Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

108. országos ülés 1897. június 3-än, csütörtökön. 299 ben méltóztatnak emlékezni. Tudjuk, hogy az 1848 : XVIII. törvényczikk szerint, a mely ma és akkor, a mikor az történt, érvényben volt, csak esküdtbíróság előtt vonható valaki a sajtóban megjelent czikkéért felelősségre.|Ennek, azt hiszem, elkerülhetetlen konzequeneziája az, hogy a sajtóban való közlésben nem szabad megakadályozni, megbénítani az illető lapszerkesztőknek például azt a kötelességét és jogát, hogy a bármiféle visszaélésről, bármiféle megtámadásáról a jognak, erkölcsnek, a nemzetgazdaságérdekeinek értesülnek, azt közöljék; és hogy ezt tehessék, megtudhassák, nincs megengedve semmiféle törvény által, hogy azok iránt a kéziratok iránt, a melyekből értesüléseiket merítik, más, mint a sajtóvizsgálóbíró tartson kutatást és vizsgálatot. Ha pedig valaki azt a közleményt törvénytelenül adta oda és így a jogot megsértette, tessék felelősségre vonni illetékes bírája előtt. Ott a corpus delicti keresése csak a tudatlan és annak a régi, ósdi, elavult igazságszolgáltatásnak elve. De erre ott nincs szükség, ítéljék el a bűnösöket s ha panasz van a közlés ellen, ám indítsák meg a sajtóközlemény miatt is az eljárást és tartsanak vizsgálatot. De ha sajtóügyben sajtóvétségért nem emeltetik panasz és példának okáért hírlapi közleménynél mégis tartanak és pedig nem a sajtóvizsgálóbíró által vizsgálatot és a szerkesztőt, mert ellenáll, elítéltetik: ez a szabadságnak legvakmerőbb megsértése. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma is ííl egy szerkesztő törvénysértésért, mert ilyen eljárás ellen védte jogát. Itt van a második dolog, a mire utalt a t. igazságügyminiszter úr is, hogy tudnillik a járásbíróságok is már hatáskörükbe vonták a sajtóbiráskodást. Miért történt ez? Mert az a szellem megzavart már mindenkit a helyes gondolkodásban. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen világos volt az, hogy a törvényben minden sajtóvétségre az esküdtszék van rendelve, hisz világos volt, hogy ha azóta három kategóriába osztotta is a törvény a bűncselekményeket és csinált bűntetteket, vétségeket és kihágásokat, azért nem vonható el az illető az esküdszéktől. Midőn pedig ez világos volt és mégis megtörtént, ez megint csak ennek a szellemnek még ilyen körökben is továbbterjedése okozta (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ott van a harmadik eset, a hol a rendőrség odáig ment, hogy a mint a magával Szemben elkövetett sértések fölött önmagát teszi e javaslat bírájává, ő neki áll és sajtóvétségek felett bíráskodik a kapitány. Mikor mindezt felülről elnézik, midőn a a körmünkre nem ütnek és még bátorítják őket, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) akkor nem csoda, hogy így kiforgattatik törvény és szabadság valódi értelméből. Az is világos volt mindenki előtt, a ki törvényt magyarázott, vagy ha nem tanulta is, de egyszerűen a legközönségesebb szavak értelme után indult, hogy egy miniszteri rendeletben, vagy törvényhatósági szabályrendeletben sajtókihágást megállapítani nem lehet, mert a törvény kimondja, hogy gondolatait mindenki szabadon kifejezheti, tehát csak a törvény szabhat egyes közlemények megjelenésének vétségek megállapítása által az anyagi jogban korlátokat, de sem miniszteri rendelet, sem törvényhatósági szabályrendelet. Megtették mégis és megtörtént mindez mégis, mert valahányszor a törvény és szabadság megsértetett és mi ez ellen felszólaltunk az ottani közömbös vagy nevető hallgatás után a kormány részéről csak megújult a felbátorítás. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha megtörténhetett mindez akkor, mikor még az 1848 : XVIII. törvényezikk 17. §-a érvényben volt és vau, a mikor a törvényben világosan ki van mondva, hogy minden sajtóvétség felett az esküdtbíróság ítél, hová fog az vezetni, ha ezt is eltöröljük. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) íme ezek az előzmények elvezettek máris ehhez a törvényjavaslathoz. És ebben rávezettek arra is, a mire már többen rámutattak, hogy tudniillik a hatáskör szabályozását fogantyúnak és alkalomnak vette a t. kormány és a bizottság arra, hogy itt már most megnyirbálja, megbénítsa, megcsonkítsa a sajtószabadságot és az alkotmány legbiztosabb garancziáit. Meg csak az sem lebegett előttük, bár hangoztatták a sajtószabadságot, hogy nincs annál, mint erre Hódossy Imre t. képviselőtársam is rámutatott, becsesebb kincse semmiféle alkotmánynak. Van-e a haladásnak, művelődésnek biztosabb eszköze? Van-e a közvéleménynek, az elégedetlenségnek, a panaszok megnyilatkozásának lojálisabb alakja, mint a sajtó. A ki a sajtószabadságot el akarja nyomni, a lojális térről a konspiráczió terére viszi a nemzetet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt akarják-e, hogy azután vasmarokkol elfojthassák azt a kis szabadságot is, a mi megmaradt? Igaza van Hódossy Imre t. képviselőtársamnak, hogy a sajtószabadság a többi szabadságoknak is biztosítéka, mert a mint láttuk, meg lehetett rontani a népképviseletet, de a sajtót úgy meg nem lehetett rontani állandóan soha, hogy megszűnjék üdvös befolyását gyakorolni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor romlott meg leginkább? Akkor, mikor évtizedek óta ily levegőben, ily szellem uralma alatt elcsenevészedett, szolgaivá vált, megromlott a közvélemény. S ha azt hányják 38*