Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-92
:• 92. országos ülés 189Í. május 1-én, szombaton. bírák és a törvényszéki orvostani intézet majd mindennap az elgázoltak hulláinak bonczolásával vannak elfoglalva és így mindenesetre arra a tudatra ébred az ember, hogy a hatóságoknak és a kormánynak intézkedniök kell, hogy ez a jövőben lehetetlenné tétessék. Az az ellenvetés, hogy az emberek vigyázzanak, csak egy odavetett, meg nem gondolt mondás. Azonkivtíl ez csak bizonyos határig lehetséges, bizonyos élettani és fizikai feltételektől függ. Az a jól táplált és magát kialudott ember, kinek az utczán főczélja, hogy a maga jól táplált kedves testére vigyázzon, jobban ügyelhet, mint az a szegény munkás, vagy a kit egy parancs szuggerál, és mint a gyermek vagy agg, a kit életkora korlátoz. Különben is ha a jövedelmezőség egyik főérdeke is a társulatoknak, talán az emberi anyag és a polgárok testi épsége is valami, azt sem szabad minden elfogadható ok nélkül pusztítani. Ezért intézem jelen interpellácziómat a belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz, azért mind a kettőhöz, mert a rendőrhatóság ez ügyben egymaga a kellő eredményeket nem érheti el. A főkapitány többször átírt már a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a menetgyorsaságot szabályozó és mentő-készülékek alkalmazása iránt intézkedjék, mert a főkapitánynak hatáskörében nincs direkt egy testületre, vagy egyesekre nézve rendeleteket kibocsátani; tehát a belügyminiszteren kivűl a kereskedelmi miniszterhez is intézem interpellácziómat, mely így szól (olvassa) : »Interpelláczió a magyar királyi belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomásuk a t. miniszter uraknak azokról a számos súlyos balesetekről, melyeknek a fővárosban üzemben levő villamos erőre berendezett közúti vasutak okozói? 2. Tudják-e különösen azt, hogy eme vasutak a köteles gondosság és figyelem mellőzésével számos embernek az életét pusztították már el, és hogy napról-napra sűrűbben fordulnak elő elgázolások, melyek az elgázoltak halálát vagy súlyos megsebesülését, vagy örökös nyomorékká tételét okozzák ? 3. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy eme villamos vasutak kocsijai a legnépesebb és legnagyobb forgalommal bíró utczákbau is meg nem engedhető gyorsasággal közlekednek, és hogy a közlekedésnek eme módja állandó veszélyt és merényletet képez úgy a fővárosi lakosság, mint egyáltalán a fővárosban megforduló emberek élete és testi épsége ellen ? 4. Szereztek-e, t miniszter urak, különösen a kereskedelemügyi miniszter úr, felügyeleti jogánál fogva, és a t. belügyminiszter úr, mint legfőbb rendőrhatóság, meggyőződéstarról, vájjon a) a közlekedő kocsikon vannak-e a menetgyorsaságot jelző készülékek alkalmazva? b) vannak-e olyféle, másutt már használatban lévő készülékek alkalmazva, melyek az elgázolást lehetőleg megakadályozzák és a mentést megkönnyítik? c) szereztek-e a miniszter urak felügyeleti joguknál és az ebből folyó felelősségüknél fogva arról is meggyőződést, vájjon a villamos vasutaknál a feladatuknak megfelelni képes, eléggé szakavatott egyének vannak-e mint kocsi vezetők alkalmazva? d) va jj° n a vasutak igazgatóságai a személybiztonságnak megfelelő, különösen a menetgyorsaságot szabályozó és megállapító szabályzatokat és rendszabályokat léptették-e életbe, és ha ez megtörtént, mi az oka, hogy közegeiknek emberpusztító mesterségét elnézik és lanyhán veszik, és hogy számos halálos kimenetelű elgázolás daczára sem lehet tapasztalni, hogy a kocsik a bár jövedelmező, de közveszélyes menetgyorsaságot mérsékelnék ? 5. Hajlandók-e a miniszter urak az elgázolások tárgyában vizsgálatot indítani és saját hatáskörükben a szükséges intézkedéseket megtenni abból a czélból, hogy azok, a kik akár mint felelős igazgatók, akár mint kocsivezetők az elgázolások okozói, felelősségre vonhatók és megbüntethetek legyenek; és hogy egyrészt a menetgyorsaság mérséklése a kellő gondosság szem előtt tartása és kellő készülékek alkalmazása által az elgázolások és egyéb szerencsétlenségek és balesetek lehetőleg korlátozva és csökkenthetők legyen ek ? 6. Hajlandók-e a miniszter urak a villamos vasutak által eddig életüktől megfosztott egyének számáról és kilétéről a kellő adatokat beszerezni és pedig akár a rendőrségnél, a bonczolásoknál naponként közreműködő vizsgálóbíráknál, akár a törvényszéki orvostani intézetben, és kideríteni, vájjon a kenyérkeresőktől megfosztott és hátramaradt özvegyek és árvák és különösen az elgázolt és elpusztított szegényebb néposztályokhoz tartozó egyéneknek a legnagyobb ínségben maradt hozzátartozói részesülnek-e a fennálló törvények szerint a vasúttársaságok által kellő kárpótlásban és segélyben ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d, «. 1 óra 40 pereskor.)
