Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-121
160 121. országos ilás 1897. jnnins 23-&B, szerdán. közelebb esik, eljárása pedig kevésbbé költséges. De akkor kérdem, — illetőleg kérdeném a t. miniszter urat, ha itt volna, — oly bíróságot akart-e ő alakítani az esküdtszékből, a mely hozzáférhetetlen és költségesebb, mint a szakbíróság? Hát hogy ajánlhatott elfogadásra a t. miniszter úr egy ily bíróságot a törvényhozásnak igaz lelkiismerettel? (Élénk helyeslés ja szélső baloldalon.) De hát ez nem is való. Hisz ha a t. miniszter úrban jóakarat van, ezen egy tollvonással segíthet. A helyett, hogy — szerintem a leghelytelenebbül — a királyi táblák székhelyén levő törvényszékekhez utaltatnak az ily ügyek, működjék minden törvényszék területén levő esküdtszék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben úgy vagyok meggyőződve, hogy a mennyiben érthetetlen ítéletek keletkeztek az esküdtszékek verdiktje alapján, ennek eredendő bűne ép abban rejlik, hogy nem helyi bíróságok ítéltek. Mert például hogy ítéljen a zabiegeiszegi ember becsülete felett a győri bíróság, mely nem ismeri a helyi viszonyokat és mindazon apró körülményeket, a melyekből a bűnös bűnössége és a sértett fél joga kiderül? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát a t. igazságügyminiszter úrnak csakugyan megvan az a jóakarata, a melyet ürügyűl felhoz, akkor egyszerűen segíthet a dolgon a nélkül, hogy ezen ügyeket az esküdtszéktől elvonná. Egy felelettel adós vagyok Nagy Sándor t. képviselőtármnak. (Halljuk! Halljuk!) 0 azt mondta, hogy ugyan van-e valaki, a ki a hatalom érdeke és a becsületsértés érdekei közt konnexiót tud összehozni, vagy meg tudja mondani, hogy ezek hogyan függnek össze? Akkor én közbeszóltam, hogy majd megmondjuk. (Halljuk! Halljuk!) Hát "megmondom, t. ház: ott függ össze épen a hatalom érdeke az ilyen eseteknek az esküdtbíróságoktól való elvonásával, hogy a hatalom kezében legyen a mód és az eszköz el nem ítéltetni valakit, a ki ő neki nem tetszik és ennélfogva azon írókat, a kik neki szolgálatokat tesznek, bármi áron mentesíteni az elítéléstől. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert igaz, t. ház, be kell vallanom, hogy megeshetik az, meg is esik különösen a szelekczió folytán összeállítandó esküdtszékeknél, hogy azokra is külbefolyások hathatnak, de ezen befolyás soha, semmi esetben sem lesz oly hatékony, (Halljuk! Halljuk!) a milyen hatékony azon befolyás, a melyet a felsőbíróság a dolog természete szerint a kinevezett bíróra gyakorol. A t. miniszter úr hivatkozik, hogy a saját álláspontját támogassa, a széles világra; elmegy még Horvátországba, még Boszniába is. Hentaller Lajos: Csak ott maradt volna! Szalay Károly: Hát engedje meg nekem, hogy én nem követem ezen exotikus országokba, hanem Németországba hívom viasza. (Egy hang a széhő baloldalon: Maradjon ott! Odavaló !) Nagyon oda való, mindjárt megmutatom. Nem tudom, hogy a t. miniszter úr foglalkozik-e a történettel (Derültség halfelől.) és véletlen e, vagy pedig azon az úton jutott-e ez a törvényjavaslat indokolásába, (Halljuk! Halljuk !) a mely már nem egészen ismeretlen Magyarországon, hogy valamely régi, elavult törvényjavaslatot elővesznek és azt, úgy-ahogy, lekopizálják, lefordítják . . . Gr. Benyovszky Sándor: Rendszer az! Szalay Károly: Hát ha rendszer, akkor most az egyszer a miniszter úr nagyon, de nagyon megjárta, (Halljuk !'Halljuk!) mert akkor, a mikor azt akarja indokolni, hogy miért tartja szükségednek a becsületsértés! és rágalmazási ügyeknek a rendes illetőségektől, vagyis az esküdtszékektől való elvonásit, akkor ilyeneket mond: »A 16. §. 2. poutja alá foglalt esetekben arról van szó, hogy egyesek, a kiket sohasem lehet azonosítani a tisztességes sajtónak tiszteletreméltó munkásaival, a kik legtöbbször nem is hivatásszerű hírlapírók, csak visszaélnek a sajtónak hatalmas fegyverével, többnyire magánboszúból, magánérdekből, vagy szenzáczió-hajhászásból támadják egyes családok jó hírnevét.* Hát midőn a miniszter úr álláspontját ezzel akarja igazolni, nemcsak véghetetlenül nevezetes, hanem tanulságos is, hogy 1818-ban, mikor a német Bund-ban megindult a reakczionárius mozgalom, a sajtónak megrendszabályozását mivel indokolták? (Halljuk! Halljuk! Olvassa,:) »Die Pressfreiheit artet in Pressfrecheit; Privatpersonen werden leidenschaftlich behandelt und verleumdet; mancher verachtet es anonymen Skriblern zu widersprecheu, und leidet darunter tief; versucht man aber Wiederlegnng, so erzeugt diess ärgerliehe Kämpfe, und am Ende ist es doch verleumderischer Leidenschaft gelungen Verdaeht gegen achtungswerthe Männer zu erzeugen.« De tovább megy a miniszter lír. Azt mondja, — a mi most következik, még jobban van lefordítva, — hogy hát nem akarják ezzel a tisztességes Íróknak működését gátolni. Hát ha ennek a kornak történetét megolvasta volna a miniszter úr. megtalálta volna a szászweimári herczegnek — ha nem csalódom — azon rendelete indokolását, a melylyel a sajtószabadságot eltörli és czenzura alá helyezi a sajtót, ez az indokolás ekképen szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Diese Massregel soll keineswegs den Zweck habén die Thätigkeit nützlicher und achtungswerther Schriftsteller zu hemmen, oder Mittheilungen,
