Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-96
48 96. országos ülés 1897 . május 11-én, kedden. megjegyzem, hogy tudomásom szerint a TemesBéga-társulat kölcsöne, ha veszszük az effektív e felvett pénzt, tehát leszámítjuk a kurzuson való veszteséget, 6*04 amortizáeziót fizet, tehát csak 4 /ioo részszel volt a rábaszabályozási kölcsön hátrányosabb. Említette a képviselő úr, hogy a TemesBéga-társulat igen nagy állami kedvezményben részesül, szemben a rábaszabályozási társulattal, hol állami kedvezmény nincs. Elsősorban a kataszteri restitacziót hozta fel. Csodálom, hogy ezen oly nagy társulat miért nem vette igénybe az 1881 : XLII. törvényczikk azon határozmányain melyek egyenlő mértékkel mérnek az összes vízszabályozási társulatoknak. A temesbégavölgyi vízszabályozási társulat tehát azon 240.000 forintot abszolúte nem különös állami kedvezményből kapta, mert azon társulatnak törvény szerint joga volt ahhoz. De tovább megyek, azon újabb kataszteri restituczionális kedvezményekhez, a melyek ezen törvényjavaslatban kontemplálva vannak, a temesbégavölgyi társulatnak joga van, mert hiszen az idézett törvény egyik szakasza kimondja azt, hogy ha az eredeti befektetéseknél egynegyeddel több újabb befektetések történnek, akkor további líquidáczióuak van helye, a mely után az illető társulatnak újabb kataszteri restituczió jár. Ezen eset a temes-bégavölgyi szabályozó társulatnál feisforog, mert mint említettem, az utolsó liquídáczió megtörténte óta, mely 1885-ben a tizenkétmillióä kölcsön felvétele alkalmával történt, már mintegy négymillió forintnyi több-befektetés történt, a mi sokkai több, mint 25 százalék. Ennélfogva ezen befektetések most liquidálhaiók, és azok után a kataszteri restitucziót törvény alapján a temes-bégavölgyi társulat igénybe veheti. Az egyedüli kedvezmény, a mely a kataszteri restituczió czímén adatik a társulatnak a jelen törvényjavaslat alapján, az volna, a mely kilátásba van helyezve a törvényjavaslatba felvett 2,168.000 forintot illetőleg. Erre nézve határozottan oly kedvezmény nyilvánul a törvényhozás részéről, a mely az eddigi törvények szerint a társulatot nem illette meg. Azonban határozottan más helyzetben és állapotban van a temes-béga-vízszabályozási társulat, mint a rába-vízszabályozási társulat, mert mindezek a kedvezmények mintegy rekompenzáezíóúl adatnak azért, a mit a temes-béga-szabályozási társulatot az államnak tett szolgálatokért méltán megilleti. Nevezetesen tudjuk azt, hogy ezen szabályozási társulatnak területén vau a hajózható Béga-csatorna, mely az állam tulajdonát képezi, illetőleg a mely az állam által kezeltetik, a miért is annak bevételei és jövedelme az államkincstárba folynak be. Ezen hajózó Béga-csatorna töltéseinek jókarbantartásához és fentartäsához a temes-bégavölgyi társulat tekintélyes összegekkel járul. E csatorna, miként az 1891 : XLVIII. törvényczikk indokolásában olvashatjuk, az összes folyók közt forgalom tekintetében a második helyen áll az országban. Oly kitűnő vízi utat képez ez, hogy előtte áll a Tiszának s közvetlen a Duna után következik. Már most a temesbéga-vízszabályozási társulat ezen vízút fentartásához, illetőleg ahhoz, hogy ezen vízi út az állam pénztárának jövedelmezzen, tetemes összegekkel járul nemcsak azáltal, hogy töltéseit jókarban tartja, hanem azonfelül is nem százezrekre, hanem legalább is kétmillióra megy az az összeg, a melyet kénytelen volt a temes-bégavölgyi vízszabályozási társulat abból a czélból kiadni, hogy a folyó hajózható állapotban tartassák. Ezen kedvezmények tehát, a melyeket e tekintetben a temes-bégavölgyi társulat a tizenkétmilliós kölcsönnél is kap, és a melyeket most iä kontemplál a törvényjavaslat, némileg rekompenzáezíóúl szolgálnak azon nagy szolgáltatásokért, a melyeket a maga részéről a temesbégavölgyi vízszabályozási társulat az államnak tesz. Felemlítette Reíter János képviselő úr azt is, hogy egy újabb kedvezmény rejlik abban, hogy az állam 54.000 és néhány száz forinttal járúi évenkint az egymillió forint kölcsön részlettörlesztéséhez. Ez benne volt az 1885: XXVII. törvényczikkben is. Elismerem, hogy azon 54 millió forint kölcsönnek további 12 évre való kinyújtásában szintén kedvezmény czéloztatik az állam részéről. Hogy azonban az a körülmény, — melyet szintén méltóztatott említeni, — hogy a tartalékalapot köteles a kormány olyan magasságban fentartani, hogy abból a részletek, a mennyiben az érdekeltség nem is fizetné be, mindig kikerüljenek, valami nagy kedvezményt nem jelent, az abból is kitűnik, hogy hasonló kölcsönöknél, különösen a földhitelintézet által talajjavításra nyújtott kölcsönöknél ugyancsak ezt a garancziát vállalja az állam, a mit annál könnyebben tehet, mert az illetékek behajtását ma már nem a társulat, hanem maga az állam kezeli. Ha azután az állam a behajtás körül mulasztást tesz, vagy nem elég szigorúan eszközli azt, természetesen méltányos, hogy e tekintetben a társulattal szemben felelősséggel tartozzék. Nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház figyelmét, csak néhány észrevételt kívánok még tenni Vargics Imre t. képviselő úr beszédére. Szerinte csodálatos, hogy 1869., 1870. és 1871-ben, midőn nagy árvizek voltak a temesbégavölgyi társulat területén, az adóhivatalnál 470.000 hold elöntött terület lett bejelentve és ennyi részesült volna adóelengedésben. Nem
