Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

117. országos ülés 1897. junius 18-án, pénteken. 71 itf ez Bzabályozza. A javaslat tehát nemcsak a sajtó szabadságát korlátozza, hanem a becsület fogalmát is a mai társadalmi viszonyokkal szembeállítja. És ez a t. miniszter úrnak nem fog sikerülni mindaddig, míg az emberiség gondolkodása olyan lesz, mint most. Rossz szolgálatot tesznek tehát a 16. §. védelmezői a becsület ügyének, mert a bírói ítélet mellett mindig fenmarad az illetőre nézve a társadalom ítélete. Nem egy példa mutatja, hogy azok, a kik a társadalmat becsületügyekben meg akarták kerülni, kénytelenek voltak szomorúan tapasz talni téves felfogásuk következményét. Mi értékkel bir az illetőre nézve az a bírói ítélet, melylyel szembehelyezi magát a társadalmi felfogás? A 16. §. tehát a becsületet nem nagyobb, sőt ellenkezőleg kisebb védelemben fogja részesíteni, mert az elbírált becsületügyre nézve nem az lesz irányadó, hogy mit mondott a bíró, hanem az, hogy hogy vélekedik a társadalom felfogása? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megkísértem, t. ház, az esetet pár példával megvilágítani. Volt egy egyén, — megengedik, hogy a nevét elhallgassam — a kit a sajtó azzal vádolt, hogy pénzért akart valaki részére püspökséget szerezni. Az illetőt ezen vád alól a bíróság felmentette, de a társadalom ítélete lesújtó volt. Volt egy másik, a ki azzal volt vádolva, hogy pénzért bizonyos üzletet akart közvetíteni? A bíró felmentheti majd az illetőt, de a társadalom ítélete, mely társadalomhoz a liberális párt is tartozik, az illetőre lesújtó. Ha egy csekély számú mulatozó társaságban valaki a másiknak becsületét megtámadja, vájjon a bírósághoz megyen-e az illető becsületét megvédelmezni. Úgy-e bár nem. Nem pedig azért, mert a társadalom megköveteli, hogy az a becsületügy a társadalom felfogásának megfelelöleg a társadalom kebelében intéztessék el. T. ház! Egy konkrét esetet hozok fel. A csornai képviselőválasztáskor egy jegyző megkisérlette az ellenpárt választóit megvesztegetni. Ez alkalommal össze-vissza verték és pofozták. Ezt a tényt a lelkész magántársaságban elmondotta, mit az illető megtudván, feljelentette a bíróságnál a lelkészt. Ott nem lévén megengedve a bizonyítás, az illetőt 50 forint pénzbírságra ítélték. De ugyanakkor, t. ház, ez az eljárás egy lapban szórói-szóra is megjelent. Ott azonban az illető már nem tartotta érdemesnek, hogy becsületét keresse, mert meg lett volna engedve a bizonyítási eljárás és az illető bizonyosan nem lett volna elítélve. (Ügy van! Ügy van! balfélől.) Ezzel akarom bizonyítani, t. ház, hogy az, a mit önök e javaslatban czéloznak, nem igazságos, nem méltányos ós nem is helyes. (Ügy van! Ügy van! balfélől.) Kétségtelen, hogy a becsület védésére csakis a társadalom kebeléből alakúit bíróság lehet illetékes, a melynek ítéletéhez mindenkor alkalmazkodni fog a társadalom, szemben a bírói ítélettel, a mely nem változtatja meg a társadalmi felfogást és hogy az illető további életviszonyaira mindig nagyobb befolyással lesz a társadalmi felfogás, mint a bíró ítélkezése. (Ügy van! balfélől.) A javaslat tehát csak azokra nézve bírhat értekkel, kik kétes becsületük ügyeit szivesebben viszik a bíróságok, mint a társadalomból alakúit esküdtszék elé. Nem a becsület védelme czéloztatik tehát a javaslattal, mert a becsületnek, t. miniszter úr, sem az önök, sem a mi támogatásunkra nincs szüksége; a becsület megvédi önmagát! (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hanem a kétes becsületet veszi védelmébe a javaslat, tehát a korrupeziónak áll szolgálatában. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezekből kifolyólag határozott véleményem, hogy a sajtó útján megtámadott becsületbeli ügyek bírálatára hivatott és képes egyedül az esküdtszék lehet. (Úgy van! Ügy van ! balfélől.) Mert becsületügyek elbírálása nem zárt ajtókat, hanem minél nagyobb nyilvánosságot követel. A 16. §-hoz való oly makacs ragaszkodást tehát nem tekinthetem egyébnek azon törekvésnél, hogy a sajtószabadságot korlátozzák. A liberális politikának kezdettől fogva a hatalomnak a maguk részére való állandósítása volt a ezélja, (Úgy van! Úgy van balfelöl!) A jogtalanságok, az egyéni és közszabadságok megsértése és a törvénytelenségek egész lánczolata húzódik végig ezen az egész politikán. (Úgy van! Ügy van! balfélől!) Csupán csak egy dolog volt, a mi számításukat megzavarta: a sajtó bírálata. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Hogy, tehát czéljukat elérjék, megtettek már egy intézkedést azáltal, hogy a sajtó egy részét megvásárolták, annak meg nem vásárolható részét pedig a törvényjavaslattal törekszenek elnémítani. (Úgy van! balfélől.) É czél megvalósítása nem is olyan közömbös a hatalomra nézve, ha figyelembe veszszük; hogy a liberális politikának az utóbbi időben semmi sem okozott annyi veszedelmet, mint oszlopos tagjai magánbecsületének a sajtó útján történt megtámadása. (Úgy van ! balfelöl.) Ezeket ugyan a 16. §. többé feltámasztani nem fogja, de önök remélik azt, hogy a rothadási proczesszus véget ér és további ismétlődések elő nem fognak fordulni. Az 1848-iki sajtótörvény (Halljuk! Halljuk !) a szabadság melegágyából fakadt. Nagy idők, nagy események emlékéhez van az főzve; azt a nemzet ereklyeként kapta és szentségtelenné válik a kéz, a mely azt megérinti. (Úgy van! balfélől.) A történelmi Nagyományok nem arra valók, hogy azokat egy párt önző hatalmi érdekeinek kielégíthetése czéljából a lomtárba dobja,