Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-109
109. országos ülés 1897. június 4-én, pénteken. 823 Nem mi, hanem az ellenzék állította fel így a kérdést, nem mi, hanem az ellenzék felelős e tekintetben azért, hogy ha egy hosszabb diszkusszió után minden változtatás, minden részleges módosítás nélkül fogé törvényjavaslat elfogadtatni. (Zaj a szélső baloldalon.) Mert a hol így állíttatik fel a kérdés, hogy nem annak lényegére intéztetnek a támadások, hanem általában a kormány egész irányzata és azon elvek ellenében is, a melyeket mi közösen osztunk az ellenzékkel, nem marad egyéb hátra, mint a rideg szigorú védelem tere. (Mozgás a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert felszólalásának végén is ez a hang hallatszott keresztül; azzal lelkesítette a t. ellenzéket a kitartásra és e kérdésben a végletekig való ellenállásra, hogy azt mondta, hogy ne 1897-iki, hanem 1848-iki törvényt alkossunk. Engedelmet kérek, mi az 1848-iki törvényhozást tiszteljük, elfogadtuk politikánk alapjául, (Élénk ellenmondás a szélső baloldalon. Igaz! Űgy van! a jobboldalon.) Annak elveit osztjuk ma is, hanem hazánk iránti kötelességünknek tartjuk, hogy 1897-ben, 1897-hez illő törvényeket alkossunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csodálkozom gróf Apponyi Albert t. képviselő úron, hiszen csak pár nap múlt el, mióta a kormány padjairól olyan javaslat terjesztetett elő, a melyről elismerte ő maga is, hogy szerinte a kiindulási pontban, ugyan az övétől eltérő, de most végeredményben azonos kívánalmak valósíttatnak meg. Hogy épen ekkor azután azt monja, hogy ne lépjünk az 1897-iki törvényhozás terére, mikor előttünk feküsznek azon javaslatok, a melyeket ő ronga is nagy haladásnak és nagy vívmánynak tekint, azt hiszem, legalább is frivolitás. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) Ezen okoknál fogva én a törvényjavaslatot teljes egészében elfogadom. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Félkiáltások a szélső baloldalon: Rocli! Hocli!) Thaly Kálmán: Metternich! Thugut! Lakatos Miklós jegyző: Boda Vilmos! (Félkiáltások a szélső baloldalon: Holnap! a jobboldalon: Ma!) Boda Vilmos: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Az idő előrehaladt és ezzel az ügygyei röviden foglalkozni nem lehet. (Nagy zaj. Félkiálások a szélső baloldalon: Névszerinti szavazást kérünk!) Kubinyi Gézas Csak tessék! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék össze-vissza konverzálni! Az első dolog, hogy engem meghallgassanak. (Tetszés.) Látom, hogy a ház hajlandó megengedni azt, a mit Boda Vilmos képviselő úr kért, hogy tudniillik a következő ülésen mondja el beszédét. (Helyeslés.) Ez ülés pedig a ház határozata szerint nem holnap lesz, hanem 9-én szerdán. E délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjén a törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása lesz. Különben boldog ünneplést kívánva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 pereskor.) «<•'
