Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-107

278 107. országos ülés 1897. jnnins 2-án, szerdán. »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszter árhoz a büntetőtörvénykönyv 248. szakaszának alkalmazása tárgyában. Tekintettel grra, hogy az 1878: V. törvényczikk 248. §-ába ütköző, három havi fogsággal és 100 forintig terjedhető büntetéssel sújtandó vétséget követ az el, ki a közszemérmet és erkölcsiséget sértő iratokat, nyomtatványokat vagy ábrázolatokat állít ki, terjeszt, vagy elárusít, kérdem tisztelettel a belügyminiszter urat : 1. van-e arról tudomása, hogy a büntetőtörvénykönyve 248. §-ba ütköző vétségeket országszerte, de különösen a fővárosban lépten-nyomon elkövetik a nélkül, hogy az illetők felelősségre vonatnának; nem vonatnak pedig felelősségre azért, mert a rendőrség, melynek hatáskörébe tartoznék az ezen vétséget elkövetők feljelentése, ebbeli kötelességének egyáltalán nem tesz eleget? 2. Hajlandó-e a t. belügyminiszter úr a rendőrséget, különösen a fővárosit, utasítani, hogy az 1878: V. törvényczikk 248. §-ába ütköző vétségek elkövetőit a királyi járásbíróságnál eqetről-esetre feljelentse? 3. A mennyiben netán ilyen utasítást adott volna már ki a t. miniszter úr, hajlandó-e arról a t. házat értesíteni, hogy annak az utasításnak minő eredménye volt, nevezetesen mely városokban s hány esetben alkalmaztatott a lefolyt 1896. évben a büntető törvénykönyv 248. §-a az ellene vétkezőkkel szemben ?« (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású, hogy a Vígszínházban egy német szinésztársaság vendégszerepelt. Ebben a tárgyban és kérdésben óhajtok a belügyminiszter úrhoz interpellácziót intézni. (Halljuk.) T. képviselőház! A színészet és a drámai irodalom fejlettsége, kétségtelenül egyik legbiztosabb fokmérője a műveltségnek. Ki tagadná azt, hogy a német irodalom magas; ki tagadná azt, hogy egy Schillernek, egy Goethének az alkotásai a halhatatlanság fenséges magasságaiba emelkednek ? És mégis, mi az oka annak, t. képviselőház, hogy ha a magyar fővárosba olasz vagy franczia színtársulat jön, ezzel szemben a magyar társadalom minden megoszlás nélkül adja oda az elismerés koszorúját, a miből kitűnik, hogy a magyar társadalom meg vän érve arra, hogy az idegen színművészeiét megértse és becsülni is tudja; és mi az oka annak, hogy ha egy német színtársulat jön ide, ennek előadásai rendesen botrányokkal végződnek? T. képviselőház! Ez nem elfogultság, ez nem sovinizmus, ez nem németgyülölet, hanem igenis a német szinésztársasággal szemben a magyar társadalom érzését egy sokkal hatalmasabb érzés korlátozza és ez a hazaszeretet! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Vannak emlékek, a melyeket feledni nem lehet (Úgy van! a szélső baloldalon) és vannak nemzeti kötelességek, a melyeket elhanyagolni nem szabad. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Lehet-e minekünk feledni azt, hogy alig ötven esztendő előtt még a magyar fővárosban nem volt színház, a melyben a magyar szó elhangozhatott volna ? (Ügy van a szélsőbalon.) Kérdem, t. ház, van-e Európában egy főváros, a, mely a megszégyenítésnek ezt a bélyegét elhordta és elviselte volna? T. képviselőház! Millió és millió az az ajak, a melyik Magyarországban még a magyar nyelvet nem beszéli és mi mégis iskoláinkban taníttatjuk a német nyelvet. T. képviselőház! A magyar vidéki színészet, melynek pedig megvolt az az érdeme, hogy egyidőben egyedül dajkálta a magyar nyelvet s egyedül virrasztotta a kiterített magyar szabadságot, most árván koplal és hánytorog, s ezzel szemben vannak Magyarországon vidéki városok, hol a német színészetnek még mindig állandó tanyája van. (Úgy van! a szélsőbalon.) Magában Budapesten is alig két évtizeddel ezelőtt megvolt az állandó német szinház és attól is nemzetünket nem az ő bölcsesége, hanem az elemek bölcsesége mentette meg. Ha ily körülmények közt a magyar társadalom a bejövő német szülészettel szemben védekezik, ez nem elfogultság, hanem az önfentartás kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A német színészet és a magyar között a kérdés úgy van ma felállítva : vagy te, vagy én. Hogy a Vígszínház mint magán részvénytársaság megengedi színházában a német előadásokat, ez szerződése szerint joga; de joggal élni nem teszi mindig azt, hogy okosan cselekedni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha e szinház, mely a magyar szó színházának épíüt és fogadalmat tett megnyitásakor, hogy a magyar színészetet fogja ápolni, elfelejti kötelességét és kapuit megnyitja, a német színészetnek elvesztette azt a jogot, hogy magyar színháznak tekintsük és nagyon jogos lesz a magyar társadalomnak az az eljárása, hogy lábát küszöbén be nenf teszi. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ha a bécsi német színészet tudja e körülményeket s mégis ismételten lejön, az is elvesztette azt a jogot, hogy a magyar vendégszeretetre appelláljon, mert az ily bejövetel nem egyéb mint tolakodás. (Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Vájjon jogos-e, méltányos-e azokat, kik ily előadás ellen tüntetnek, megbüntetni? (Hogyne! jobbfelől. )A. Vígszínház a magyarosodás színházának lett építve. A ki abba belemegy mint