Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-112
112. országos ülés 1897. junins 11-én, pénteken. 385 nyel szemben ily törvénytelenséget fog elkövetni, nem fog találni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) s legyen meggyőződve, hogy ha ez a nagy tájékozatlanságból és fejetlenségbői származó 16. §. törvény lesz, Magyarországon az első héten ki fogja mondani a királyi kúria, hogy nem respektálja, mert a [rendszeres kodesnek teljesen ellene, van. (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Menjen Kanosszába! (FelMáltások balfelöl: Mondjon le!) Justh Gyula: Szégyen, gyalázat ily törvényeket hozni! Vád alá kell helyezni az ilyen kormányt! Ez szégyenparagrafus ! (Nagy zaj.) Visontai Soma: Minden szemernyíje a 16. §-nak elárulja, hogy nem is kontempálták úgy, a hogy megcsinálták. Be fogom bizonyítani megint (Malijuk! Halljuk!) bifurkáczióját a becsületbeli ügyeknek a személyek szerint. Arról gondoskodtak, hogy ha a köztisztviselőt az ő tisztviselői vagy magänbecsületében megsértették, hova tartozik ez, sírról is gondoskodtak, hova tartozik egy magánember megsértése. De hátha ugyanegy ezikkben ugyanazon kifejezéssel megsértenek egy közhivatalnokot és egy magánembert is, az hova tartozik? (Derültség a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Olvassa el a 19. szakaszt! Visontai Soma: Megnéztem én azt, az itt nem alkalmazható. Nem légből kapom én e dolgokat. Itt van kezemben egy eset, a hol a budapesti esküdtszék május 17-re tűzött ki tárgyalást egy ezikk miatt, melyben megsértettek egy vidéki járásbírót és egy ugyanott lakó tanítót. A járásbíróság nevében a kir. főügyész, a tanító pedig maga adta be a vádlevelet. Kitűzték az esküdtszéki eljárást. Ma e dolog igen egyszerű; az esküdtszék illetékes mindkét ügyben, tehát közös ítétetben intézi el mind a kettőt. De mi lesz az új törvény szerint, a hol a magánbeesületsértési ügyekben a törvényszék lesz illetékes? Vagy az összefüggésnél fogva az ilyen ügy is az esküdtszék elé fog tartozni? Tehát azért, hogy ilyen czikk az esküdtszék elé tartozzék, a magánember mellett mindig meg kell piszkálni egy közhivatalnokot is? (Zajos tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Köszönöm én az ilyen átgondolt politikát! De legyünk őszinték. Mikor a miniszter úr elhatározta, hogy ezt megcsinálja, akkor tán nem számolt a szentesített törvények intézkedéseivel, vagy engedett oly sugallatoknak, vagy belső ösztönöknek, melyek alkalmasok voltak arra, hogy tévútra vezessék. Hisz az egész idő alatt nem győzött meg minket statisztikával, hogy azok az aggodalmak, melyeket itt többször kifejeztek, valósággal léteznek. Pedig nagyon KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. könnyen létesíthetett volna ilyen statisztikát egy miniszter. Összegen tizenegy sajtóbiróság 'van Magyarországon. A t. igazságügyminiszter úrnak egyszerű rendeletébe került volna, hogy kezébe tartsa és azt kinyomoztassa, hogy 30 év óta minden ügyben hogyan ítélt az esküdtszék, hányat ítéltek el és hányat mentettek fel, (Úgy van! balfelől.) íme, t. miniszter úr, egy példa. Kezemben Van a budadesti sajtóbíróságnak 15 évi statisztikája; én magam csináltam. Az első 15 évről szól, midőn még külön iktatója volt a sajtóbíróságnak és az akkori elnökök, minthogy tudományos czélra szolgált, szívesek voltak megengedni az adatok összegyűjtését; azóta nem. 1867-től kezdve megcsináltam a statisztikát 1884-ig. Huszonkét rovatból áll, benne van a sorszám, az iktatószám; benne van, hogy ki emelte a vádat, hogy hány vád volt, hogy milyen szakasz alapján volt a végtárgyalás, hogy a vádleveleket visszautasították-e vagy sem, hogy hogyan szavaztak minden kérdésre az esküdtek? stb. Ha a 15 éves statisztikát tekintjük, — egyes példákat hozok csak fel — azt méltóztatnak látni, hogy egész kiindulási pontja az igazságügyi kormánynak teljesen téves. Itt kifejezést adott annak Pulszky Ágost t. képviselő úr, hogy nincs sérelem a sajtószabadságra, ha a közönséges törvényszékek elé utalják a magánbecsület sértéseket, mert — azt mondja — valamire való embernek úgy sincs ilyen magánbeesületsértési ügye, az csak a revolverzsurnalisztikával történhetik meg. Először is azt jegyzem meg, hogy épen a revolver-zsurnalisztika az, a mely alattomban támad. Például ha a női becsületet akarja pellengérre állítani, vagy zsarolást követ el, vagy valakinek becsületét akarja megtámadni, akkor czélzásokat tesz; alattomos és oly kifejezéseket használ, a melyek különböző magyarázatot engednek meg. A revolver-zsurnalisztával szemben csak egy mód van a megtorlásra: az esküdtszék, mert csak az esküdtszék az, a mely minden kétes kifejezéssel szemben minden indokolásra való szükség nélkül megállapítja az igazságot. (Tetszés a szélső baloldalun.) Tehát ez a felfogás nem helyes; de az sem helyes, mintha Magyarországon a magáíjbecsületsértési dolgoknak valami kiváló, vagy a társadalomban számottevő emberek ne volnának kitéve. Itt van 1867, mikor megkezdődött az esküdtszék, már akkor Heckenast Gusztáv, a ki pedig egy nagy tiszteletben álló nagyiparosa volt Budapestnek, egy rágalmazási per miatt mint vádlott került az esküdtszék elé. Azt hiszem, hogy ha azt mondom, hogy felmentetett, azzal nem az esküdtszék ellen bizonyítok, mert ő olyan ember volt, a ki nagyon megfontolta, hogy mit ír és mit tesz. Nem olvasom fel az összes adatokat, hogy hány 49 • :
