Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

110. országos ülés 1897, . június 16-án, szerdán. 47 tiszti hiány mutatkozik« és még lejebb: »ezen tiszti hiány, mely főleg a honvéd gyalogságot és kizárólag csak a csapatok állományát sújtja, mivel a törzsek, parancsnokságok, hatóságok, intézetek és iskolák szükségleteit, a melyeknél egy főnyi hiány sem tűrhető, minden körülmények között fedezem«. És később ismét egy lépést tesz és ismét panaszkodik az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr, hogy milyen nagy szükség van a honvédeknél a tisztekre; azt mondja: »a tiszti kiegészítés a mostani rendszer fentartása mellett még három évtized lefolyása alatt sem volna eszközölhetők. Mindezek betetőzéséül és koronázásául ugyanezen indokolás azt mondja: »a tiszti és hadapródhiány a honvédségnél rövid idő alatt még így sem lesz pótolható, de a mostani helyzettel szemben mégis lényeges javulást eredményezi. Hát ha oly nagy szükség van a tiszti létszámban a honvédségnél, miért nevel akkor a t. miniszter úr a honvédség iskoláiban a közös hadsereg számára tiszteket? Itt vau az úgynevezett méregcsepp; itt van a 4. §. második bekezdése, mely azt mondja, hogy: »a honvédne elő- és képző-intézetekből kilépő tisztek és hadapródok közül azok, kik arra önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tiszti állományviszonyainak mérvéhez képest a közös hadseregbe is beoszthatók«. Erre a t. miniszter úr azt mondta, hogy csak azok lépnek át, a kik erre önként jelentkeznek. Tudjuk azonban, hogy miben nyilvánul a katonaságnál az egyén önkéntes felfogása és akarata; Olyan ez, mint a midőn a politikai választás alkalmával a főispán vagy valamelyik befolyásos kortes azt mondja a megszorult tisztviselőnek, hogy nem akarja ugyan politikai meggyőződését befolyásolni, de ha a kormányra nem szavaz, elveszti jövőjét, esetleg kiteszik a szűrét. így szavaz önként az a tisztviselő. (Derültség a szélső baloldalon.) És ez még gyenge hasonlat, mert a katonaságnál sokkal feszesebb a viszony, mintsem hogy ez az az önkéntes gondolkodás csakugyan önkéntesen megnyilatkozhatnék . . . Ennek a rendelkezésnek vége az lesz, hogy a mi drága pénzünkön nevelt ifjak kivétel nélkül átmennek, mert átparancsoltatnak a közös hadseregbe és akkor aztán: hol teljesítette a t. miniszter úr annak a szükségnek betöltését, a miért a javaslat indokolásában oly mély érzéssel siránkozik ? Megfordítva, t. ház. A ki a magyar nemzet pénzén tanulja ki a katonaságát, annak meg kell tiltani, hogy képességét a közös hadseregbe vigye át, mely mindencsak nem magyar. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rosszul tette a t. miniszter úr, midőn ezt a szégyenparagrafust a javaslatba beillesztette, melynek érdekes az a kijelentése is, hogy: »a honvéd nevelő- és képző-intézetekben tisztekké, illetőleg hadapródokká kiképzettek elvileg a honvédséghez soroztainak be s úgy védkötelezettségüknek általában, mint a véderőről szóló 1889 : VI. törvényczikk 21. §-ában megszabott tényleges szolgálati kötelezettségüknek is, a honvédségnél tesznek eleget*. Hát mi akar lenni az az »elvileg«? Ennek szembenálló része a »tényleges«. Elvi az, hogy a magyar ifj okát a nemzet fizesse és a honvédség tanítsa; a »tényleg« pedig az, hogy a közös hadsereg vegye hasznát. Másként e szót én magamnak megmagyarázni nem tudom, mert senki sem teljesít szolgálatot elvileg, hanem tényleg. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Sérelmes e szégyenparagrafusnak az az intézkedése is, hogy drágán kiképzett ifjaink közül csak azokat érheti az a kitüntetés, hogy mint tisztek a közös hadsereghez mehetnek, a kik a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek megfelelnek. Hogy mi ez a szolgálati követelmény, azt a véderő-bizottság magyarázza meg nekünk, midőn mondja, hogy a közös hadsereg szolgálati nyelvének: a németnek meg tudjanak felelni. Én a hadseregnek hatféle nyelvét ismerem: anyanyelvét, hivatalos nyelvét, szolgálati nyelvét, szolgálaton kívüli nyelvét, vezénylőnyelvét és társadalmi nyelvét. Tessék megmondani, melyik ezek közű! nem német? Valamennyi német! Mindegyik német azért, hogy a közös hadsereg hivatalosan is, hivatalon kivííl is, társadalmi úton is a német szellemnek legyen terjesztője. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt honvédelmi miniszter űr ezen javaslattal úgy tesz, mint az az anya, kinek két gyermeke van és a ki az egyiket folytonosan dédelgeti, a másikat pedig elhanyagolja. Az egyik gyermeke a honvédelmi miniszternek a közös hadsereg, a másik a magyar honvédség. Ez a második gyermek a mostoha. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Leülteti a kettőt, hogy együtt legyenek és a mostoha gyermek vagyonából és örökségéből a dédelgetett gyermek kapja a jó falatokat, (Úgy van! a szélső baloldalon.) holott megfordítva kellene lenni. A magyar honvédségnek kellene az édes gyermeknek, a másiknak pedig a mostohának lenni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk támogatásra van hazánkban szükségünk és a támogatást, azt hiszem, azoktól várhatjuk el elsősorban, a kik a magyar államhatalmat képviselik, a kiknek halalmuknál, állásuknál, nemzeti önérzetüknél fogva kötelességük, hogy a magyar