Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
107. országos ülés 1897. junins 2-án, szerdán. 269 tésbe befolyni, mégis határozottan és mindig szívesen hódol a tekintélynek; és jellemünk, faji tulajdonságaink ismerése, valamint történelmünk kétségbevonhatatlan tanúsága szerint: hazánk, a pártos, büszke nép hazája nagyságának alapját egyetértésünk mellett mindig csak erős kormány képezte; szent István, Nagy Lajos és igazságos Mátyás kora beszél minderről nekünk, mely tapasztalati tanuságtételhez, ha megállani, ha előbbre menni akarunk, mindig kérlelhetetlenül, kíméletlenül, ridegen kell mindenben alkalmazkodnunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szeretem véka alá rejteni a gyertyát: az igazság dolgában is ez az igazság. (Helyeslés johbfelöl. Zaj a baloldalon.) Miként az előadó kisérő beszédéből megértettem, ezen javaslatban, mely hazánk bölcsének akaratát ülteti végre valahára az életbe, oly egészen írj dolgok is foglaltatnak, melyek, meggyőződésem szerint, teljesen alkalmasak arra, hogy a törvény betűi neesak holt malaszt legyenek, hanem hosszú élet és tiszta vér. Elsősorban fel kell említenem azon intézkedést, hogy a törvényszékeknél, egy évi időtartamra, vádtanácsok lesznek szervezve; melyek a mellett, hogy állandóságuknál fogva a szakismeret megszerezhetését fogják elősegíteni s az ezzel járó összes előnyöket megteremteni, egyszersmind legbiztosabb garancziáját fogják nyújtani a teljesen független és minden idegen befolyástól ment eljárásnak. A bűnügyi igazságszolgáltatás szempontjából azonban még sokkal fontosabb és oly alakban, miként tervezve van, viszonyainknak teljesen megfelelő, az ügyészségi megbízottak intézményének szervezése, miáltal a vádrendszer lehetőleg teljes mértékében az egész vonalon érvényesülhet. Helyesnek találom azt is, hogy ügyészi megbizottakúl gyakorló ügyvédek is lesznek alkalmazhatók; mert ezen rendelkezés míg egyrészről a bűnügyi igazságszolgáltatás megbízhatóságát fogja emelni szakképzett egyének által való ellátás folytán, úgy másrészről az ügyvédi karnak hivatásának megfelelő munkát fog nyújtani és egyszersmind azon magasabb eszmének is fog gyakorlatilag szolgálni, hogy az igazságszolgáltatásnak különböző tényezői a közös czél elérésére fognak együtt iparkodni s a közös czélt szem elől nem téveszteni. Fontos még, hogy a járásbíróságok hatásköre ki lett terjesztve s a jogorvoslatok megszorítva; mert mindkét dolog az olcsóság és gyorsaság érdekében van s ez utóbbi még azon ideálhoz is közelebb vezet, mely az ügyekben csak egyetlen bíróság ítélését vallja helyesnek. A franczia jogszolgáltatásból lettek átvéve a bűnlajstromok készítésének kötelezettsége, melyek idők folyamán úgy a jogszolgáltatás megkönnyítésére és egyszerűsítésére, miként biztos és könnyen összehasonlítható, könnyen kezelhető adatokkal, a jogtudomány előbbrevitelére is alkalmas anyagok lesznek. T. képviselőház! Van még egy része, talán megengedik, hogy kissé divatos legyek és azt mondjam, Achilles-sarka a törvényjavaslatnak, mely annyi port vert már fel, mely annyi nyomdafestékbe s annyi szóbeszédbe került, melynek azonban én részemről oly kiváló nagy fontosságot nem tulajdoníthatok ; mert az igazság magasabb szempontját kevésbbé érdekli, s mert egy kis jóakarattal, az egyenlőség és szabadság eszméinek helyes felfogása s alkalmazásával, igen egyszerűen, igen könnyen megtalálható rendes mértéke, helyes középútja. Ezen rész aa, mely rendeli, hogy a nyomtatvány útján magánegyének ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének megtorlásai a rendes bíróságok hatáskörébe lettek utalva. (Halljuk!) Ez újítás minálunk, még pedig olyan, melynek ezélja, hogy hosszú és hosozú időn keresztül tartsa meg szabályozó hatalmát, s azért, ha a benne rejlő elvet, miként kötelességünk, helyesen megismerni és megbírálni akarjuk: foglalkoznunk kell elsősorban ez intézkedés előzményeivel, vagyis történetével, múltjával hazánkban; foglalkoznunk kell továbbá azzá', mennyiben helyes ez az elmélet, mennyiben a gyakorlat szempontjából s végre nem hagyhatjuk figyelmen kivfíl ez irányban a külföld által szerzett tapasztalatokat sem, mert tudományunk, műveltségünk elsősorban a nyugat népei tudományából, műveltségébői táplálkozik; jóllehet, én erre már a mostani időben nem vagyok hajlandó az épen szükségesnél s még sok által kívántnál nagyobb súlyt fektetni, mert ezen irányban a magyar műveltséget, a magyar tudományt most már oly erősnek ismerem és vallom, hogy egészen nyugodtan, egészen biztosan reá léphet a teljesen önálló gondolkodás, az önálló fejlesztés és előbbrevitel mezejére. (Tetszés jobbfelöl.) Ezen utolsó irányban különben megállapítani lehet azt, hogy a nyugati törvényes intézkedések majdnem kivétel nélkül, a javaslatban letett elveknek megfelelők; sőt a hol már ellenkezők voltak is, hosszabb vagy rövidebb idő múlva iparkodtak a javaslatban lefektetett elvekhez visszatérni. Előrebocsájtom azt, hogy én a mi világunkban, a mi időnkben nemcsak a jelenvaló dolgokra, hanem az emberi tökéletesedésre befolyással bíró dolgokra a jövőben is: a sajtónál nagyobb hatalmat, a sajtónál nagyobb erőt nem ismerek; de továbbá, hogy valóban helyesnek és érzelmeim szerint jónak, czélszertínek is
