Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

114. országos ülés 1897. június 14-én, hétfőn. 7 Az alapítványi helyekre felvett magyar fiúk ugyanis nem magyar, hanem osztrák területen levő intézetekben helyeztettek el, a mi Magyarország állami önállóságával teljesen ellenkezik, a miért a felelősség egyedül a t. honvédelmi miniszter urat illeti, a ki az 1882-iki törvény értelmében az alapítványi helyek betöltése iránt rendelkezik. A törvénynyel ellenkezik a mostani gyakorlat, mely a közös hadügymiDísztérnek döntő befolyást enged, holott az 1882: XXV. törvényczikk 2. §-a így szól (olvassa): »Ezen alapítványi helyeknek az érintett intézetek között, kiváló figyelemmel a katonai akadémiákban leendő czélszerfí megosztása iránt, a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg a honvédelmi miniszter intézkedik.« A közös hadügyminisztert tehát legfeljebb csak meg kell hallgatni ezen alapítványi helyek megosztása kérdésében. A törvény 4. §-a szerint ő Felsége a honvédelmi miniszter előterjesztésére adományozza az alapítványi helyeket; tehát e tekintetben ő Felsége egyedül csak a magyar királyi honvédelmi miniszter előterjesztése szerint határoz. Eddig ez a törvény nem volt megtartva és nincs garancziánk, hogy a jövőben meg lesz szüntetve az a sérelem, hogy a magyar fiúkat osztrák nevelő-intézetekben helyezik el. Míg erre nézve megnyugtatva nem leszünk, a iörvényjaaaslatot elfogadni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nemcsak az 1882-iki, hanem az 1867-iki kiegyezési törvény meg nem tartása is utal bennünket arra, hogy a javaslattal szemben állást foglaljunk. Én és az a párt, melyhez tartozom, törekszünk azon törvényt megváltoztatni, de mindaddig, míg az törvény, azokban a vonatkozásaiban, a melyekben Magyarország jogait körvonalozza, szigorúan megtartandó. Annak a kiegyezési törvénynek szigorú és lelkiismeretes megtartása épen azon pártoknak fekszik legjobban érdekében, melyek az 1867-iki kiegyezés alapján állnak, mint a jelenlegi többség is. Épen azon pártoknak kellene szigorúan ragaszkodniok ahhoz, hogy a törvénynek minden pontját, az abban lefektetett minden elvet Bzigorúaa megtartsák. Az 1867 : XII. törvényezikk 12. szakasza pedig azt rendeli, hogy a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az ujonezok megajánlásának jogát stb. az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn. Senkisem fogja kétségbe vonhatni vagy tagadhatni azt, hogy a katonai tanintézetekben való nevelés a hadsereg leendő tisztjeinek kiképzése : a hadsereg időnkinti kiegészítésének egy módját képezi és ebből a törvényparagrafusból következik kétségtelenül, hogy a Magyarország területén levő közös hadseregbeli katonai tanintézeteknek kormányzat tekintetében is teljesen és kizárólag a magyar kormány vezetése és felügyelete alatt kellene állniok. Addig pedig, a míg ez az állapot, mely egy szentesített törvényben el van rendelve, helyre nem állíttatik, mi ebben nagyfokú alkotmánysértést látunk s azért ezen törvényjavaslathoz, mely ezen alkotmánysértésnek csak folytatását, csak nagyobbítását vonná maga után, hozzá nem járulhatunk. Azért a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadható sn el. (Helyeslés a szélső bah oldalon.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólni általánosságban a törvényjavaslathoz ? Senkisem kívánván . . . (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk a minisztert!) Thaly Kálmán: Kérem a vitát be nem zárui, mert akkor én szólni kívánok. (Zaj. Elnök csenget.) Feliratkozva a másik javaslathoz vagyok, de szeretnék szólni e javaslathoz is. (Zaj.) Kérem, tessék engem a czímhez felírni. Elnök : A javaslathoz tehát általánosságban többé senkisem kíván szólani. E szerint a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen csakis a t. ház túlsó oldaláról történtek felszólalások. Míg a t. képviselő urak a maguk részéről álláspontjuknál fogva el nem fogadják e törvényjavaslatot, ez csak következménye . . . Madarász József: Az alkotmány tiszteletének ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . • • egész felfogásuknak és az ellen, bár nem os/tom nézetüket, természetesen kifogásom nem lehet. De egyre mégis csak kérném a t. képviselő urakat. A felszólalás azon nemét, a melyet Tóth János t képviselő úrtól hallottunk, (Halljuk! Halljuk!) én a magam részéről mégsem helyeslem. Thaly Kálmán: Hisz nagyon szelíden beszélt! (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lehetnek az urak bármilyen nézeten, hanem ilyen nézetek terjesztését én a magam részéről azért nem tartom helyesnek, (Félkiáltások a ssélsö baloldalon: Mi az? Mi az?) — kérem, megmondom — mert lehet igen sok nagyon jóravaló fiatal ember, a ki hajlamainak engedve, szeretne a közös hadseregben is szolgálni és ott talán kitűnően betöltené a helyét, nagy karriert is csinálhatna, de a fiatal emberek "közül igen sokan ily beszédek által elriasztatnak, (Úgy van! jobbfelől) Azért kérnem kell a képviselő urakat, hogy bár tartsák fenn álláspontjukat, semmi ki-