Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
118. országos ülég 1897. június 19-én, szombaton. 101 győződés mindazon nemzeteknél, melyek esküdtszékekkel birnak, mert sok évek tapasztalásai után is csüggedetlen buzgósággal és ingatlan bizalommal ragaszkodnak azoktíoz.« Az 1844. január 23-án tartott kerületi ülésén pedig ekként nyilatkozott Somssich: »Igaz, végnélküli nagy hatalom a polgárok élete, becsülete, vagyona felől ítélhetni felelősség nélkül,« Ezekből kitűnik, hogy ama nagy idők— joggal nevezte az államtitkár ár nagy időknek — nagy férfiainak intencziói nem voltak ugyanazok, a melyek a t. kormány intenczióinak megfelelnek, a midőn beterjesztette a törvényjavaslatot. (Helyeslés bal/elől.) De a t. kormánypírt maga sem volt abban a nézetben még nagyon rövid idő előtt és különös, hogy ma olvastam az újságokban, hogy a kormánypártban el lett határozva, hogy a 16. §. ellen különvéleménynyeí nem lehet senki ezen párt kebelében a nélkül, hogy a konzequeneziákat levonja. Nekem semmi közöm a t. kormánypárt belügyeihez, de mégis azt hinnem, ez egy nagyon veszedelmes axióma, mivel oly férfiakat vesztenének el, a kiket nem oly hamar pótolhatni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság johbfelől.) Csak egy kis türelemmel legyenek az urak! (Halljuk! Halljuk!) A feketeleves hátra van, tessék majd azután zajongni. A törvényjavaslat indokolásában azt olvasom, hogy az 1889. évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kijelentette Szilágyi Dezső akkori i gazságügy miniszter, hogy ő Magyarországnak bírói szervezetét és az új bűnvádi eljárásnak kiépítését az esküdtszéki intézmény behozatala nélkül befejezettnek nem tartja. Nagyon figyelmes volt ezen indokolásnak szerzője, igaz, szórói-szóra így áll a naplóban. De áll itt még valami más is, (Halljuk! Halljuk!) a mit az igen tisztelt úr az indokolásból kifelejtett, a mi figyelmét kikerülte s ugyanazon gyűlésben lett elmondva, ugyanazon Szilágyi Dezső igazságügyminiszter által s ez következőleg hangzik: (Halljuk! Halljuk! Olvassa) »Magától értetik, talán fölösleges is kiemelnen^ hogy a sajtó útján elkövetett btíucselekményekre az esküdtszéki intézmény, mint egyik biztosítéka az 1848-iki törvényekben foglalt sajtószabadságnak, érintetlenül fenmarad (Általános helyeslés.) — a t. urak is helyeseltek — és csupán egy helyesebb sajtó- és esküdtszéki eljárás minél hamarabb való behozatalára érzem magam kötelezve. « (Tetszés a baloldal hát-ó padjain.) Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi okozta a t. kormánypártban azt a csudálatos jelenséget elő, hogy oly rövid idő alatt ennyire változtatta meg nézeteit. (Élénk tetszés a baloldal hátsó padjain) Valóban az állampolgárok érdeke fekszik ennyire a t. kormány szívén, vagy más, be nem vallott czélok lebegnek szemei előtt? És midőn e kérdést feltettem magamnak, megakadtak szemeim az 1893-ban kiküldött kisebbségi vélemény következő szavaira (olvassa) : »mert, a hol ezen — tudniillik esküdtszéki — rendszer fennáll, rendületlen bizalommal ragaszkodik ahhoz az egész nemzet, s nyugalmuknak, személyes biztosságuknak, s törvényes szabadságuknak legerősebb oltalmát találják abban az egyes polgárok«. Végűi tapasztalás bizonyítja, hogy az esküdtszékek sokkal inkább fel tudják tartani függetlenségüket a kormány hatalmának ellenében is, mint az állandó bíróságok, mert ezen hatalommal semmi hivatalos viszonyban nem állanak, épen ezért több biztonságot nyújtanak a nemzetnek aziránt, hogy a büntető igazság kiszolgáltatása a hatalom önkényének politikai czélokra használható eszközévé nem fajulhat. Az alkotmányos szabadságnak is erősebb támasza tehát az esküdtszéki rendszer, mint az állandó és rendes bíróságok. (Élénk tetszés a baloldal hátsó padjain.) Mintha prófétai ihlettségtől megszállva látták volna előre ama nagy férfiak, ezt a nehéz időket, a melyek ez országra járnak, mintha ez alkalomra lettek volna leírva, hogy óva intsek az utókort, figyelmeztessék, hogy mily veszélyt rejt magában a sajtószabadság megszorítása. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Igenis, az alkotmányos szabadság legerősebb támasza az esküdtszéki intézmény, ingassuk meg a támaszt, csakhamar leomlik az alkotmány, maga alá temetve támaszt és minden szabadságot, melyet hamar el fog földelni a t. szabadelvű párt. (Igaz ! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mintha kiegészítéséül mondta volua Szemere a már idézett kerületi ülésen (olvassa) : »Ha az esküdtszék nem feltílmúlhatlan gát, az ellen, hogy a hatalom tetszése szerint válogathassa a nép közül áldozatait: honnan van az, hogy egyrészről, hol a nép megszerezhette, azt kezeiből kicsikarni nem engedte, s az okos deszpoták is elvenni nem merték, bár javítgatás színe alatt megrontották!« Ezek az indokok, a miért a t. kormány a sajtószabadság megszorítását megkezdette, (Igaz ! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) mert e téren tovább akar haladni, hogy azt a párthatalmat, melyet az utolsó választásokon csakis hallatlan erőszakosságok és botrányok, a személyes szabadság megsértése árán tudott megszerezni, továbbra is fentarthassa, a mit csak úgy lehet elérni, ha a sajtót »óvatossá« teszi. Ez a terminus technikus, hogy a sajtó ne támadhassa, ne leplezhesse le a kis és nagy zsarnokokat, kiknek a jog semmi, a hatalom minden! Erre volt szükség e törvényjavaslat 16. szakaszára, hogy meglegyen a jogezím! De ne felejtse el
