Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-119
112 119. országos ülés 1897. jnnius 21-én, hétfőn. (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) Sima Ferencz: T. ház! Még oly országban is, melynek alkotmányos formái, alkotmányos szelleme és az alkotmányos élet rendszere, sőt magának az államnak és nemzetnek közerkölcse és közszelleme magában hordja a közszabadság minden biztosítékát: egyedűi és kizárólag a sajtószabadság az, mely a köz- és egyéni szabadság és az államélet alkotmányos biztosítékainak legfőbb és kizáróbigos garancziáját képezi. Oly államban pedig, mint Magyarország, a mely Ausztriával való közjogi viszonyánál fogva politikailag- azon kedvezőtlen helyzetben van, hogy a történelem tanúsága szerint ismételten és rendre történnek esetek, melyek a nemzetet vezetői útján a velünk szemben álló államféllel az abdikáczió útjára terelik: kétszeresen fontos, lényeges és méltán a legfel tékenyebben őrzött kincse a nemzetnek a sajtószabadság a maga teljességében. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Oly államban, t. ház, mint a mienk, a melyiknél — minden erősebb kritika nélkül szólva — közel húsz év óta az állam vezetésének élén álló úgynevezett státus-férfiak mindea nemzeti ideál nélkül, sőt az államnak, mint nagy közczélnak minden jól megfontolt, előre megjelzett nagy czélja nélkül élnek, mozognak és dolgoznak, ily államban, t. ház, a hol a miniszterek egyetlen és kizárólagos czélja, hogy a hatalmat kezükben tarthassák és a hatalom kézbentarthatása érdekéből a nemzet minden magasabb ideáljáról, ezéljáról és törekvéséről képesek lemondani és napról-napra mindent elfeledni, a mi szent, csak egyet nem, hogy ott maradhassanak a bárson3 ? székben, ily államban, t. ház, melyben a miniszterek háta megett egy nagy hatalmas párt minden nemesebb ideál nélkül az önfentartási ösztönnek közös érdekszövetkezetével összetartva él, mozog önmagának, de nem a nemzetnek és a hazának: ily államban, t. ház, minden embernek, a ki csak a legkisebb érzékenységgel bir; kiben feltámad a hazaszeretet és a nap-nap után látottak folytán méltán támad fel az aggodalom, hogy ez az ország az erkölcsi pusztulás utolsó stácziója felé közeledik. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt tehát minden arra hivatott tényezőnek lelke egész erejével a sajtószabadság védelmére kell kelni. Abban él egy nemzet ereje ; abban van lerakva egy nemzet és egy államnak úgy a fejlődése, mint a jövő fenmaradhatása szempontjából minden életfundameatuma. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A nemzet és állam életfentaitásának garancziáit képező eszközöket, tehát minden hivatott ténye- 1 zőnek lelke egész erejével védelmeznie kell. j (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ' A gondolatszabadság, mely ma nálunk kizárólag a sajtóban érvényesül, legnagyobb kincse minden nemzetnek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de legféltékenyebben nálunk kell őrizni. Kérdem, hogy a gondolatszabadság tulaj donképen hol érvényesülhet nálunk Magyarországon? Talán a parlamentben? Még itt is terrorizmus alatt áll a gondolatszabadság (Úgy van I Úgy van! a szélső baloldalon.) s az a legelszomorítóbb helyzet, hogyha akad a túloldalon egypár gondolkodó fő, egyénileg hazafias, önérzetében a pártfegyelem hatalma alól kiemelkedni tudó egyéniség, azokat a pártfegyelem törvényeivel a t. kormány megrendszabályozza s utasításul adják egy Chorin Ferencziiek, kinek bizonyára van annyi talentuma, szabadelvüsége, de hazafisága is, mint a t. kormány bármely tagjának, hogy ha neked eszed, gondolatod van ; ha aggódol e törvényalkotás, a nemzet féltett jogaival szemben, akkor tedd azt a párt köteléken kivűl, de itt benn gondolkodnod nem szabad, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) itt kötelességed az, hogy parancsra és rendeletre szavazz ! (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. igazságügyminiszter úr ezen egész vita alatt mindnyájunkat megható mosolyával vigasztalja a t. házat és az országot. Pedig e mosolyok legszánandóbb bizonyítékai a kormány tudáshiányának, képességhiányának, de érzékhiányának is a nemzeti közérzülettel és közvéleménynyel szemben; mert ha már a t. kormány elhatározta, hogy a nemzet jogait, közszabadságát veszélyeztető, megrontó törvényt alkot, legalább a czinixmus azon végső stácziójáig ne menjen, hogy midőn ez oldalról érvek, eszmék, gondolatok egész halmaza, jogos aggályok egész forrása fakad fel, erre nem argumentummal és nem észszel felel a t. miniszter úr, hanem mosolygással. Ez a mosoly nem megnyugtató, hanem szánalomkeltő és megszégyenítő egész parlamenti életünkre nézve. Erről az oldalról a tudásnak, a hazafias lelkesííltségnek, a gondolatnak és eszmének minden fegyvere mérkőzésre kész, de egyúttal meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormány aggályainkat eloszlatni képes volna, az esetre a kapaczitáezió terén meg volna található a közeledés a pártok között; mikor azonban a kapaczitáezióról szó sincs, sőt még azoknak is, a kiknek gondolatuk van a túloldalon, meg van parancsolva, hogy nemcsak beszélniök nem szabad, de még szavazniok sem szabad a kormány ellen: akkor itt parlamenti szempontból a nemzeti közvélemény meghamisításával, egy teljesen meghamisított helyzettel állunk szemben. Ma tehát a parlament, mint az eszmék harczának legnagyobb fóruma az országban, a gondolatszabadság a sajtószabadság kérdésében egy-
