Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országog ülés 1897. június 15-én, kedden. Mondom, a néhai magyar szellemű, vörös nadrágú, zöld dolmánya, százgallérú, kék köpe nyegű Pálóczy- Horváth Ádám magyar poéíát megidézték ezen szavaiért ad audiendum verbum regis Bécsbe. El is ment ő a magyart királyt Budán keresni, de nem találta ott, a durva német kapus elutasította. Akkor gondolván, hogy talán Visegrádon van a nyaralóban; elment Visegrádra. Ott meg csak baglyok huhogtak. Erre elment Tatára, azt gondolván, hogy ott lesz a magyar király, mert az a másik királyi nyaraló. Onnan meg az Eszterházyak lakájai utasították el. Erre nyugodtan hazament Somogyba és úgy kellett őt onnan — a mai rendőri kifejezés szerint — előállítani, (Derültség a szélsőbalon.) erőszakkal Bécsbe, mert nem akarta tudni, hogy a magyar király Bécsben lakik. Ez alkalommal történt az, hogy Ferencz császár, ki akkortájban a Ludovika Akadémiáról szóló törvényt szentesítette, nem ugyan még akkor, mikor Horváthot meghivatta, hanem később, Napóleon nyomása alatt, Pálóczy-Horváth Ádámot egy hosszú német dikczióban azért a költeményéért lekorholta, a mire Horváth Ádám, midőn az uralkodó korholását elvégezte, mélyen hallgatott, nem felelt, mire a császár kérdi: No, nincs mentsége ? Horváth Ádám azt mondotta: »Eure Majestät, nix dájcs.« (Élénk derültség.) Nekünk is ez a feleletünk erre a 4. §-ra, nix dájcs, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) nekünk nem kell, hanem tartunk inkább Pálóczy-Horváth Ádámmal. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Ha mint Pálóczy-Horváth Ádámot ezért az idézett költeményeért megczitálták ad adiendum verbum regis Bécsbe, ezeket a hozsannát kiáltókat meg fogja egykor idézni a magyarok istene, hogy kérdőre vonja őket, bizonyára enyhe büntetés fogja őket érni, mert azt feleli rá a magyarok istene, hogy nem tudták, hogy mit cselekesznek. (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy nem tudják!) A ki tudja és mégis így cselekszik, az nem magyar többé, hanem osztrák. (Felkiáltások a baloldalon: Az is az mind.') De a hozsannát kiáltóknak legnagyobb oka és ürügye az, hogy nagy vívmánynak tekintették ezt a javaslatot. Hát hogy vívmány-e az, és mi tekintetben vívmány, arra nézve kérek egy kis türelmet, hogy a kérdéssel kissé foglalkozzunk. Ez ugyan nem olyan mulattató, mint az a hozsanna-kiáltás, hanem törvényhozási teremben vagyunk, nézzük meg tüzetesen a törvényjavaslatot és pedig törvénykönyvünk alapján. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a honvédnevelés kifejlesztendő volt nemcsak most, hanem fokozatosan, nemcsak csonka irányban, mint a hogyan a kezdet hozta, az természetes; hogy a Ludovika Akadémia, a mely eddig csak czímét viselte az akadémiának, tulajdonképen pedig kevéssel volt több, mint hadapród-iskola, valódi akadémiai nivóra emeltessék, annak ez a párt sohasem volt ellensége, nem is iesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én elismerem azt, hogy ezen javaslat, ha ama 4. §. nem volna benne, ebben a tekintetben nevezetes előlépés volna; vívmány volna nevezetesen a két alsóbbrendű intézet felállítása mellett a két honvéd-hadapród- és egy főreáliskola. Ezek mellett vívmány volna az, hogy a Ludovika Akadémia valódi akadémiai qualitással, magasabb képességű tisztképzőűl alakíttassék át. De én nem tudom, ennek miért olyan nagyon örvendezni, hiszen ezen vívmány Őseink, öregapáink vívmánya és ezt nem mostani dicsőségesen uralkodó felséges urunk, hanem az öregapja, Ferencz császár iktatta törvénybe. Hát hogy micsoda nagy dolog van ebben, azt nem tudom. Mert méltóztassanak az 1808 : VII. íörvényczikket megnézni, kiírtam annak egypár passzusát szórói-szóra, könnyebbségül azoknak, a kik azt a nagy könyvet nem akarják forgatni. »De Academia militari Ludovica.« A bevezetésben már magában azt mondja (olvassa): »Ut nationalis Academia militaris — tehát nemzeti akadémia; annak jellege már a bevezetésben ki van fejezve — in Regno erigi possint«, tudniillik a Karok és Rendek. A 4. §. így szól (olvassa): »Principalis huius Academiae seopus is érit, ut in hac Javentus Hungara iis imbuatur scientiis eamque nanciscatur educationem, per quam ad praestanda tum in exercitu regülari, cum et occasione Insurrectionis utilia Patriae servitia apta, formata readatur. Liberum Juvenibus in ea educandis est statum politicum amplecti, in quo eorum ratio pro meritis habebitur.« Proinde 5. §. »Coordinatio studiorum ia Academia hac militari ea esse debet, ut tales in eadem disciplinae et studia tradantur, per quae Juventus pro utroque, militari nempe et civili statu, — praeferentertamen pro militari — formetur.« A 8. §. pedig ezt mondja (olvassa): »Alumni, qui cursum Aeademieum cum caículo eminentiae, vei primae classis absolverinf, cum exitu suo ad militiam, eandem applicationem et favores, prouti in Neostadiensi Academia constitutum est, obtineant.« Végre a 14. §-ban meg van határozva az akadémia tanéveinek időtartama (olvassa): »Cursus studiorum in hac Academia militari 6 annis durabit.« (Egy hang balfelöl: Hat a tannyelv?) Nationalis akadémiában nem lehet más, mint magyar, (Úgy van! a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nemzeti!