Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-114
114. országos ülés 1897. június 14-én, hétfőn. 5 alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen javaslatokat kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre kitüzetni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése a czukoradóról szóló 1896 : XIX. törvényczikk hatályának meghosszabbítása tárgyában; továbbá az 1888 : XXV. törvényczikknek az 1897/98-iki szesztermelési időszakra való alkalmazása tárgyában ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szét fognak osztatni és annak idején a ház határozatához képest fognak napirendre kitüzetni. Ezek titán következik a napirend tárgyalása, a császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteinél magyar korona országbeli ifjak részére létesített állami alapítványi helyekről szóló törvényjavaslat és a véderő-bizottság erre vonatkozó jelentése (írom. 182,190). Áz első szó a bizottsági előadó urat illeti. Münnich Aurél, a véderő bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteinél magyar ifjak részére az 1882. évi XXV. törvényczikk százhúsz alapítványi helyet létesített. Időközben kitííut, hogy ez alapítványi helyekre nagyon sokan folyamodnak, kiknek a felvételre megvan a qualifikácziójuk, de nagyon sokat el kellett utasítani az alapítványi helyek elégtelen száma miatt. Továbbá nemcsak a véderő bizottságban, hanem a ház nyilvános ülésein is többször hangoztatták, hogy a magyar ifjak nem foglalják el a közös hadsereg-ben azon helyet, mely őket méltán megilleti. E bajon akar javítani a törvényjavaslat, midőn az állami alapítványi helyek számát felemeli százharminczczal, olyformán, hogy harmincz hely létesíttettnék a közös hadsereg alreáliskolái, főreáliskolái és akadémiái részére, száz pedig a közös hadsereg hadapródiskolái részére. Ez utóbbi alapítványi helyek szervezése alkalmat fog nyújtani arra, hogy ezentúl ne csak azok az ifjak léphessenek a katonai pályára, a kiknek szülői bármi irányban érdemeket szereztek, vagy anyagilag független helyzetben vannak, hanem azoa szegényebb sorsú ifjak is, kik eddig a katonai pályára nem mehettek, mert nem volt hozzá anyagi erejük. A javaslat pénzügyi kihatása a következő, harmincz alapítványi hely a katonai al- és főreáliskolákban és akadémiákban 16.000 forint költségtöbbletet okoz, mely összeg az eddigi tapasztalat alapján van e fix-összegben meghatározva. A hadapródiskoláknál létesítendő alapítványi helyek Í7.200 forint többletet fognak okozni, a mennyiben negyven hely lesz 80 fo rintos, hatvan hely 150 forintos. Tekintve, hogy e költség nem oly nagy, hogy ne érne fel azon előnyökkel, melyeket e törvényjavaslat biztosít: van szerencsém a törvényjavaslatot úgy a véd erőbízottság, mint a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Lakatos Miklós jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen törvényjavaslatot, mely az 1882 : XXV. törvényczikket módosítja oly irányban, hogy a közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteinél magyar ifjak részére létesített alapítványi helyek számát százhúszról kétszázötvenre emeli fel, a függetlenségi és 48-as párt politikai meggyőződésénél és elvi álláspontjánál fogva nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elvi álláspontunk homlokegyenest ellenkezik azon főérvvel, melylyel a miniszter úr e törvényjavaslatot indokolja. Azt mondja ugyanis, hogy nemcsak a közös hadsereg érdekében van, hanem Magyarország érdeke is kívánja az alapítványi helyek felemelését. Megengedem, hogy a közös hadsereg érdeke azt kívánja, hogy a közös hadsereg telhetetlen molochjának a magyar nemzet, Magyarország egy újabb nagyobb áldozatot hozzon. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez Magyarországnak érdeke volna, ezt tagadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy Magyarországnak védszervezetét illetőleg mi állott érdekében a múltban, megtaláljuk erre a választ a magyar nemzet évszázados azon törekvésében, a mely szerint mindenkor féltékenyen őrizte védszervezetének nemzeti jellegét, (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) féltve őrizte azt az elnémetesítéstől, (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) egymásután hozván meg a törvényeket arról, hogy magyar állampolgár csak magyar ezredekbe soroztassék, hogy a magyar ezredek tisztjei és főtisztjeiül csakis magyarok alkalmaztassanak, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a magyar ezredek csakis magyar területen helyeztessenek el (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és hogy a magyar ezredekben levő tisztek magyar akadémiákban képeztessenek. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Világos! Igaz! Úgy van!) Szóval tehát, a magyar nemzetnek évszázados törekvései küzdöttek azért, évszázados akarata nyilvánult meg törvénykönyveinkben azirányban, hogy had- és védszervezetünk olyan ne legyen, mint a milyen a mai. (Helyeslés ba 1 felől.) Hogy a hadszervezet tekintetében mi ál! érdekében Magyarországnak a jelenben, azt, valahányszor csak alkalma volt a függetlenségi és negyvennyolezas pártnak, mindenkor kifejtette, rámutatván arra, hogy a közös hadseregnek mai véd- és hadszervezete nekönk nem hogy erőt nem ad, hanem gyengítésünkre szolgál, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) nem felel meg önálló állami létünknek, nemzeti szuverenitásunknak.
