Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
118. országos ülés 1897. június 19-én, szombaton. 107 rendezése érdekében egy szakhivatalt szerveztek és ennek élére egy, állítólag az alföldi munkásviszonyokban jártas helyi tekintélyt neveztek ki? Ha igaz, mi ezéljok a miniszter uraknak e rögtönzött hivatallal : az-e, hogy a küszöbön álló aratási munkálatokkal szemben fellépett munkás sztrájk kozlátozására legyen kéz, a mely a központból vezesse az erőhatalomra támasz kodó egyöntetű hadjáratot, vagy hogy végre annyi sürgetés után legyen a minisztériumban egy szakosztály, mely hivatásszerú'Ieg kivan foglalkozni állami életünk egész egyetemét életérdekénél érintő munkabajok nagy problémájának megoldásával? S a mennyiben az utóbbi volna czéljuk a miniszter uraknak, tekintettel arra, hogy az alföldi munkásbajok vészterhes jelenségei mind fenyegetőbben lépnek föl és ezáltal az egész ország figyelmét aggodalommal kötik le: van-e szándékuk a miniszter uraknak az ország megnyugtatása erdekében még az aratás megkezdése előtt, de legkésőbb a nyári ülésszak alatt egy, az egész munkáskérdést tárgyazó s a bajok gyökeres orvoslására czélzó törvényjavaslatot terjeszteni elő?« Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Azon interpelláczióra. a melyet Sima Ferencz képviselő úr beadott, egyetértőleg t. barátommal, a belügyminiszter úrral, fogunk válaszolni, és akkor, ha válaszolni fogunk, fogjuk kérni a t. képviselőházat, hogy válaszunkat, mely — reméljük — megnyugtatásai fog szolgálni a t. háznak, tudomásx\l venni méltóztassék. Sima Ferencz képviselő úr azonban oly dolgokat is állított és oly kifejezéseket is használt, hogy én kénytelen vagyok röviden bizonyos kijelentéseket és helyreállításokat tenni. Először is a tényeknek egyáltalán nem felel meg az az állítás, hogy t. barátom a belügyminiszter úr, az aratási szerződések körül felmerülő konfliktusok kiegyenlítését katonasággal, csendőrökkel és erőhatalommal akarja eszközölni és ekképen akarja a munkáskérdést, a felmerülő differencziákat birtokosok és munkások között elintézni. Mert t. barátom, a belügyminiszter ép ellenkezőleg akkép intézkedett, hogy a munkások falvankint világosíttassanak fel, hogy a lázítóknak fel ne üljenek, világosíttassanak fel a tekintetben is, hogy ha ők parcziális sztrájkot rendeznek is, ezáltal csak látszólag sújtják a gazdát, mert az utoljára magán valami módon segíteni fog, de elsősorban sújtják önmagukat. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Mert az a gazda, a kinek az utolsó perezben mondták fel a szerződést és ennek folytán kénytelen volt mesze távolból, nagy áldozattal talán, idegen munkásokat hozatni, az egykönnyen aztán a helybeli munkásokra visszatérni nem fog. (Ügy van I jobbfelől.) De a belügyminiszter úr intézkedett aziránt is, bogy necsak általánosan figyelmeztettessenek falvankint a munkások, hanem bogy a főszolgabírák a folyó teendők alól lehetőleg fel is mentessenek, hogy egész tevékenységüket, egész figyelmüket az aratás alatt ezen kérdések, nek szentelhesék, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogjr ha difiereneziák merülnének is fel, azokat ne hosszadalmasan és írásbelileg, hanem lehetőleg azonnal a helyszínén igazságosan intézzék el, (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak a belügyminiszter úr intézkedett eziránt, hanem én is értekezletre hívtam össze úgy az országos gazdasági egyesület, valamint az érdekelt gazdasági egyletek képviselőit, és reményem van, hogy társadalmilag ők is oda fognak hatni, hogy az ily kérdések, ha felmerülnek, méltányosan, mindkét félre nézve igazságosan intéztessenek el. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormány akeziójának eredményét és sikerét ugyanis csak akkor remélheti, ha a társadalom részéről, és pedig különbség nélkül, ezen nagyfontosságú akcziójában, támogatásra talál. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Azt mondj a a képviselő úr, hogy kikkel akar dolgoztatni a kormány ? Talán bizony félre akarja szorítani a békés aratókat idegen elemekkel, hogy azután azok helyben megélni ne tudjanak ? Ez a kérdés elsősorban az én tárczámhoz tartozik és erre nézve felvilágosíthatom a t házat és jelenthetem, hogy igenis czélba van véve és az ország ellen nagy mulasztást követne el a kormány, ha nem gondoskodnék arról, bogy ha lazítások folytán valahol félre lehetne vezetni a népet, a hiányzó munkaerőt némileg pótolni lehessen, (Igaz! Úgy van! a joboldalm.) hogy a gazdaközönség beláthatlan károkat ne szenvedjen. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ha azt kérdi a t. képviselő úr, hogy elsősorban kiket fogunk felhasználni, azt is tudathatom. Elsősorban intézkedtem, hogy egy jelentékeny munkásszállítmány érkezzék e hó vége felé a beregmegyei ruthénekből, a kik különben is segítségre szorulnak, (Helyeslés a jobboldalon.) nemkülönben, miután Sándoregyháza, a csángó-telep vidékén rendkivíü nagy áradások voltak, — a községet magát nagy erőfeszítéssel megvédeni sikerült ugyan, de a földjeik elúsztak — ennek folytán népkonyhát kellett ott felállítani és annak czéljaira a kormány részéről máris tetemes összeg utalványoztatott. Igenis, én intézkedtem aziránt, hogy másodsorban ezen csángók egy részét expediáljuk Mezőhegyesre. Azt hiszem, mindenesetre helyesebb, ha dolgozni fognak, mint ha a szegényebbeket népkonyhákon tartjuk, (Helyeslés a jobboldalon.) 14*
