Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

119. országos ülés 1897. június 21-én, hétfőn. ^ 3-f részéről azt, hogy miért nem mondja meg nyiltan, hogy mit akar ? Leszkay Gyula: Nem meri! Komjáthy Béla: A miket most mondani szerencsés voltam, azok, azt hiszem, ezen 16. §. helytfoghatóságát nem bizonyítják. De minek hoznánk félrendszabályt ? Méltóztattak volna egyáltalában az esküdtszéki bíráskodás ellen állást foglalni, mi továbbra is mindig sürgettük volna azt, de nem lennénk most oly helyzetben, hogy a mit egyik kézzel adnak, azt a másikkal visszaveszik. (Helyeslés balfelől.) Azt mondják, hogy a sajtó visszaélései, az úgynevezett sajtókalózok ellen csak a szakbíróság adja meg a védelmet. Ezt én kétségbe vonom és kijelentem, hogy sem a szakbíróság, sem az esküdtszék ezt a védelmet nem adja meg. Itt a védelmet és a megtorlást egyedül maga a társadalom képes megadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy minden gondolkozó ember, ki a sajtó nagy horderejét ismeri, tisztelettel kell hogy adózzék a sajtó hivatott munkásai iránt, és megfordítva, a társadalomnak kellene megvetését éreztetnie azzal, ki e hatalommal visszaél. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A társadalomnak kell odaemelkednie, hogy minden ember becsületét nem azon ember kincsének, hanem közvagyonnak tekintse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rá kell menni Szolon azon mondására, hogy minden ember ugyanazon testnek egy tagja, s ha egyet megsértenek, ezt az egész testnek éreznie kell. Ha a becsület niegtámadóival szemben az egész társadalom éreztetné megvetését: már ebben megvolna a keresett oltalom. De ma nem úgy van. Ma sokan azt a sajtót, melyet egyfelől szeretnének megrendszabályozni, másfelel felhasználják egyéni érdekeikre, s a sajtó bírálatáról való nézetük mindig attól függ, ki írja és ki ellen írja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy a sajtó színvonala emelkedjék, akkor — mert hisz a sajtó a társadalom tükre — magának a társadalom színvonalának is emelkednie kellene. De mit látunk? Míg például azt a szegény embert, a ki éhezik és fázik s talán családja nyomorával enyhítésére ellenkezésbe jut a büntetőtörvénykönyvvel, pellengérre juttatják: addig azokat, a kik egyesek jogait kobozzák el és így a jövőt rabolják meg, még meg is dicsérik és magas állásokban uralkodnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondtam beszédem elején, hogy midőn e törvényjavaslat ellen állást foglalunk, kötelességet teljesítünk. De a kormány e csökönyösségével nem teljesít kötelességet, mert tisztán abban bízik, hogy egy többség van háta mögött, melylyel akaratát keresztűlviheti. Igaz, hogy a kisebbség köteles a többség előtt meghajolni, mert ez biztosítja egy államban a helyes megélhetést ; hanem midőn e többség csak indokolatlan makacsaágból mintegy zsarnokoskodni akar a kisebbség felett, akkor a kisebbség kötelessége e zsarnokság ellen a legerősebben védekezni, mert minden zsarnokság között leghelytelenebb egy többség zsarnokoskodása. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk erősen meg kell államink azon állásponton, melyet a törvényjavaslat ellen elfoglalunk. Nem is új dolog az, a mit mi teszünk. Régente is voltak emberek, a kik, midőn mások oly törvényt akartak hozni, melyet a népre károsnak tartottak, mindent elkövettek annak meggátlására. Catót egy tribun, Trebonius, még börtönbe is vezettette ellenzése miatt, de Cato még börtönbe menve is hangoztatta igazságát. Ha igaz, a mit a kormány mond, hogy egyáltalán nem akarja a sajtószabadságot megtámadni, akkor egy komoly, gondolkozó kormánynak kötelessége volna, látva nemcsak az ellenzék állásfoglalását, de látva saját tekintélyes jogásztagjninak ellenmondását, kötelessége volna, mondom, e javaslattól visszalépni. (Ügy van! balfelől.) Megmondom, hogy miért. Azért, mert egy okos kormány akkor akarhat valamit megalkotni, a mikor annak szükségét érzi. És mit mond az igazságügyi kormány ? Azt, hogy az esküdtszék eddigi eljárása bizonyos nyugtalanságot idézett elő a becsületüknek elégtételt keresők között, ezeket kellett tehát megnyugtatni. De hogy ha látja, hogy az erre irányuló törekvés a társadalom többi részeiben nyugtalanságot idéz elő, akkor egy okos kormány azt íogja mondani, hogy ama kisebb nyugtalanságért egy nagyobb nyugtalanságot előidézni nem akarok. (Úgy van! balfelől.) Van azonban még egy gyanúm is arra nézve, hogy miért ragaszkodik ehhez a t. kormány. Azért, mert ez talán még kötelessége is, mert arra utasítva lett. Nem tudom, igaz-e, én nem állítom; — de remélem, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úr sietni fog engem felvilágosítani, ha tévedek — azonban úgy vagyok értesülve, hogy a mikor a bűnvádi perrendtartást úgvnevezett előzetes szentesítés végett Bécsbe felküldötték, az a hírhedt 35. §., a mely veszedelmes közeli rokonságban áll a 16. §-szal, abban a javaslatban nem volt benne, és úgy érkezett vissza, hogy az a szakasz ott belediktáltatott. Hogy így van-e vagy sem, arra nézve nyilatkozni fog a t. igazságügyminiszter úr, én azonban kijelentem, hogy azt a helyet, a hol úgy a 35., mint e szakasz inszczeniroztatott, százados tapasztalatok alapján a közszabadság érdekében kezdeményező fórumnak el nem ismerhetem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) 17*