Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98. országos ülés 1897. május 18-ánj kedden. 79 keresnünk, a tárgyalások folyamán a bizottság minden egyes tagját a szaktudomány érveire alapított legjobb meggyőződése hatotta át és iparkodott a szerinte legjobb véleményt és nézetet érvényesíteni. Ezt tanúsítják azok a beható, élénk és mindig magas színvonalon álló viták, a melyeket a bizottság számos ülésben folytatott a kormányjavaslatok felett, s a melyek most a bizottsági jelentés kapcsán jelentékeny változtatásokkal kerültek vissza a tisztelt ház elé. A bizottság többsége a kormány által is elfoglalt elvi álláspont és alapelvek megvédésével azon elvek szabatosabb s világosabb kifejezésére törekedett, és ebben az igazságügyi kormány részéről nemcsak előzékenységgel találkozott, hanem határozott támogatásban részesült. Az esküdtbíróságokról szóló ezen javaslat bizottsági tárgyalásának kezdetén, az igazságügyminiszter úr kezdeményezésére kihagytuk az eredeti javaslat 35—36. §-ait Visontai Soma: De próbálkozott! Psik Lajos előadó: A mi a közbeszóló úr e megjegyzését illeti, próbálkozásról szó sem lehetett, mert már az eredeti javaslat elegendő alkotmányjogi kautelával vette fel e rendelkezést, és a mennyiben keresztülment volna, alkotmánysértést egyáltalán nem foglalt volna magában. Azonban az igazságügyminiszter úr a felmerült aggodalmakkal szemben maga áll el a paragrafusoktól, melyek az iránt intézkedtek, hogy ott, hol az esküdtbíróságok nyugodt és részrehajlatlan ítélkezése ki van zárva, a kormány a királyi kúria meghallgatása után az esküdtbírósägok működését arra a területre nézve felfüggesztheti. Ennek a rendelkezésnek — a kormány szándéka ellenére — az a czélzat tulajdoníttatott, hogy ez az 1848-iki sajtótörvény alattomos kijátszására vezethet, a mennyiben az illető törvényszakasz feljogosítja a minisztériumot, hogy az esküdtszéki intézményt, úgy a nyomtatvány, mint a nem nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményekre nézve esetleg az egész ország területén is, vagy ennek egy részében felfüggesztheti. A felmerült aggodalmakkal és gyanúsításokkal szemben, de meg hogy a javaslat lehetőleg egyetértéssel jöhessen létre, e szakaszt az igazságügyi kormánynyal egyetértve a bizottság elejtette. A bizottság kifogását e szakasz ellen nem az igazságügy miniszter személye elleni bizalmatlanság, hanem az képezte, hogy a magyar közjog sohasem ismerte el a miniszter azon jogát, hogy egy törvényt rendeletileg megszűntethessen s azért ebben az irányban legcsekélyebb eltérő felfogás se csúszhassék be alkotmányunk fejlődésébe. Közjogi vonatkozású vita, még az esküdtbíróságokról szóló 14—18. szakaszoknál fordult elő, melyek annak a bizottságnak összeállításáról intézkednek, mely hivatva van az esküdtek alaplajstromára vonatkozó felszólamlásokat elintézni, valamint az alaplajstromokból kiválasztani, az esküdtbírósághoz a következő évre szükséges esküdteket és helyettes esküdteket. Az igazságügyi bizottság tagjainak túlnyomó véleménye odairányúlt, hogy abban a felszólamlást és a szelekeziót elintéző bizottságban inkább a közigazgatási elemeknek adassék túlsúly azon okból, mert a bírói elem kevésbbé ismeri a társadalmi rétegeket. Ennek a véleménynek hódolva, a bizottság abban állapodott meg, hogy a vezető elnökön kivtíl egy bíró tagja legyen a szelekeziót teljesítő bizottságnak, a másik három tagja pedig az illető törvényhatóság által választott bizalmi férfiak közül elnök által meghívottak. A javaslat nagy gondot fordít arra, hogy az esküdtbírói funkozió gyakorlatától az arra jogosítottak el ne vonassanak, másrészről, hogy a legfontosabb bírói hatalom gyakorlata hivatatlan s méltatlan kezekbe ne kerüljön, de számot kellett vetni azzal is, hogy az esküdtszéki tagsággal egyesek túlterhelve ne legyenek. A javaslat indokolásához csatolt statisztikai kimutatásokból - bár a táblázat 30-ik életévet vette a bírói jogosultság legkisebb korhatárának, a javaslat pedig ezt a 26-ik életév betöltéséhez köti — kitűnik, hogy minden törvényszék székhelyén, illetve területén annyi esküdtképes polgár található, hogy az esküdtszéki tagságból egyesekre túlterhelés épen nem származhatik, s így azt a nagyfontosságú állampolgári jogosultságot, az esküdtbírói hatalmat, állami és alkotmányos szervezetünk fejlődésében elért új vívmányt, az esküdtbíróságot, minden nehézség, minden megerőltetés nélkül megvalósíthatják. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmazza azokat a feltételeket, melyeket az esküdtképességre vonatkozólag felállít, és azokat az intézkedéseket, melyeket az esküdtek alap- és évi lajstromának egybeállítása körül követendők, bírálnunk kell tehát, hogy a feltételeket s módozatokat helyesen oldjae meg a javaslat, s megfelelnek-e nemzetünk alkotmányos érzületének, felfogásának, az ország különleges viszonyainak, valamint a népesedés és közművelődés állapotainak. A törvényjavaslat 4—8. szakaszai meghatározzák, hogy kik lehetnek esküdtek, kik vannak ebből a bírói funkczióból kizárva és kik lehetnek mentesek az esküdtszéki funkcziótól. Az esküdt-qualifikácziónak a javaslat szerinti mértékét a bizottság elfogadta, mert ezt a