Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

ötg llő. országos ülés 1897. június lő-én, keiden. magyar a vezér.ynyelve, magyar a szolgálati nyelve, a mennyiben ezt az utóbbit még ki nem játszották, mert sok pontban kijátszották. A közös hadseregnél mindez német. Amannak magyar a zászlaja, magyar a czímere, noha a kardbojtján, mely fekete-sárga, kétfejű sas van. A közös hadseregnek a színe: a fekete-sárga; a czímere: kétfejíí sas, a melyek a régi Nagyományos és a magyart gyötrő századokra emlékeztetnek bennünket. Ezek a jelzett különbségek sem csekélyek, melyeket említettem és már ezekben is ki van fejezve, hogy e kettő nem egy. Mi a honvédséget meg akarnók a maga nemzeti jellegében tartani, azért minél távolabb kivanjuk tartani a közös hadseregtől, a melynek szellemét abba behatolni nem engedhetjük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a mi álláspontunk és az, hogy ebből időre! egy magyar önálló hadsereget fejleszszünk. A miniszter úr álláspontja pedig a kettőnek minél közelebb hozása, vagy egy kaptafára való ütése. E két álláspont oly homlokegyenest ellenkező, hogy azt egymáshoz közelebb hozni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt méltóztatik a miniszter úrnak is konezedálni, hogy minket nem kapaczitálhat, de mi sem kapaczitálhatjuk a miniszter urat. Ez az összekeverés maga azonban lehetetlenné teszi azt, mi örvendezzünk íkkor, mikor ez az összekeverés, a mely eddig csak a fennálló intézményekben nyilatkozott, ma már az előkészítő intézményekbe, tudniillik a katonai nevelő-intézetekbe is belevitetik. Megmondottam, hogy ha nem volna a 4. §. második alineája, akkor elfogadhatnók a javaslatot; de az lehetetlenné teszi ezt. Ez a második alinea így hangzik (olvassa): »A honvéd nevel őés képző intézetekből kilépő tisztek és hadapródok . ..« tehát úgy a Ludovika, mint a főreálés hadapródiskolákböl kikerülők . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A főreáliskolából nem! Thaly Kálmán: De ha. kicsapják: igen! (Zaj.) Mondom : . . . »a kilépő tisztek és hadapródok közül azonban azok, kik arra önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tiszti állományviszonyainak mérvéhez képest, a közös hadseregbe is beoszthatok.*: Mi tehát kénytelenek vagyunk nevelni a honvédintézetekben a közös hadsereg számára ifjakat. Ide van téve, hogy ha »a közös hadseregben támasztott követelményeknek megfelelnek« és ez a lóláb. Azt a szellemet kell tehát elsajátítaniuk, a mely Haynaut dicséri, továbbá a német nyelvet oly nagy mértékben, hogy a közös hadseregbe, sőt a felsőbb tiszti iskolákba, mindenütt eredményűvel léphessenek be. Vagyis a magyar ifjak már 14 éves gyermekkoruktól fogva, mikor a hadapródiskolákba belépnek, a germanizáczió bálójába fogatnak. Igaz ugyan, hogy azt mondja a törvényjavaslat, hogy a kik eire önként jelentkeznek, vétetnek át; hanem ismerjük azt a szelid nyomást, a melyet a gyengéd, fogékony ifjúra gyakorolni lehet. A tanári kar épen a legtehetségesebbeket válogatja ki, épen őket dicséri, hogy milyen észszel áldotta meg a természet és ő előttök hangsúlyozza, hogy az ő tehetségeiknek a honvédség kicsiny és azt törpe intézménynek minősíti azzal, hogy ő nekik a tágas, nagy közös hadseregben van hivatásuk azt a nagy karriert megcsinálni, a melyre a miniszter úr tegnap hivatkozott, s mely csak azon az áron szerezhető meg, hogy nemzetiségöket eldobják, azt hozzák áldozatul. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Soha! Thaly Kálmán: Engedelmet, hisz a miniszter úr is odadobta. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak most kezdi ismét visszaszerezni. (Mozgás jobbfelöl.) Vagy talán tudott jól magyarul, mikor államtitkár volt? Tudom, be fogja ezt vallani, mert őszinte ember. (Derültség balfelöl) Az első generáczió nemzeti voltát odadobja, a második már eo ipso elveszti, még pedig annyira, hogy a magyar családi nevét sem tudja magyarosan kiejteni. Sok ilyen katonai család van ma, a mely az armádiának nagy szolgálatokat tehet, de a magyarságnak aligha tesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondom, könnyű lesz azokra a szegény ifjakra hatni, hogy a kik a legjelesebbek, a közös hadseregbe jussanak. így a honvédség csak a selejtesét fogja kapni és a magyar ifjúság legjavát, a mi pénzünkön neveltetve, a közös hadsereg fogja abszorbeálni, még pedig, a mint mondja, oly mértékben, a mint az a hadsereg tisztiállomány-viszonyainak megfelel, Mi az, hogy »olyan mérvben« ? Micsoda elasztikus kifejezés ez? A törvénynek világosnak kel] lenni; miért nem teszik azt számszerűleg ki, hogy annyit és annyit tesznek át a közös hadsereghez és többet nem. Ez a javaslat határozottság hiányában szenved és ez készakarva homályos, mert alattomosan Bécsben van csinálva. Madarász József: Világos! Thaly Kálmán: E mellett még az a sérelem is megvan, bár el van hallgatva, de be fog következni, hogy miután a hadügyminiszternek nevelnek a honvédintézmények ifjakat, joga lesz a közös hadügyminiszternek beleavatkozni a houvédnevelésbe már jó előre; joga lesz neki I inspektorait od1 küldeni a honvéd-intézetekbe s