereje ne birjon a nemzethez jutni? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez az igazi betegsége a társadalomnak, és én nem fogadom el azt, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott, hogy ezt és a sajtót csak a szabadsággal lehet megvédelmezni. A szabadságban és a törvényben rejlő erő nem képez panaczeát, nem képez biztosítékot és védelmet. Megvan a parlamenti szabadságunk, megvan a népképviseleti alkotmányunk törvényben biztosítva. Elég-e a törvényben nyújtott biztosíték? Elég-e a szabadságnak papíron való létele? Nem lehet azt egész valójából kiforgatni, egész alapjában hamissá tenni a törvénynek minden megérintése nélkül? S így van a sajtóval is. Sajtószabadságunk a törvényben van konstruálva; de nem volt-e lehetséges ezen törvényt megkerülni és minden intézkedést megtenni, a mely a sajtót egdig alakjában is terrorizálni, fékezni és megfélemlíteni iparkodott? Vagy hivatkozzam a magánszabadság kérdésére? Ott van a büntetőtörvénykönyv, a mely magna chartája a magyar szabadságnak, a melyben az van, hogy senkit más cselekményekért megbüntetni, mint ezen törvényben van, nem lehet és más büntetést reá kimérni nem lehet. És történnek esetek, hogy olyan egyszerű kihágásokért, a melyekre ezen törvénykönyv csak csekély pénzbüntetéstszab, a rendőrközeg elhurczolja, fogságba