Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

118. országos ülés 1897. június 19-én, szombaton. \ 09 gazda közti viszonyt rendeztetni. Látott-e a t. miniszter úr olyan szolgabírót, kit ne az erőszak vezetett volna minden intézkedésében? (Zajos ellenmondás jobbfelöl.) A mai kormányzati rendszer keretében ily szolgabíró nincsen. Ha a t. miniszter úr azzal akarna megnyugtatni, hogy az alföldi gazdák és munkások közül kijelölt oly embereket, kik a két elem közötti különbségeket megbeszélve, a bajokat orvosolják: akkor nincs arra nézve aggályom, hugy a feuforgó különbségek békés úton ne nyerhetnének kiegyenlítést. Hanem ha azt hiszi, hogy az lesz a panaczea, hogy a főszolgabírókat a belügyminiszter felmentette a rendes adminisztrácziónális munkától, hogy aztán a munkások és gazdák közti bajokat ők személyesen orvosolják, akkor nagyon téved ! A mi pedig azt illeti, hogy a miniszter úr hazafisági kérdést akar abból csinálni, hogy mi most, mikor baj van, rámutatunk e bajra: erre csak akkor volna joga, ha mi nem szólaltunk volna fel erre nézve békés időben, a mikor rendes törvényhozási munkával lehetett volna a bajon segíteni; így azonban vádjának sem miféle erkölcsi értéke politikai szempontból nincs. Én egyébiránt a baj enyhítése érdekében szólaltam fel. Mert ha a miniszter úr itt megnyugtató választ ad arra nézve, hogy nem fogja veszély érni sem a gazdát, sem a munkást, a ki megérdemli a védelmet: ez a válasz az egész országnak szól s az egész közvéleményt megnyugtatja. Ha a t. miniszter úr azt mondja, hogy ad hoc intézkedem ugyan, de ebben az intézkedésben magam sem látom e baj végleges orvoslását és így ennek az érdekében sürgősen megteszem az intézkedést, mely magára még arra az elégületlen munkástömegre is megnyugtatással szolgál: akkor azok, a kik az illetőkhöz közelebb állanak, azt mondhatnák, hogy a kormány, a mely hivatva van a helyzet javítása érdekében megtenni az intézkedéseket, a törvényhozás előtt igérte meg, hogy legrövidebb idő alatt radikális úton messze időre terjedően orvosolni a bajokat. Hát, t. ház, az én felszólalásomnak tendeneziája ez volt és nagyon téved a t. miniszter úr, ha a felelősséget e tekintetben a felszólalásomban megnyilatkozó érzelem vagy felfogás miatt akármilyen mértékben is az ellenzékre vagy rám akarja áthárítani. Ha történt baj, azért az urak és a kormány felelős és senki más. Mert ez a kérdés közel tíz éves, ebben már főispán, alispán buktak el és galoppiroztak végig. Ennek daczára sem a t. miniszter úr, sem a t. belügyminiszter úr nem tekintették égető kérdésnek azt, hogy ezzel a kérdéssel, mint a mely kérdés a magyar állam életének jövő biztonsága szempontjából egyik fundamentumát képezi, foglalkozzanak, hanem a nemzeti közszabadságot veszélyeztető 16. § szál akarják a t. miniszter urak itt a magyar parlamentnek jobb köríílményekre szánt és felhasználható erejét a nyári idők folyamán kihasználni. Én felszólalásomban a magam részéről csak odatendáltam, hogy ha a miniszter úr megnyugtató választ ad az ad hoc intézkedések tekintetében, ha megnyugtató választ ad arra nézve, hogy jövőre a legrövidebb idő alatt az összes bajok orvoslását czélzó javaslatot benyújtja, akkor a magam részéről készséggel veszem tudomásul a t. miniszter úr válaszát. Elnök: A miniszter úr végleges választ nem adván . . . Perczel Dezső belügyminiszter (feláll szólásra). Elnök: A belügyminiszter úr kivan szólni. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Tisztelt kollegámnak, a föltlmívelési miniszter úrnak igazán minden tekintetre kiterjedő előzetes válasza után nem tartottam volna egyelőre szükségesnek, hogy a képviselő úr interpeílácziójára válaszoljak. Minthogy azonban iménti felszólalásában az interpelláló képviselő úr oly állítást koczkáztatott, a melyre állásomból kifolyólag feltétlenül szükséges, hogy nyilatkozzam, indíttatva érzem magam arra, hogy neki néhány szóval feleljek. (Halljuk ! Halljuk!) Ugyanis az interpelláló képviselő úr, — kinek interpellácziója megtételére nézve legföltétlenebbííl hozzájárulok ahhoz a nézethez, a melyet a földmívelési miniszter úr hangoztatott, hogy az sem nem hazafias, sem nem opportunus, sem a munkások érdekében nem álló, különösen abban az időben, a melyben megtétetett, — még azt sem hozhatja fel, hogy csak azért szólalt fel, hogy me.győződjék annak valóságáról, a mit kérdezett, mert hiszen félhivatalosan jelent meg a közlemény, tehát tudhatta, hogy az nem apokrif, hanem minden tekintetében valóságot tartalmaz. Tehát ez a dolog sem szolgálhat mentségére. Ámbár lehetséges, — és úgy látom, csakugyan így van, — hogy rosszul értette meg az illető közleményt, mert azt mondja, a belügyminisztériumban állíttatott volna fel egy osztály, pedig a közleményben világosan megvan, hogy a földmívelési minisztériumban, és annak egy osztálytanácsosa állíttatott ezen ügyek élére. E szerint még interpelláczióját is szörnyű felületességgel készítette elő. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Az a momentum, a melyre most ezen interpelláczió kapcsán kiterjeszkedni akarok, az, hogy a t. képviselő úr jónak látta Magyarországnak közigazgatási tisztviselői karát, különösen a járásokban működő főszolgabírák működését megbélyegezni és megrágalmazni, azt állítván, hogy Magyarországon ez idő szerint