Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

90 98. országos ülés 1897, '. május 18-án, kedden. tonai hatóságai által oly módon fogadtassanak, a mely az országgyűlés méltóságának s alkotmányjogi és közjogi állásának megfeleljen ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Előre is megjegyzem, hogy az oly rendszabály, a mely a császári és királyi osztrák, vagy magyar főudvarmesternek ad hatáskört arra nézve, hogy az országgyűlés ő Felségével miként találkozhassak, oly eljárás, mely helyeslésünket meg nem nyeri soha. E tekintetben másnak beavatkozást nem engedhetünk, mint a királynak, az országgyűlés két háza elnökeinek és a kormányelnöknek; udvari tisztek, szolgák és hivatalnokok beavatkozásának itt semmi helye nincs. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másodszor pedig súlyt fektetünk arra, hogy inkább soha az országgyűlés küldöttséget ne küldjön a maga kebeléből, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mintsem hogy ha küld, az a küldöttség az országnak egyházi, világi és katonai hatóságai által akként ne fogadtassék. mint maga a koronás király; mintsem hogy az akként ne fogadtassék, hogy az az ország és az országgyűlés és a nemzet közjogi és államjogi állásának és mindenkor megőrzendő méltóságának meg ne feleljen. (Hosszantartó, élénk te'ssés, éljenzés és taps a szélső baloldalon) Elnök: Az interpelláció közöltetni fog a miniszterelnökkel. Mielőtt a másik interpelláczióra rátérnénk, egy tényleges felvilágosítást kell nyújtanom. (Halljuk!) A mi a képviselő úrnak az országgyűlés küldöttségeinek fogadására vonatkozó észrevételét illeti, fel kell említenem a ház előtt, hogy a küldöttségek tagjai Pozsonyban gyülekeztek össze, tehát Budapesten összegyülekezés és innen mint küldöttség Pozsonyba érkezése nem történt, hanem némelyek már napokkal előbb érkeztek oda, mások pedig különböző vonatokon ; így a tényre nézve méltóztassék tisztába jönni azzal, hogy arra egyáltalán nem is volt alkalom, hogy az országgyűlés küldöttségét mint ilyet megérkezésekor fogadhassák. (Úgy van! balfelől.) Ezt kérem a tények helyes megítélése végett tudomásul venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És még egy megjegyzést, t. ház. A képviselő úr félreértette egy kifejezésemet, (Halljuk! Halljuk!) tudniillik midőn azt mondoltam, hogy a tisztelgő küldöttségek sorában az országgyűlés küldöttségét, jelen esetben pedig az országgyűlés két házának együttesen megjelenő küldöttségét az első hely illeti meg. Ebből téves azt a következtetést vonni, mintha én azt mondtam volna, hogy az országgyűlés küldöttsége a többi küldöttségekkel mindenben egy tekintet alá esik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) vagy hogy közjogilag egy jellege van, avagy egyenlő súlya van. Ezt abból következtetni nem helyes. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De miután, t. ház, bizonyos rend tartandó, midőn egy alkalomból egymásután több tisztelgő küldöttség fogadtatik, miután ezen rendnek előre megállapítva s tudtul adva kell lenni: természetes, e rend megállapításánál a törvényhozás küldöttségének is, ha a tisztelgés tervbe van véve, fel kell említve lennie. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Következik Holló Lajos képviseli* úr interpelláeziója. Holló Lajos: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő úr az egész tárgyat oly kimerítően és oly preczizitással terjesztette a ház elé, hogy én egészen röviden, csak interpellácziómnak felolvasására szorítkozhatnám. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérek csendet! Holló Lajos: Ha mégis néhány megjegyzést és észrevételt én is teszek, annak ezélja az, hogy részint hozzájárulásomat kifejezhessem az általa elmondottakhoz, részint én is egynéhány mellékesebb körülményt hozzak fel, a mi talán az ügynek felvilágosítására szolgálhat. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A legtökéletesebb mértékben aláírhatjuk mindannyian azt, a mit az előttem szólt képviselő úr az országgyűlésnek egyenrangú szuverenitásáról mondott a fejedelem személyiségével, és ig izan nagy aggodalommal és meggondoltsággal tárgyalhatnék azt a kérdést, hogy ily alkalmakkor, midőn a szuverenitásnak két egyenrangú faktora egymással érintkezik, ez az érintkezés milyen helyes formában történjék, olykép, hogy egyikre nézve se legyen megalázó vagy sértő: közös egyetértéssel helyes volna, ha a paritás ebben az irányban óvatosabban és a nem zetre nézve nagyobb szerencsével és sikerrel valósíttatnék meg, mint az eddig a múltban volt. És ennek a paritásnak megvalósítása czéljából volna az az általunk kívánt régi igény teljesítendő, hogy oly alkalommal, midőn a törvényhozás bizonyos ünnepélyes aktusát véged, hogy akkor ö Felsége a király magának a törvényhozásnak ezen aktusában személyesen vegyen részt, hogy ezáltal neki is alkalom nyújtassék arra, hogy részéről a másik törvényhozási faktor iránti hasonló elismerését és tiszteletét kifejezhesse. Ezek a régi kívánságok, melyek a háznak ezen oldaláról megújíttatnak az országgyűlések megnyitása és berekesztése alkalmával, hogy ne a ház* nak valamennyi tagja menjen át a koronás király lakhelyére, hanem ő szálljon le hozzánk és ezzel adja elismerésének kifejezését a törvényhozás másik faktorának egyenrangúsága iránt. Ez nagy mértékben könuyíívé tenné ilyen ünne-