Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-120
142 120. országos ülés 1897. junius 22-én, kedden. nunk, hogy a javaslat védelmezői teljes vereséget szenvedtek, (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és hogy a javaslat mellett felhozott gyarló, minden józan logikát nélkülöző érvek nemcsak, hogy meg nem gyengítették (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a javaslat ellen felhozott, hatalmasnál hatalmasabb érveket, de sőt még inkább meggyőztek bennünket arról, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat 16. §-ának 2-ik pontja merénylet a sajtószabadság ellen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A javaslat védelmezői azt mondják, hogy nem a sajtó megrendszabályozására!, nem a sajtószabadság korlátozásáról van itt szó, hanem szó vau a magánbeesület hatásosabb megvédéséről. Hogy azonban, t. ház, a szőnyegen levő törvényjavaslatban csakugyan a sajtó megrendszabályozásáról van szó, az a javaslat mellett eddig sorompóba lépett összes szónokok felszóllalásának tenorjából napnál világosabban kitűnik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erről győznek meg bennünket, minden kétséget kizárólag azok, a kik több bátorsággal, mint logikával és szerencsével ennek a javaslatnak védelmére keltek. A javaslat 16. §-ának alapgondolatáért eddig síkra szállott összes szónokok a mi álláspontunkat igazolták, elkezdve az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól, egészen az elvhííség és következetesség mintaképéig, Szentiványi Kálmán t. képviselő úrig, (Derültség, Úgy van! balfelől.) úgy hogy el lehet mondani, hogy az egy Molnár Béla t. képviselőtársamat kivéve, a ki — és ez dicséretére legyen mondva — egész nyíltan, őszintén kijelentette itt, hogy ő csak azért nincsen megelégedve a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, mert az nem megy elég messze a sajtószabadság korlátozásában, a többi szónokoknak ellenünk szegezett lövegei visszafelé sültek el. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különösen a t. igazságügyminiszter úr bevezető beszéde eloszlat e tekintetben minden kétséget. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Avagy, t. ház, az igazságügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy a kormány a javaslatban a nem tisztességes bűncselekmények biztosabb megtorlásáról akar gondoskodni, és hogy a javaslat a sajtót nagyobb óvatosságra figyelmezteti, esetleg kényszeríti, és az államtitkár urnak a Dunaszabályozásról és a nagyon magasan repülő szétpattanó léghajóról itt elmondott elmés hasonlatai és Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy az esküdtszék általában véve jónak, helyesnek vált be, de bizonyos korlátozások és feltételezések mellett, és Krístóffy József t. képviselőtársamnak a vidéki sajtó munkásaival, egykori kollégáival szemben bizonyos mértékig halálmegvetéssel gyakorolt kíméletlen kritikája nem győznek-e meg bennünket minden kétséget kizárólag egész világosan, minden tagadással szemben arról, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 16. §-ának második pontja a sajtószabadságot korlátozni, a sajtót megrendszabályozni, az újságírókat megfélemlíteni, elrettenteni akarja? (Tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy különben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat horderejét mindenki kellőleg mérlegelhesse, hogy mindenki tisztába lehessen kérdéses szakasz alapgondolatával és hogy a kormány intencziójára tagadásával szemben is kellő világot vethessünk, feltétlenül szükséges bonczkés alá vennünk a kormánynak a közszabadságok összes biztosítékaival szemben tanúsított magatartását, érzületét. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem fenne eléggé világos önmagában véve is a kérdéses szakasz czélzata, a kormány cselekedetei vetnének arra kellő világot. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Kapcsolatban a kormány cselekedeteivel, működésével, politikájával kell tehát ezt a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot megbírálnunk és akkor minden kétséget kizárólag, tisztán fog előttünk állani, hogy a kormány ismét egy nagy nemzeti jog elkobzására törekszik. (Igaz 1 Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a javaslatot a kormány keletkezésének módozatával, a kormány összmtíködésével és egész politikai rendezésével kapcsolatban bíráljuk, lehetetlen, hogy a legkomolyabb aggodalom ne töltse be egész valónkat. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Már a jelen kormánynak létrejötte és születése sem egészen felelt meg a népképviseleti rendszer szigorú követelményeinek (Úgy van! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Törvénytelen gyermek! (Derültség balfelől.) Justh Gyula: Az uralkodó párt tudvalevőleg annak idején csak a kényszerűségnek hódolt, a midőn ezt a kabinetet elfogadta. Senki sem tudta megérteni, hogy miért kell a nagy tehetségeknek félrevonulniuk és helyet adni egy oly kabinetnek, a melyben, habár elismerem, vannak egyes, hivatásuk magaslatán álló kiváló férfiak, a maga egészében azonban még csak a középszerűség mértékét sem üti meg. (Tetszés a a bal- és szélső baloldalon.) Nálunk a parlamenti rendszer, sajnos, csak paródiája a valódi népképviseleti rendszernek. Nemcsak összeállításánál fogva, nemcsak azért, mert a képviselőház nem a nemzet többségének kifolyása, nemcsak azért, mert a különböző politikai pártok nem válthatják fel egymást a
