Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
262 107. országos ülés 1897. junins 2-än, szerdán. T. ház! Minthogy már benne vagyok az esküdtszékek összeállításának bírálatában, méltóztassék megengedni, hogy megemlítsek még egy érvet. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Valóságos demokratikus hangulatban tetszeleg a t. kormány, midőn a bíráskodási hatalmat, mely eredetileg is ősi jognál fogva a nemzetet illette, részben visszaadja & nemzet kezébe. Ezt a demokratikus mezbe öltöztetett hatalmat azonban felruházza a törvényjavaslat egyúttal azzal a plutokratikus elemmel, elárulja azt a plutokratikus irányzatot, a mely a községekben és törvényhatóságokban alakított képviselőtestületek virilis intézményében megszületett. Vagy demokratikusnak tekintsük mi is azt, a kik a demokrácziát nemcsak hirdetjük, de valljuk is, hogy az esküdtszékek keretéből egy bizonyos adó-czenzus szerinti mértéket meg nem ütő polgárok kizáratnak ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy ez a keret, a melyet a javaslat létesít, nagyon megbízható elemeket zár ki az esküdtszékek köréből. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ha valaha sikerülni fog az igazságügyminiszter úrnak az adó-czenzus érdekében a pénzügyminiszter úrnál kivívni annak a sokszor hangoztatott Ígéretnek teljesítését, hogy az adó leszállíttassék, akkor az fog bekövetkezni, hogy minél lejebb lesz szállítva az adó, annál nagyobb lesz azok száma, a kik a czenzus alapján, mely a törvénybe iktattatott, az esküdtképesség jogainak és kötelességeinek gyakorlatából kizáratnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, mi csak annyit ismerünk a t. kormány intenczióiból, a mennyit a javaslatból kiolvasni lehet. De én őszinte feleletet kérek a miniszter úrtól, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ha Magyarország polgárai egy félszázados küzdelem után jutottak csak oda, a hol Ceylon-szigetnek lakói már egy század előtt állottak, milyen okokat, milyen jogpolitikai vagy igazságszolgáltatási komoly okokat tud felhozni arra, hogy ezen jogok gyakorlatából kizáratnak igen megbízható nagyszámú elemek, a kisiparosokat, a kisgazdákat teljesen felölelő kategóriák, a melyeknek, általunk igen jól ismert kiváló erényei mellett talán egyetlen bűnük az, hogy a földi javak nem jutottak nekik oly nagy mértékben osztály részül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Ilyen elvekre alapított esküdtbíróságról és esküdtbírósági törvényről, szervezetről gúnyolódás nélkül nem lehet azt mondani, a mit erre vonatkozólag a jelentés tartalmaz, hogy tudniillik czélja és rendeltetése az eddiginél jobb és egészségesebb alapokon létesíteni az intézményt (olvassa): »Belemélyeszteni annak gyökereit a társadalom jogérzetébe, hogy onnan új erőt merítsen nagy feladatának teljesítésére«. T. ház! Én érzem, hogy ez a javaslat belemélyeszti gyökereit a társadalom jogérzetébe, de azt is érzem, hogy ott felháborodást kelt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A jogfosztásnál egyebet el nem áruló szelekczió, az azt létesítő szakaszok és az a bizonyos, még mindig kisértő 34. §. egyik elhallgatott jogforrásból is ered és ezt az elhallgatott, de néha úgy szelíden bevallott jogforrást a t. kormány úgy szereti emlegetni, hogy az a nemzetiségeknek megbízhatatlanságában rejlő veszély. Ezt a momentumot, a melyet gyakran hallunk hangoztatni, ezen alkalommal is felhozta a t. kormány, mint a captatio benevolentiae egyik igen hatásos eszközét. A javaslat nem említi világosan, már a bizottságban bátrabban nyilatkozott a t. kormány és azt hiszem, bizalmasabb körben még bátrabban mondja; mert a eaptatio benevolentiae-re szükség van, ezt a t. túloldal iránt igazán elismeréssel mondom, mert ott is igen sokan vannak, a kik ezen sarkalatos argumentumokat, a melyeket a t. miniszter úr felhozott, nem tartják mind szentírásnak. Én kérdem a t. miniszter úrtól, melyek azok a bizonyságok, melyek ezen kiváló igazságügyi intézmény keretében, tehát a bíráskodás területén esetleg felmerülhető bizalmatlanság vádját szülik? Én ezeket a bizonyságokat nem láttam sehol, és azt hiszem, hogy midőn egy jogpolitikai intézményről van szó, annak az indokolásául csak amúgy odavetett, adatokkal nem támogatott okokat felhozni nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De másrészről törvényünk van, mely az országgyűlés állandó együttlétét biztosítja. Hát ha egy törvény alkalmazása keretében az igazságügyi kormány nehézségekre, alkotmányt vagy közszabadságot veszélyeztető momentumokra talál, módjában áll novelláris úton, a törvényhozás útján ezt reparálni és nem kell maga számára a rendeleti úton való intézkedés jogát konfiskálnia. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De alapos okunk van hinni, és igen sok ok van, mely ez aggodalmat bennünk szüli, hogy ebben a szelekczionális szakaszban, meg abban a 34. §-ban rejlő, a territoriális átalakítás útján eszközölhető pressziót a kormány nemcsak nemzetiségi, hanem más, párturalmi ezélokra is akárhányszor fel akarja és fogja használni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, már sokszor felemlítettem a t. igazságügyminiszter úrnak, hogy a példa megvan rá, a törvényszékek végleg beczikkelyezését is azért odázzák el — ezen messzemenő diszkreczionáiis hatalomban, melyet itt biztosít magának a kormány, szintén csak egyik
