Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

114. országos ülés 1897. jnnius 14-én, hétfőn. 15 Menyhért, Leidenfrost László, Lepsényi Miklós, Leszkay Gyula, Lits Gyula, Lónyay Géza, Lónyay Sándor, Luby Géza, Lukács Béla, Luppa Péter, Lehoczky Antal, Maléter Zoltán, Mara László, Marjay Péter, Matlekovits Sándor, Matyasovszky Gyula, Márkus József, Meltzl Oszkár, Meskó László, Meszlény Pál, Mezőssy Béla, Mihályi Péter, Miklós Ödön, Mikszáth Káhnán, Mohay Sándor, Molnár Béla, Molnár Károly, Mócsy Antal, Majstorovics Mózes, Maseg Lipót, Matunci Márton, Milekics Gzirill, Nagy Gyula, gr. Nákó Kálmán, Nedeczey János, Neuszidler Károly, Neumann Ármin, Nedelj­kovics Tivadar, Nicolics Vladimír, Olay Lajos, Oláh József, Ortutay Gyula, Óváry Ferencz, Örley Kálmán, Papp Elek, Pap Géza, Pap Samu, gr. Pejacsevich Arthur, Perczel Béni, Perczel Dezső, Péchy Tamás, Plósz Sándor, Polczner Jenő, Polónyi Géza, Polyák Béla, Psik Lajos, Pulszky Ágost, Purgly Sándor, Putnoky Mór, Pintarics Mór, Popo­vics István, Popovics Vasul István, Radó Kálmán, Radvánszky György, Ragályi Béla, Ragályi Lajos, Rakovszky István, Ráth Péter, Rétyi Mihály, Ro­honczy Gedeon, Rohonyi Gyula, Rónay János, Rotter Antal, Sághy Gyula, Sámuel Lázár, Sándor József, Schmidt Koroly, Schwicker Henrik, Semsey László, b. Sennyey István, Sierbán Miklós, gr. Serényi Béla, Sima Ferencz, Simó Lajos, Sipeky Sándor, Sis­kovich Tamás, Smialovszky Valér, b. Solymossy Lajos, Sréter Alfréd, Saj Ferdinánd, Schwarz Lajos, Seitz Vincze, Sorák Péter, Spevecz Ferencz, Ste­kovics János, Szabó Imre, Szabó István, Szalay Károly, Szaplonczay Miklós, Szájbely Gyula, gr. Szapáry László, Szemere Attila, Szende Béla, Szent­iványi Árpád, Szentiványi Gyula, Szentpály Jenő, Szerb György, gr. Széchényi Aladár, Széchényi József, Széll Kálmán, Szilágyi Dezső, Szily Pongrácz, Szinay Gyula, Szivák Imre, Szögyény László, Szőts Pál, Takácsy Sándor, Tallián Béla, Tarajossy Sándor, Telecsky Kristóf, Telegdi József, gr. T leki Domokos, gr. Teleki Géza,, gr. Teleki Samu, Terényi Lajos, Thaly Ferencz, gr. Thorotzkai Miklós, Tibád Antal, gr. Tisza István, gr. Tisza Lajos, Tomcsányi László, Török Bertalan, Trauschenfels Emil, Tuba János, Tomasics Miklós, Tüköry Alajos, Vargics Imre^ gr. Vay Ernő, Várady Gábor, Yárosy Gyula, Vermes Béla, Veszter Imre, Vietoris Miklós, Voj­nics Sándor, gr. Wenckheim Frigyes, Wlassics Gyula. Elnök : Bejelentem a t. háznak a szavazás eredményét. 453 igazolt képviselő közül elnök nem szavazván, igennel szavazott 127, nemmel szavazott 23, távol volt 302. Ennélfogva a tör­vényjavaslat 1. § át a ház 104 szótöbbséggel elfogadta és így Tóth János képviselő úr mó­dosítványa mellőzve van. Következik a javaslat 2. §-a. Nyegre László jegyző (olvassa a 3. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Ezen törvéuy végrehajtásával a 2. §. szerint, ha ugyan el­fogadtatik, a honvédelmi és a pénzügyminiszter urak bízatnak meg. Hozzá kell szólanom, mert nem tudok megnyugodni sem a honvédelmi mi­niszter úrban, — mindjárt megmondom, miért — sem a pénzügyminiszter úrban, — azt is megmon­dom, miért, hogy ők hajtsák végre a törvényt. Neve­zetesen a honvédelmi miniszter úr az imént, legutóbbi felszólalásában azt méltóztatott hang­súlyozni Tóth János képviselőtársam módo^ítványa ellenében, a mely tudvalevőleg a magyar tan­nyelv behozatalát indítványozta a közös hadse­regbeli intézetekbe, hogy ha a közös hadseregben a magyar szolgálati nyelv hozatik be a magyar ezredeknél, a mint mi kívánjuk, ez föderaliz musra vezetne . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter : A hadseregben! Thaly Kálmán: • • • E^zel a szóval a t. miniszter úr a magyar közjogot rettenetesen arczúlütötte. (Mozgás jobb felől.) Nem használhatok enyhébb kifejezést, akkora sérelem eäett a magyar közjogon ezen nyilatkozattal. Tudniillik még a t. baloldal felfogása szerint is duilizmnsban és paritásban volnánk Ausztriával. Ha dualizmus­ban és p iritásban vagyunk, akkor a magyar nyelvet legalább akkora jog illeti rne>-, mint bár­mely más nyelvet. Már most a miniszter úr mire ezéloz ? Arra, hogy az osztrák tábornokok urak felfogása szerint, — csakhogy mi nem az osztrák tábornokok felfogását kívánjuk itt abból a piros székből hallani, hanem a magyar minisz­terét — az osztrák tábornokok felfogása szerint, mondom, van: Regimentssprache és vau Mutter­sprache. Ok a magyar nyelvet Staatssprachenak el nem ismerik. Ok az ezred legénységének lét­száma szerint állapítják meg az ezred nyelvét, legyen az ruthén, legyen az olasz ott lenn Dalmá­cziában, legyen az tót, oláh, magyar, szláv, cseh vagy akármi. Ezeket a nyelveket ők egyen­jogúaknak tekintik. Az osztrák katonai felfogás szerint Bukovinában a ruthén nyelvnek, Laibach­ban a szlovén nyelvnek épen akkora joga van a hadseregben, mint a magyar államnyelvnek. Hogy ez micsoda dualizmus, micsoda pari­tás, ezt a t. túloldal bölcs megítélésére bízom. Hogy pedig a közös hadseregben a paritást így magyarázták, az tény. Méltóztassék akár­melyik vegyes nyelvű ezrednél utánatudakozódni. Semmiesetre sem fogják az anyanyelvet és ezred­nyelvet másként magyarázni. A mi az önök által büszkén hirdetett államnyelvet illeti, — bár úgy volna, óhajtanám, hogy édes csengésű nyelvünk valóban államnyelv volna — annak ezen felfogás szerint egy cseppet sincs több vagy kevesebb joga, mint a ruthénnak, morvának, vagy szlo­vénnak. Ezt mondja a t. miniszter úr. Azt értem,

Next

/
Thumbnails
Contents