Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-106

106. országos ülés 1897. június 1-én, kedden. 251 Daczára annak, hogy én a javaslatnak ezen szempontból való megtámadását igazságtalannak, méltatlannak és mindenesetre igen-igen túlzottnak tekintem, a mozgalomnak örülök, mert ez arról győz meg, hogy ha a sajtószabadságot komoly veszély fenyegetné, annak a védelme ennek az országnak minden polgárát egy táborban találná. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Visontai Soma: Jezsuita beszéd! Olay Lajos: Olyan, mint a javaslat! Erdély Sándor igazságügyminiszter: És én, t. képviselőház, már most sietek kijelenteni, hogy az igazságügyi nagy érdekeken felül legfőképen és elsősorban a szabadsajtó érdeke lebegett előttem akkor, (Ellenmondás és zaj a sstéhö baloldalon.) mikor elhatároztam, hogy ezen rendelkezést a javaslatba felvegyem. Orvosolni egy kinövést, egy túlkapást, a mely hivatva van arra, hogy a sajtó tekintélyét megtámadja, bogy azt a nagyközönség előtt elnépgzeríítlenítse. (Úgy van! jobbfelől.) Én nem vonom kétségbe, bogy azok, a kik ezen javaslat ellen állást foglaltak, ezt abból a meggyőződésből tették, mert a sajtószabadságot azáltal veszélyeztetve látják; de engedjék meg nekünk is, a kik a javaslat mellett állunk, hogy az nekünk a szent meggyőződésünk, . . . (Tetszés jobbfelöl. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Olay Lajos: A mit Bécsben parancsoltak! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Erdély Sándor igazságügyminiszter: . . . hogy a javaslat ezen rendelkezése által a sajtószabadság érdekében cselekszünk. (Helyeslés jobbfelől.) A vita egyik főpontját az a tétel képezi, hogy e javaslat az 1848-iki sajtótörvény alapelveibe ütközik, hogy rést üt a sajtószabadságon. Én ennek a tételnek valódiságát el nem fogadhatom. A javaslat az 1848-iki anyagi sajtótörvényt egyáltalán nem érinti. Ezt nem állítja senki, de nem is állíthatja. Barta Ödön: Majd fogja állítani! Erdély Sándor igazságügyminiszter: A javaslat az 1848-iki törvénynek egy alaki rendelkezését érinti, a mely a bírói hatáskör megállapításával foglalkozik és a melyet maga az 1848-iki törvény ideiglenesnek dekritált. Az 1848-iki törvény 11. § ábait szabályozva vannak a közfunkczionáriusok ellen elkövethető rágalmazás vétségeinek esetei; a 12. §-ban meg vannak különböztetve a közfuukczionáriusoktól a magánszemélyek ellen elkövethető rágalmazás vétségeinek esetei; a 17. §-ban aztán mindazon vétségekre nézve, a melyek az 1848-iki törvényben megállapítva vannak, ki van mondva, hogy mindezek az eskiidbíróság hatáskörébe tartoznak. Ezekben a törvényes rendelkezésekben a becsületsértés vétségéről szó nincs, úgy, hogy teljes biztonsággal még azt sem lehetne vitatni, hogy ez az 1848-iki törvény a sajtóvétségeket is az esküdtbíróság hatáskörébe kivánta volna utasítani. (Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Én azonban elfogadom azt az álláspontot; de ezt csak az 1867 óta kifejlődött állandó bírói gyakorlat alapján. Olay Lajos: Ez Beksics tudománya! Erre Beksics tanította! (Zaj.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: De (Halljuk! Halljuk!) ezek a törvényes rendelkezések ma már nincsenek is érvényben. A sajtó útján elkövethető becsületsértések és rágalmazások eseteiről ugyanis az 1878 : V. tcz. 259, 261. és 262. §-a rendelkezik. Ezek által az 1848-iki törvény 11. és 12. §-a hatályon kívül van helyezve. (Egy hang a szélső baloldalon: Az eljárásra nézve nincsen!) A bírói hatáskört pedig egy későbbi törvény, az 1880. évi életbeléptetési törvény szabályozza. Ennek a 39. §-a ezt a kifejezést használja : a sajtó útján elkövetett becsületsértések és rágalmazások vétségének bírói hatásköre tekintetében . . . Visontai Soma: Bűntettek és vétségek! (Zaj.) Erdély Sándor igazságügy miniszter: ... az eddig fennállott törvények érintetlenül maradnak. Itt az a pont, a melyen a javaslat az 1848-iki törvény 17. szakaszával találkozik. Én azt elfogadom, bog}- a javaslat az 1848 iki törvény 17. szakaszában foglalt rendelkezést reformálja. De nem tartom helyesnek és elfogadhatónak azt az álláspontot, mely azt vallja, hogy az 1848-iki törvény ezen hatásköri rendelkezésének minden módosítása és reformja nem jelent egyebet, mint az 1848-iki sajtótörvény alapelvének megtámadását, hogy az nem reakezió. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez egy határozott tévedés. Harmincz esztendőnek mindennap előforduló gyakorlati tapasztalata bizonyítja, hogy a magánszemély ellen intézett ragalmazási és becsületsértés! vétségek eseteiben az esküdtbíróság ítélkezése a maga összetételénél fogva a nagy közönséget ki nem elégítette, megnyugvás helyett nyugtalanságot és izgalmat keltett. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Hol? Hol?) Mindenki tudja, mindennap tapasztalt tény, ezt elfogadni nem lehet, ez előtt józan törvényhozónak szemet hunynia nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Minél jobban rajong valaki a sajtószabadságért, annál inkább kell éreznie, hogy ez az állapot fenn nem tartható, mert a sajtónak és az esküdtbíróság ítélkezésének elnépszertítlenítésére vezet. Nem a sajtószabadság korlátozásáról, uem az azon v.iló 32*