Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

114 119. országos ülés 1896. június 21-én, hétfőn. Hát én azt gondolom, hogy egy oly állam életében, a melyben a fejlődésnek, a haladásnak és az erőknek minden nagyobb érvényesülési proczesszusa megvan, a fejlődésnek felfelé kellene menni; azonban kérdezek mindenkit Istentől egész az emberig, Deák Ferencztől Erdély Sándorig fejlődés van-e, vagy esés a nemzet életében? Kubik Béla : Esés ! Esés ! Sima Ferencz: Ha Deák Ferencz az ő nagy eszével, hazaszeretetével és igazi liberalizmusával egy törvényt megalkotott és azt átNagyta örökségképen ennek a nemzetnek, bármilyen sivár visszafejlődés állana is be a nemzet életében egyéb téren, nem szabad bekövetkeznie annak, hogy Deák Ferencz nagy alkotásába Erdély Sándor belekontárkodjék. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyan ez, mint a mikor Madách »Az ember tragédiá«-jában a tudós magyarázgatja, hogy ő most már felfedezett mindent, a világteremtés titkait tudja és ezen lombikban készül a föld, a természet nagy titkaival, életével és tevékenységével együtt. Ha Luczifer azt mondta a tudósnak, hogy ne kontárkodjál az Isten munkájába, mert te csak ember vagy: akkor ez az oldal és ennek az oldalnak háta mögött álló — mondhatnám — egész nemzet (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) joggal kiált a túlsó oldal és legkivált Erdély Sándor t. miniszter úr felé: Ne kontárkodjék bele abba, hogy a nemzet boldogságát, nyugalmát, békéjét és erejét biztosító sajtószabadság megnyirbáltassék, (Helyeslés a szélső báloldalon.) mert meg vagyok győződve, hogy ebben a nemzetben a legutolsó pillanatban fel fog ébredni az öntudat és ebben meg fog nyilatkozni az az erő, hogy mikor azt látja, hogy a t. miniszter úr a mesgyén túllép s rálép a t. miniszter úr lábára s azt vissza kell húzni, mert a nemzet talpa nehezebb, semhogy azt a miniszter is elbírhatná. A határ már egy fél lábfejjel át van lépve, de mi ott állunk, hogy a t. miniszter úrnak vissza kell húzni a lábát, ezzel a tisztelt paragrafussal. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nem fogják önök megemészteni, ezt nem fogják a nemzetre rátukmálni, mert annyi erejük és hatalmuk önöknek nincsen, bármennyire igyekeznek is az önálló, gondolkozó főket lenyakazni a szabadelvű pártban, hogy gondolat, eszme és czélért való hevülés nélküli tömeggel akarják terrorizálni ezt a nemzetet. Nem fog önöknek sikerülni, hogy ezt a törvényt megalkossák, mert, a mint mondtam, a szabad gondolkozásnak és a gondolatszabadság révén érvényesülő emberi szellemnek ma már egyedüli és kizárólagos terrenama a sajtó. Csak még ez nincsen kézrekaparintva, csak ezt nem birta még abszorbeálni az államhatalom. A mennyire pénzzel, befolyással ráfekhetik a közlelkiismeretre, azt megteszi; de hogy mekkora kincs rejlik a sajtószabadságban, azt bizonyítja az, hogy ez az egy már az, a melyet még pénzzel és hatalmi befolyással teljesen bevenni sehol, semmiféle nemzet életében nem lehetett; ez az egy tér az, a melynek munkásaiban állandóan dolgozva a hazaszeretet nagy melege, ereje, extenzivitása, minden idők folyásán át egy oly zárt várat képezett, a melyben a legrosszabb viszonyok közt is megtalálta kellő védelmét minden szabadság és a hazaszeretetnek minden biztosítéka. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért, mert a mi szemünkben ekkora kincs a sajtószabadság, és mert a mi alkotmányos életünk szabadságának már a magyar parlament templomát nem képezi, ezt az utolsó remediumot, a melyben minden erőnk fekszik, és a melyre nagy és válságos időkben a nemzet rátámaszkodhatik, ezt az egy terrénumot nem fogjuk átengedni a t. kormánynak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasztalan hirdetik önök azt az újságokban, hogy megsiratja az ellenzék azt a harczot, a melyet folytat. Már írják, hogy czafatokba foszladozva, az ellenzék megtörve, a nemzet szemében elesetten fog ebből a harczból kikerülni, a t. szabadelvű párt, a kormány pedig, mint a nagy ideáknak nagy oltalma, főnixként fog megújulva felemelkedni és egy új bálványt képezni a nemzet előtt. A mióta a magyar parlament nélkülözi egy Deák Ferencz liberalizmusát, nélkülözi azon időket, mikor igazán a gondolatok és eszmék mérkőzésének viadaltére volt ez a parlament; a mióta az önzés uralkodik Magyarországon, azóta nekünk keresnünk kell a parlamenten kivtíl álló minden erőforrást, a melyre válságos időkben a nemzet egész erejével támaszkodni kell. Azt mondják önök, hogy az ellenzék a 16. §. ellen vívott harczával a parlamentarizmust lejáratja. Én csodálom, t. képviselőház, hogy épen azon oldal nagy alakjának szelleme ott virraszt és ott uralkodik még folyton és állandóan a kormánypárt felett, és hogy ott vettetett föl az a kérdés, hogy szabad-e a parlamenti többségnek, ha egyszer botlott és meggondolatlanul egy szerencsétlen törvényt a parlament elé hozott, kapitulálni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát Tisza Kálmán előtt nem kapitulált ez a parlament ? Tisza Kálmán szintén lábhoz kapatta a fegyvert 1874/75-ben a t. túloldallal, pedig akkor nem Erdély Sándor volt a miniszter, sem Perczel Dezső, hanem ott volt egy gróf Andrássy Gyula, Eötvös József, Horvát Boldizsár és még az 1848-iki nagy időknek néhány nagy alakja; a tábort pedig Magyarország politikai fénykorának jelesei képviselték.