Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos ülés 1897. június 9-én, szerdán. 33 \ latomat meríteni és a javaslattal szemben elfoglalandó álláspontomra vonatkozó konzequeneziát levonni. (Helyeslés a baloldalon.) E tekintetben, t. ház, mindenekélőtt azt bocsátom előre, hogy a túloldalról se vonta kétségbe senki azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy igen számos esetekben, midőn a sajtó magánegyéneknek ténykedését megtámadja, a közérdeket védelmezi, a közérdeknek szolgál; (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) csak azt tették hozzá, hogy az a közérdek nem a közszabadság érdeke, az nem érint politikai vagy alkotmányi szempontokat, hanem tisztán csak úgynevezett társadalmi közérdeket. T. ház! Ez is egy alapos tévedés. Mert igenis nagyon számos esetben magánegyéneknek a tevékenysége nagyon mélyen érintheti a közszabadságot, érzékenyen sértheti azt. (Úgy van! balfélöl.) Elégséges, t. ház, e tekintetben a választási visszaélésekre, a választási törvényeknek magánegyének által elkövethető számos sérelmeire hivatkoznom. Mikor a magánegyéneknek ily ténykedéseit a sajtó megtámadja, akkor az nem puszta társadalmi közérdekre vonatkozik, hanem valósággal a közszabadság, a politikai szabadság fentartására irányozza működését. (Úgy van! a szélső baloldalon) Nem lehet tehát azt mondani, hogy a sajtó, melynek legnemesebb és legmagasztosabb hivatása a közszabadság védelmezése és sértetlen fentartása, hogy a sajtó szabadon és függetlenül teljesítheti e magasztos hivatását, ha az ily sajtóvétségek az esküdtbíróság hatásköréből kivonatnak és szakbíróságokhoz utaltatnak; nem lehet azt mondani, hogy akkor a sajtó minden feszélyezés nélkül képes volna nemes hivatását teljesíteni, hogy ezen hivatásában ezáltal ne gátoltatnék és a sajtószabadság ezáltal ne veszélyeztetnék. Én nem állítom azt, t. ház, a mit czáfoltak a túloldalról, a nélkül, hogy valaki itt állította volna, hogy majd a gyakorlat nagymértékben ki fogja tágítani a javaslat 16. §-át és ebben volna az ennek következményeiből beálló nagy veszedelem. Én megengedem, hogy a gyakorlat nem fog igen nagy mértékben tágítására törekedni a 16; §. azon intézkedésének, mely a sajtóval szemben az esküdtbíróságok hatáskörét megszorítja. De igenis állítom, —még pedig a tett tapasztalatok után alaposan állíthatom — hogy ha egyszer a kormány megindul ezen a lejtőn, sohasem tudjuk, hogy hol fog megállani. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Mert ha behozták a javaslatba ezt a szakaszt azon ürügy alatt, hogy ezen sajtóvétségek elbírál küdtbíróságokra czélszerüen nem bízható, akkor nem tudom, hogy majd később, akár holnap, nem fognak e egy újabb törvényjavaslattal fellépni, a melyben ismét azt fogják mondani, azt az ürügyet fogják felhasználni, hogy a sajtóbíróságok az eddigi állítólagos, de be nem bizonyított tapasztalatok folytán még ezen és ezen további sajtóvétségek elbírálására sem alkalmasok, tehát ezeket is el kell onnan vonni és pártjának engedelmes többségével majd ezt is megszavaztatja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ezt egyszerre is megtehettük volna, ha akartuk volna! Sághy Gyula: Hiszen elég aggályra nyújt alkalmat e tekintetben az az eljárás és a jövőre ebből vonható következtetés, melyet a kormány épen ezen javaslatnak előterjesztésénél követett. Hiszen még a büntető perrendtartás tárgyalása alkalmával annak indokolásában is iparkodott megnyugtatni a képviselőházat és a közvéleményt aziránt, hogy az esküdtbíróságok hatáskörét a sajtóval szemben nem fogja korlátozni s csak a területi beosztásról fog az életbeléptetési törvény intézkedni és most az életbeléptetési javaslatba mégis becsempészi annak a törvénynek megváltoztatását, a mi pedig minden józan törvényalkotással ellenkezik, mert ilyent életbeléptetési törvénybe belefoglalni nem is volna szabad. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ki állhat jót ilyen előzmények után és különösen azon uralkodó kormányzati szellem mellett, a mely a liberalizmusnak quintesszeneziáját az egyházpolitikai kérdésnek nagyon is radikális megoldásával teljesen kimerítette és most már a liberalizmust csak álarczúl használja, hogy annál könnyebben beevezhessen a reakczió mocsaras kikötőjébe, a honnan a közszabadságot annál könyebben elnyomhatja. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ki állhat jót, t. képviselőház, hogy a kormány az egyszer megindított irányban mindaddig nem fog előrehaladni, míg az 1848-iki törvényhozás által a sajtószabadságnak megalkotott hatalmas épületét teljesen romba nem dönti? És, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert az ellenzék ily nagy érdeket lát veszélyeztetve a jelen javaslat által, azért az ellenzéknek azon erős ellenállása, melyet a javaslattal szemben kifejt, nézetem szerint teljesen jogosult, mert ezzel csak nemzeti kötelességet teljesít. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És az részéről sem nem makacsság, sem nem úgynevezett »Rechthaberei«. (Úgy van! balfélöl.) A kormány részéről igenis az, nem azért, mert a kormány teszi, hanem azért, mert maga a kormány és mindazok, a kik a túloldalról felszólaltak a 16. §-nak ezen általunk nagyon sérelmesnek tartott intézkedésének védelmére, nagyon ártatlannak tüntetik azt fel és olyan csekély jelentőségűnek, a mely a sajtószabadságot semmiben sem érinti. Ha a kormánynak ez igazán őszinte felfogása, akkor a kormánynak végtelen könnyű, mert minden nagyobb 42*