Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-95

95. országos ülés 1897. pező felség kinevezési jog megkerülésére czélzó késedelmességet, hogy az 1896. évi deczember óta üresedésben álló főispáni állásnak törvényes kinevezés által való betöltésének elodázásával Zólyom vármegye területén a közigazgatásnak rendes és törvényes menetét lehetetlenné teszi.« Kérem méltóztassék a belügyminiszter úr­nak kiadni. Elnök: Közöltetik a belügyminiszterrel. Következik Városy Gyula, képviselő úr. Városy Gyula: T. ház! A 48-as és füg­getlenségi párt mindig abban a tudatban volt, hogy a Magyarország és Ausztria között levő közös intézmények országunkra nézve károsak s ott, a hol jogainknak érvényesítéséről volna szó vagy a hol sérelmeinknek gyógyítása kerülne szóba, ez vagy lanyhán, vagy pedig sehogysem eszközöltetik. Ezt látjuk külügyi képviseletünk­ben, az úgynevezett osztrák-magyar külügyi képviseletben az alább elmondandó esetben is. A mi külügyi képviseletünk Romániában, a bu­kareszti konzulátus, a mely erős jogkörrel bir, oly hatáskörrel, hogy Magyarország vagy egyes polgárainak vagy testületének jogait vagy sérel­meit mindenkor orvosolja, gyógyítsa, vagy elő­mozdítsa. És azt látjuk, hogy a közös ügynek Romániában épen ennél az esetnél szereplő kö­zege, hivatala vagy tisztviselője a magyar érde­keket egyáltalában szivén nem viseli. Az eset a következő: 10 évvel ezelőtt az erdélyrészi magyar és román határrendező nem­zetközi bizottság megállapította a keleti határo­kat és ott azt találta, hogy Csík vármegyének több ezer holdra rugó erdősége van. Ezen több ezer holdnyi erdőséget a nemzetközi határrendező bizottság Csík vármegyének magántulajdonául jelölte ki és ezt elismerte Románia. Azonban ez elismerést Ghyka herczeg, a romániai előkelő földesúr semmi tekintetében nem respektálván, azon erdőségeket saját javára használta. Ekkor Csík vármegye törvényhatóságának alispáni hivatala pert indított Ghyka herczeg ellen a román bíróság előtt, mely felperesnek megítélte a több ezer holdnyi erdőterületet. És mégis daczára annak, hogy a nemzetközi határ­járó bizottság és a román bíróság jogerős íté­lettel Csík vármegye tulajdonába helyezte a román területre eső erdőségeket, Ghyka herczeg a tulajdonost a szabad használatban megakadá­lyozza. A vármegye a kellemetlenségektől szaba­dulni kívánván magánfélnek eladta ugyan az erdőséget, de ez az állapot fenmaradt és a me­gye közönsége az alispán által éveken át meg­kereséseket intézett a sérelem orvoslására a bel­ügyminiszterhez és a romániai konzulátushoz. május 8-án, szombaton. 35 Én daczára annak, hogy romániai képvise­lőnk kötelességében állana, hogy ez ügyben jogorvoslatot szerezzen a sérelmes magyar fél­nek, semmitsem tett. Látjuk, hogy a belügyminiszterhez intézett kérvények és feliratok hatás nélkül maradtak. Midőn tehát így látom a külügyi hivatal Romá­niában lévő konzulját magyar ügyekben semmit nem tenni, akkor interpellácziómat a követke­zőkben terjesztem a belügyminiszter és miniszter­elnök urakhoz (olvassa): »Interpelláczió a belügy- és a miniszter­elnök úrhoz. Csík vármegyének Románia területén több ezer holdnyi erdősége lévén, azt a nemzetközi határrendező bizottság évtized előtt Csík vár­megye tulajdonának jelezte, melyet Románia is elfogadott, sőt a tulajdonjogra nézve Ghyka her­czeggel szemben a pert román bíróságok előtt szóban forgó vármegye meg is nyerte. Ez erdőséget magánfélnek évek előtt el­adta a vármegye, de az új tulajdonost a szabad használatban nemcsak meggátolja Ghyka herczeg, hanem törvényt és jogerős bírói ítéletet nem tekintve, azt sajátja gyanánt használja ma is. E sérelem orvoslása végett Csík vármegye alispánja régóta irogat úgy a belügyminiszter­nek, mint a romániai osztrák és magyar konzu­látusnak, de eredmény nélkül. Kérdem a belügyminiszter urat: Saját hatás­körében tett-e lépéseket e sérelem szanálására? Különösen pedig értesítette ez állapotról a mi­niszterelnök urat? Kérdem a miniszterelnök urat: A külügyi hivatal útján minő intézkedéseket tett e do­logban ?« Miután a közös terheket azért viseljük, hogy abból megfelelő hasznunk is legyen, joggal elvárja minden magyar polgár és minden magyar testület azt, — ha már így van szervezve és így áll a dolog mai nap, — hogy közösügyes bíró­ságaink, melyek bennünket védelmezni volnának kötelezve, ezt a kötelességet teljesítsék is. Hasson oda a két miniszter, különösen a mi­niszterelnök a külügyi hivatal útján, hogy tessék kötelességét teljesíteni a román konzulnak, mert mi annak hiába nem fizetünk; jogainkat óvja meg és sérelmeinket orvosolja meg, vagy hagyja oda azt a széket, mert hiábavaló tisztviselőt mi nem dotálunk. (Helyeslés a seélsö baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyminiszter és a miniszterelnök urakkal. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 órákor.)

Next

/
Thumbnails
Contents