Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

352 Hl. országos ülés 1897. a büntetőtörvénykönyvnek a rágalmazás és becsületsértésre vonatkozó anyagi intézkedései szigoríttassanak. {Igaz! Úgy van ! a bal- és SÍ első baloldalon.) Csak azt nem hiszem el, t. ház, hogy azért, mert egyes esetekben egyes magánegyén becsülete, megsértetik: ez nekünk elegendő ok lehessen arra, hogy ezen a czímen megtámadjuk a sajtószabadságot illetve annak biztosítékait. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon és a középen.) A kontroverzia közöttünk és :i t. túloldal között akkor kezdődik, mikor azt keressük, hogy vájjon melyik fórumra bízzak az ítélkezést azokban az esetekben, midőn a becsületsértést vagy rágalmazást szenvedett fél az állam segélyét kéri ki, hogy magának az elégtételt és a sértő büntetését kieszközölje. És e tekintetben, t. ház, leszállítása a kérdés fontosságának, ha a t. túloldal ágy akarjo felfogni, a mi állásfoglalásunkat, mintha mi azért kivánnók az esküdtszékre bízni ez esetekben B.Z ítélkezést, mert az esküdtszék majd enyhébb ítéleteket fog hozni. Nem azért, t. ház. Mi is kívánjuk, hogy a ki más becsületében gázol, elvegye büntetését és pedig biztosan vegye el. De aat tartjuk, hogy az esküdtszék ez esetekben a büntethetőség megállapítására sokkal alkalmasabb, mint sem a hivatásos bíróság. Azok után, t. ház, melyeket e részben az előttem szólott Hódossy Imre, Győry Elek és gróf Apponyi Albert képviselőtársaim oly részletesen és oly igazán kifejtettek és a melyek után jogom van azt mondani, hogy most már csak állítania lehet a t. túloldalm.k, hogy mellékindoka van a mi állásfoglalásunknak, de ezt ama nyilatkozatokkal szemben egy elfogulatlan ember bizonyítottnak nem tekintheti, mondom, azok után, a mik előttem elmondattak, nemcsak azt az egy szempontot emelem ki, hogy ép azért, mert az idők és viszonyok változásával a becsületsértésre vonatkozó felfogás is változhatik : a dolog természetében rejlik, hogy e vétségek fóruma csak az esküdtszék lehet, hova époíy férfiak jönnek ítélkezés gyakorlására, a kik a változott v ba magukat beleélték; a kik a változott felfogásokat magukban táplálják, s a kik ennek következtében, a midőn a bírói székbe ülnek, törvény erejéhez magukkal hozzák a közvélemény erejét. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha már, t. ház, a miniszter úr talán az esküdtszékek túlságos megterheltetésének kikerülése végett (Ralijuk! Halljuk!) czélszerünek látta behozni a hatáskörnek a megosztását ezekben az esetekben, én a magam részéről szivesebben járultam volna ahhoz, a mely megosztás a közérdek szempontjából bifurkálta volna a hatáskört. De ha elismerem, hogy a közérdek szemInnius 10-én, csütörtökön. pontjából való felosztás, hogy megvonása annak a demarkaczionális vonalnak, a mely a közérdeket a magánérdektől elválasztja, oly rendkívüli nehézségekbe ütközik, a mely nehézségek már alig -legyőzhetők és a külföld törvényhozásaiban is alig vannak legyőzve: ebből nem arra a konklúzióra jutok, a melyre a miniszter úr, hogy ennek következtében ezen esetek egy részét Nagyjuk meg mégis a sajtóbírósägnál, másik részét pedig vigyük el onnan, hanem arra a konklúzióra jutok, a melyet Emmer Kornél t. képviselőtársam beszédéből is kiolvashatni vélek, hogy akkor hát jobb lett volna megmaradni az eredeti állapotnál, mert csak azért, hogy ezen szórványosan előfordult kevés esetnek is csak elenyésző csekély részében biztosítsuk azt, t. ház, hogy az egyén a maga ügyével az esküdtek helyett a hivatásos bíróhoz fordulhasson, talán mégsem ezélszertí rést ütni a közszabadságon ; talán mégsem ezélszertí megcsinálni azt az első rést, a melyre vonatkozólag gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam fejtegetéseinek igaza volt, a mi már onnan is kitűnik, hogy tegnap már Molnár Béla t, képviselőtársam nagy örömmel szavazta meg ezt a javaslatot azért, mert ez az első lépés arra, hogy a szabadságon még további rések is üttessenek. O ugyan nem így fejezte ki, de értelme ez volt. És van még egy szempont, t. ház, a melyet ezen kérdés megoldásánál a törvényhozónak, nézetem szerint, nem lehet figyelmen kivfíl Nagynia. Ez az egyéni becsület mellett a társadalom becsületének lehető megóvása. Az államnak és társadalomnak nemcsak az az érdeke, hogy az egyénnek joga az 8 egyéni becsületének elismerésére mindenki által tiszteletben tartassák, de époly nagy érdek a társadalmi becsületnek fentartása is, a mely azt involválja, hogy a társadalomban senki se foglalhasson el becsületes embert megillető pozicziót, hogy ha élete nem tiszta és becsülete nem mocsoktalan. (Helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Az egyén becsületét, t. ház, megvédi maga az egyén, vagy kikéri hozzá az államnak segélyét, a mely azután a védelmet kereső egyénnek rendelkezésére bocsátja a maga igazságszolgáltatásának megfelelő szervét. De a társadalom a saját becsületét önmaga van hivatva megvédeni s ebben egyetlen segítője a tisztességes sajtó, mely kérlelhetlenűl a közvélemény ítélőszéke elé hurczolja azokat, a kik —• bár életök, cselekvényeik a becsülettel ellenkeznek — mégis bitorolni kívánják azt a helyet a társadalomban, a mely ott egyedül a tisztességes emberek számára van és lehet csak feníartva, ba a társadalom valamit ad saját becsületére, (ügy van!a baloldalon.) Ha mi azt akarjuk, t. ház, hogy az egyén a létérdekek szomorú "harczában ezer ós ezer kisértetek között meg-