Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

44 96. országos ülés 1897 sem képes valamely kellemetes hangulatot ébreszteni. Azokban az urakban, a kik hol kisebb, hol nagyobb összeggel vannak hátralékban, elhiszem, hogy a társulati hátralékok szóbahozatala nem képes valami kellemes hangulotot ébreszteni. Azonban másoknál, kik lelkiismeretesen teljesítették fizetéseiket, legalább is közönyös ezen hangulat. Hogy a társulat egyáltalán nem azon hangulatban volt, legalább nem a legújabb időkig. hogy e hátralékok törlését olyan nagyon óhajtotta volna, mutatják a társaság autonóm életében hozott határozatok. Már midőn a társulat, önkéntes bevallás alapján megalakult, úgy ez alkalommá! és későbben 1876. november 13-án és 1877. szeptember 5-én tartott választmányi ülésen, de ágy az 1877. szeptember 15-én megejtett közgyűlésen, sőt még később, midőn a véleményező-bizottság megalakult, vagyis mikor az állam átvette a társulat ügyeinek a vezetését, kimondatott, hogy mindazok, kik árterüket vagy általában, vagy részben be nem vallották, de később az ártérfejksztési munkálatok által a társulatba bevonattak, egyenlő megadóztatás alá fognak esni a múltra visszamenőleg és a jövőre nézve. Akkor a társulat e határozata ellen kifogást senki nem tett. Az 1885-iki törvény a hátralékok liquidáczióját a pénzügyminiszter közvetítésével rendeli foganatosíttatni, kimondván, hogy az állam által adott előlegek ennyi meg ennyi összegig ezen hátralékokra vannak utalva és onnan fognak kiegyenlíttetni. Az ártér-fejlesztés megtörténvén, az eredmény az lett, hogy az ártérből, a melyre a társulat számított, tudniillik legalább is 470.000 kataszteri ár-holdra, be lett önkéntesen vallva 311.000 hold, mely a reklamációéit befejeztével felszaporodott 400 és néhány ezer holdra,'de a differenczia mégis a bevallott és a fejlesztett ártér között 127.849 holdat tesz ki. Már most, ha az ártéri érdekeltek az kvtéi' megalakulása óta fizetik rendesen a kivetett járulékokat, nem azon sajnos számbeli eredménynyel állanánk most szemben, a mely előidéztetett azáltal, hogy 124.000 hold után tizenkét év óta senki hozzájárulási költségeket nem fizet. Az ártér megállapíttatván, a tartozások liquidálására került a dolog, mely a kormány utasítása folytán és annak értelmében meg is ejtetett, de ez ellen ezrével adattak be a reklanaácziók. Ezek gyárilag intéztettek el. A társulati igazgató egypár ezer végzést nyomatott, hogy az összeg a kataszteri hozammal egyezvén, a reklamáló elutasíttatik. így kerültek a reklanaácziók a t. kormáiiyhoz. 1892-ben híre járt a társulatban, hogy a kormány egy javaslatot akar előkésiíttetni, melyben a be nem vallott ártér utáni megterheltetést öt évre visszamenőleg holdanként 1 forint 30 krajczárral számítja, tehát holdanként ', május 11-én, kedden. összesen 6 forint 50 krajczárt. Ez most ellenséges elkeseredést szült. Azon társulatbeli tagok, kik hűségesen bevallották az ártereket, és fizettek, nem tudom, hány száz hold után, összeültek, értekezletet tartottak oly czéiból, hogy ezen törvényjavaslat ellen állást foglaljanak; az akkori foldmívelési miniszternél és államtitkárnál memorandumot adtak be, melyben különösen hangsúlyozzák ezen eljárás törvénytelenségét, igazságtalanságát és kérik a liquidácziónak a törvény szabályai, a méltányosság és igazságosság alapján való elintézését. Kegyes szavakat kapott á deputáczió az igen tisztelt miniszter és államtitkár úrtól. Öt vagy hat év előtt történt, nem tudom, elolvasták-e a memorandumot, de választ eddig még nem kaptak. így állnak a dolgok, míg a társulat, most már nem önhibája folytán, abba a helyzetbe jutott, hogy HZ eddigi, pénzerők elégtelenek és új pénzkölcsönuel kell a társasági ügyeket szanálni. Erre a társulat 1897. márezius 20-ára közgyűlést hitt össze, és ezen közgyűlés programmja — itt van a meghívó — úgy szól, hogy: »Á pénzügyek rendezése, nevezetesen az állami előlegek visszafizetése és a •. törlesztése, valamint a hátralékos munkálatok foganatosítására felveendő kölcsön«. Tehát csakis egy tárgya lett volna a közgyűlésnek és pedig a kölcsön ügye. De nem lett %'olna épen szükség ezt oly nagyon hangsúlyoznom, mert hiszen maga az 1885. évi XXVII. törvényczikk 90. §-a határozottan és világosan mondja, hogy (olvassa): »A közgyűlés évenként legalább egyszer összehívandó ; a közgyűlés tárgyai minden meghívóban kiteendők; érvényes határozat csakis a meghívóban kijelölt tárgyak felett hozható; kivételnek e tekintetben csakis oly indítványra van helye, mely újabb közgyűlés összehívása végett történik*. Tehát ezen márezius 20 ára összehívott közgyűlés — kivéve azokat, kik be voltak avatva némely dolgokba, a közönség nagyobb részének nem volt erről tudmása — a programmpontba, melyben a kölcsön részletei foglaltatnak, bevesz egy pontot, hogy a társulat összes hátralékos követelései elengedtetnek. Először formális okból erre a közgyűlés egyáltalán nem volt illetékes. Ebből ismét az következik, hogy ezen határozatot még a törvényhozás is talán csak valami rendkívüli körülményeknél fogva hagyhatná helyben; de más közeg erre illetékes egyáltalán nem lehet. Az mondatik, hogy egyhangúlag lett ezen határozat megszavazva. Nem akarok abba belebocsátkozni, hogy hogyan folyt le a tárgyalás, de a tagok egy része — mondom — tudomással sem birt arról, hogy ez a tárgy is elő fog fordulni, másrésze pedig bízott abban, hogy ha egy társulat