Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-116
44 116. országos ülés 1S97. június 16-án, szerdán. Barabás Béla; T. ház! Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, a mely a nemzettől áldozatot követel és pedig jelentékeny és oly áldozatot, a melynek megszavazása alatt minden képviselő kötelességének tartsa megfontolni azt, hogy vájjon érdemes lesz-e azt az áldozatot meghozni, a melyet a honvédelmi miniszter úr és ezen törvényjavaslat a képviselőháztól kér. Áldozatot hozni az országnak ma, t. képviselőház, mikor minden vonalán az egyéb intézkedéseknek anynyira hátra vagyunk, mikor az iparunk tökéletesen hanyatlóban van, mikor-a földmívelési érdekekre — hiszen nézzük csak meg a mostani árvizeket, nézzük meg azokat az elemi csapásokat, a melyek a szegény adózó népet most sújtják — a kormány egyáltalán semmi gondot sem fordít; áldozatokat követelni a nemzettől, mikor égető kulturális kérdésekkel állunk szemben és áldozatokat követelni a nemzettől, mikor mindent kizárólag csak a hadsereg telh etetienségének szolgáltatunk át, van e ennek értelme, van-e helye ? Van egy bizonyos határ, a hol az országnak és a nemzetnek védekezésére szükséges katonaság fentartására meg kell hozni az áldozatot, de hogy ha ez túlmegy ezen a határon, ez a legproduktivebb befektetés, a melyet egy állam tehet, hiába kidobott, pénz, ha költekezik csak azért, hogy túlságos magasra emelt hadseregével ő is őrt állhasson és a nagyhatalmak közt parádézhasson. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Egy javaslat áll most is előttünk. Sajátságos, hogy ha némi tekintetben a közóhajnak megfelelőleg is nyújtatnak be törvényjavaslatok, azoknak mindig megvan a hírhedt szakasza, az úgynevezett szégyenparagrafusa, (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) Minden törvényjavaslat úgy áll előttünk, mintha egy pohár tiszta vízbe belecsepegtetnek egy csepp mérget és az az egész pohár vizet elrontja. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) E tiszta pohár vizet elrontva, megmérgesítve adják a nemzetnek, s mert egy ily csepp méreg bennefoglaltatik a törvényjavaslatban is, ez okúi szolgál nekünk ezen törvényjavaslat el nem fogadására. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mikor az esküdtszéki intézményről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, ott volt a méreg, az úgynevezett »szelekczió«, a most folyamatban levő bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatban ott van a méreg, a 16. §. második pontja; a ház elé van terjesztve a statisztikáról szóló törvényjavaslat, abban is vau nagy méreg: belehatolni a magán-, a családi élet szentségébe, üzleti titkokat fedezni fel, mint valami spitzli; s ott lesz — hiszen a belügyminiszter úr kilátásba helyezte — a gyülekezési jog rendezéséről szóló törvényjavaslat, hol az egyetemi polgár k s a kiskorúak, az úgynevezett jogtalanok tömege nem vehet részt ily szabadsággyülekezeteken. így vag\ unk minden törvényjavaslattal. Ha a közvélemény bizonyos tekintetben kívánságot fejez ki, hogy haladjunk előbbre, az igen tisztelt miniszter uraknak mindig akad egy-egy olyan tervezete, mely az egész törvényjavaslatnak úgyszólván átkául uehezedik. Midőn ezen törvényjavaslattal szemben nagy dicsőítéseket, örömrivalgásokat, üdvözleteket közölnek a lapok, nekem ez úgy tonik fel, mint mikor az adós némileg teljesíti kötelességét és ezért a hitelező hálafeliratot intéz az adóshoz. A t. honvédelmi miniszter úr, ha teljesítette is e tekintetben kötelességét, arra az üdvözletre és örömrivalgásra nem szolgált reá, mert épen ő volt az, ki legmerevebb magatartással évek hosszú során keresztül kétségbevonta a nemzetnek ezen kicsiny előnyökhöz való jogát is. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha ez a törvényjavaslat nem jön, mint tiszta égből a villám s nem lepi meg Magyarországot, hanem ezen törvényjavaslat szellemével és szerkezetével Magyarország közvéleménye megismerkedik, bizonyosan nem fogna rohanni úgy az üdvözletekkel s a törvényhatóságok is elnémulnak, a mint elnémultak nagyon sokan, mert észreveszik, hogy ezen törvényjavaslat nem szolgál egyébre, mint arra, hogy a magyar királyi honvédség csatornát képezzen a közös hadsereg tisztikarának kiegészítésére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem ha az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr az egész nemzet osztatlan háláját, szeretetét, üdvözletét akarja kiérdemelni, akkor terjeszsze be az önálló, független magyar hadseregre vonatkozó törvényjavaslatot, (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) s nézze meg, hogy azon az oldalon s ezen is a nemzetnek milyen nagy lelkesedése, milyen erőteljes üdvözlete fogja kisérni előterjesztését. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A jelen viszonyok közt, bár akként van feltüntetve a dolog, hogy ezen törvényjavaslat által a nemzet bizonyoB tekintetben nyerni fog, én mégis félve fogadom el az úgynevezett ajándékot, mert ez ajándéknak nincs meg az őszintesége. A mi nagy szerencsétlenségünk az, hogy a közös hadsereg teljesen német. Bár kénytelen vagyok tűrni, hogy Magyarországnak is hadserege, mert a törvény rendeli, de akármit beszél az előadó úr, magyar hadseregnek sohasem fogom elismerni, mert ha egyéb átka nem is volna, az az egy megvan, hogy útjában áll a magyarosodásnak, hogy a germanizáczió leghatalmasabb terjesztője, hogy azt a nemzeti érzületet, melyet az iskolák, a szülök, a társadalom az ifjú szívébe oltanak, ott rövid egy vagy három év alatt erőszakosan kifesarják belőle. (Úgy
