Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-93

|K 93. országos ülés 1897. május 2-án

5 hétfffn. Következik a Bulgáriával kötendő kereskedelmi egyezményről szóló javaslat (Íróm. 153, 160) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslato t). Elnök: Elfogadja-e a ház harmadszori olvasásban a törvényjavaslatot? (Igen! Nem!) Kivannak szavazást? Madarász József: Mindig, ha azt mondjuk, hogy nem. Elnök : Kérem tehát azokat, kik elfogadják, álljanak fel (Megtörténik.) A ház elfogadja. Következik az állami számvitelről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 159) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja-e a ház harmadszori olvasásban a törvényjavaslatot? (Elfogadjuk!) A ház elfogadta. Következik a budapesti magyar királyi állami távbeszélő hálózat bérletének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 157, 161) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó, Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A budapesti állami távbeszélőhálózat megváltásának tulajdonképen históriája van, a mennyiben a Puskás Ferencz által alapított hálózat 1890-ben már az állam birtokába jutott. Azonban akkor, miután még sem a szolgálat, sem pedig a vállalatnak természete kipróbálva nem volt és az állam kormánya akkor azt a koczkázatot az államra venni nem akarta, mely egy ily vállalattal összeköttetésben van, bérbeadta azt egy bérlő társulatnak, de a közszolgálat érdekeinek ez a viszony meg nem felel. Naponta szaporodtak a panaszok részben a szolgálatnak hanyagsága és helytelensége, részben pedig a hálózatnak hibás volta és elégtelensége miatt. Ennek következtében a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy a távbeszélő-hálózat necsak az állam tulajdonát képezze, hanem állami kezelésbe is vétessék, és e végett megindította a tárgyalásokat, a melyeknek eredményeit tartalmazza ez a törvényjavaslat. Ennek értelmében a hálózat kezelése is az állam tulajdonába jönne át megváltás útján. A megváltás a mostani tiszta jövedelmet, mint járadékot, a bérlő társulatnak, illetőleg jogutódjának a hátralevő időre, a meddig a bérazerződés még tartott volna, tudniillik húsz és fél évre járadékképen biztosítja. A járadék úgy számíttatott ki, hogy vették a tényleges előfizetőket és a költségek levonása után megmaradt összeget, ehhez még azt az összeget ütötték, a mely származik azon előfizetők esetleges díjából, kik tényleg jelentkeztek volt, de a szervezet elégtelensége miatt visszautasíttattak, úgy, hogy ez a megváltási összeg 4246 előfizetőre van alapítva. A 368.000 forintnyi járadék úgy van kikötve a törvény értelmében, hogy akármelyik perczben az állam az egész hátralévő összeget kifizetheti, ezzel az egész járadék megszűnik és a szerződés érvényét veszti. Itt egy nehézség volt, tudniillik a fedezet kérdése, a mennyiben, ha a költségvetésnek más forrásaiból fedezetről gondoskodni nem akartunk, magának a vállalatnak fedezetét kellett erre a megváltásra biztosítani s ezért kellett azt a szigorú feltételt elfogadni, hogy az előfizetési díj változatlanul fentartassék 1917-ig, vagyis addig, míg biztosítva van a járadék. Azonban gondoskodva van a törvényjavaslatban arról, hogy ennek megváltoztatása a törvényhozásnak fentartassék. Abban a perczben, a melyben maga a vállalat ezt a fedezetet nyújtaná, hogy tudniillik az előfizetési díjak leszállítása mellett is a járadék biztosítható legyen, a törvényhozásnak módjában van az előfizetési díjak leszállítását elrendelni. Az előfizetőkkel szemben a status quo fentartása által semmi igazságtalanság nem történik, mert magának a bérlő társulatnak is az előfizetési díjak ezen összege a szerződés értelmében 1917-ig biztosítva volt. Az ily módon eszközölt megváltás előnyei az államra és az előfizetőkre nézve abban állanak, hogy egyfelől a ezélszeiű berendezés lehetővé tétetik, másfelől a hálózat kiterjesztése biztosíttatik, harmadszor, hogy a kapcsoló hivatalok szaporíthatok. Ebből a czélból történik, például a szerecsen-utczai kapcsoló hivatal és épület átvétele, mely a szerződésben szintén benfoglaltatik és esetleg a kettős huzalnak, illetőleg a kábelrendszernek behozatala. Mindezek alkalmasak arra, hogy egyfelől a hálózatot megfelelőbbé, másfelől a közönség kiszolgálását jobbá és czélszerübbé tegyék. Természetes, hogy mindez nagyobb összeget igényel. A kereskedelmi miniszter úr, ha az egész munkálat, úgy a mint vau, kontempláltatik, keresztűívitetnék, ezt az összeget körülbelül két és fél millióra teszi. Azonban nem szükséges, hogy a költségvetés ezen összeggel azonnal terheltessék, mert az előfizetők számának szaporítása fokozatosan fog eszközöltetni s ennek következtében meg lehet tartani azt a szempontot, mely a szerződésnél is irányadó volt, hogy abban az arányban történjék a kiterjesztés, a melyben az előfizetők számának szaporodása a költségek fedezetét is biztosítja, hogy az államháztartást ez a vállalat más czímen ne terhelje. Ezekből a szempontokból, habár magam is terhesnek ismerem el az előfizetési díj leszállításának ily hosszú