Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

Bí 98. országos ölés 1897. május 18-án, kedden. menynek, a közérzületnek független tolmácsolói ("Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) és nem len­nének hivatottak arra, hogy az esküdtbírák a nép közérzületének és gondolkozásának legye­nek igazán önálló és független kifejezői. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Bármiként vitassuk is, t. ház, a dolgot, annyi bizonyos, hogy a kiválasztásnak az a rendszere és módja, melyet a törvényjavaslat megállapít, csak bizalmatlankodás az esküdt­széki intézmény iránt (Úgy van! a szélsőbalon.) és az a mellett való kardoskodás csak szédel­gés, ámítás és nem egyéb, mint igazán nem­telen kaczérkodás a szabadelvű eszmékkel (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és porhintés a nép szeme közé. Mert a kiválasztásnak ezen rendszere mellett lesznek ugyan esküdtek és esküdtbírák, de nem lesznek független bírák, nem lesznek népbírák, hanem lesznek kinevezett esküdtek, a kik különösen a politikai büntető­perekben minden bizonynyal, minden valószínű­ség szerint, a mindenkori kormánynak tetszetős ítéleteket fognak hozni. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Az esküdtek kiválasztásának bármely módja mellett, t. ház, mi mindig csak kinevezett esküd­tek ítéletével fogunk szemben állani. Az abban rejlő veszély pedig annál nagyobb, minél bizo nyosabb az, hogy az esküdtbíráskodást épen azért akarjuk behozni, hogy az esküdtek ítéle­tében a nép lelkiismeretének szava nyerjen nyil­vánulása Miután tehát, t. ház, nincs semmi alkalmas módja annak, hogy az esküdtek kiválasztása a kormány befolyásától menten és akképen eszkö­zöltessék, hogy az az esküdtszéki intézmény köve­telményeinek megfelelő legyen, én a kiválasztást, mint az esküdtszék alakításának felette rossz és veszedelmes eszközét elvetem és elejtem. (Helyes­lés a szélsőbalon.) Elvetem és elejtem én, t. ház, a ki­választásnak rendszerét és elvét még azért is, mert azt, hogy az esküdtképes polgárok még egyé­nenként külön-külön egyenként is mérlegeltesse­nek, hogy az esküdtképességre nézve a törvény­ben megállapított kellékeken, ismérveken és feltételeken kivtíl még egy más követelmény is nyerjen alkalmazást, még pedig a kiválasztást teljesítő bizottság tetszésétől függő minősítés, azt én sem az esküdtszéki intézmény, sem pedig a közszabadság érdekében szükségesnek egyálta­lában nem tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Az az egyénenkénti mérlegelés, az a kiválogatás, t. ház, még a legnagyobb vissza­élésekre is vezethet, mert az a kiválasztás akár a kormányhatalomnak képviselői, akár pedig a törvényhatósági bizottságnak a tagjai legyenek annál többségben, tág teret és módot nyújt arra, hogy az évi lajstromok összeállításánál bizonyos helyi körülményekhez és viszonyokhoz képest kormányi, nemzetiségi, vagy más párt­politikai tekintetek is behatolhassanak, és hogy azokra a lajstromokra a pártpolitikai, esetleg pedig talán államellenes irányzat is rásüthesse bélyegét. De ezen nagy veszélyen tál, t. ház, a ki­választás a legnagyobb mértékben sértő és bántó is azokra az esküdtképes polgárokra, a kik az évi lajstromba évek hosszú során át nem jut­nak be. Ezek a polgárok keresni, kutatni fogják, hogy mi az oka az 8 melló'ztetésüknek, mikor ők tisztességesek, becsületesek és kifogástalan jelleműek. Mellőztetésükben meg nem érdemelt erkölcsi lefokoztatásukat fogják látni és találni, (Jgaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) minek foly­tán aztán bennük méltán neheztelés és gyűlölet fog támadni nemcsak a bizottságra, hanem ma­gára az intézményre nézve is, melyet pedig épen most behozni akarunk, a melyet tehát a polgárokkal nem meggyülöltetni, hanem inkább megkedveltetni kellene. A kiválasztás rendszerének én egyáltalában semmi előnyét nem látom, annak hátránya és árnyoldala pedig annyi, hogy legyen bár az a kiválasztás más országokban, birodalmakban, népeknél és nemzeteknél behozva, azt én itt Magyarországon el nem fogadhatom. Nem foga­dom el pedig azért, mert ennél a kiválasztásnál sokkal helyesebb a puszta véletlen, a kisorsolás és igazán nincs is helyesebb és igazságosabb mód­szer az esküdtszékek alakítására és szervezésére nézve, mint a kisorsolás módszere. Én igazán nem is tudom, miért van ez a módszer a tör­vényjavaslatban mellőzve. Bár közel fekszik a gyanú, még nem akarom az igazságügyi kor­mányzatot azzal vádolni, hogy politikai harezok­nak akart volna itt is utat nyitni. Elfogadom tehát egyszerűen, hogy a kisor­solás mellőzésének és a kiválasztás létesítésének nincsen más egyéb indító oka, mint az, hogy az igazságügyi kormányzat nem bízik az esküdt­képes polgároknak, nemkülönben némely vidék esküdtképes polgárainak értelmiségében, jellemé­ben és megbízhatóságában. Ezt az indokot azon­ban én a kisorsol is ellen és a kiválasztás mel­lett elegendőnek, erősnek és elfogadhatónak nem tartom, mert hisz ismeretes dolog, hogy a tör­vényjavaslat, kifogástalan erkölcsi életen és egyéb erkölcsi követelményeken túl még több kellék­től teszi függővé az állampolgároknak az esküd­tek alaplajstromába való felvételét. Ezek a feltételek a magyar nyelv, az irás és olvasásnak tudása, tíz foritnyi adófizetés, vagy pedig magasabb műveltség. Ezek a feltételek pedig sokkal nagyobbak, sokkal magasabb igényűek, mint a mik megkíván-

Next

/
Thumbnails
Contents