Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-105

105. országos ülés 1897. május 29-éu, szombaton. 235 kik eddig az állammal^ semmiféle szolgálati viszonyban nem álltak. Örömmel üdvözlöm tehát e tekintetben is a javaslatot és ép az előadottakra való tekintetből tartózkodni fogok attól, hogy a díjnokok kérvényével behatóbban foglalkozzam. Ezekre való tekintettel o!y módosítást nem ajánlok, a mely ezt az általam nagyon csekélynek tartott nyolczvan kajezár és egy forint napidíjat legalább húsz krajczárral megemelné, a mi szerény nézetem szerint megtehető volna. De van egy módosítványom, melyet bátor vagyok a t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, és ez vonatkozik arra az esetre, melyről a törvényjavaslat nem intézkedik. Eddig, azt lehet mondani, hogy sziveiszorító esetek történtek, midőn egy ilyen nyomorult díjnok megbetegedett. Tudok esetet, midőn egy vidéki járásbíróságnál húsz évig volt alkalmazva egy díjnok és ezalatt az irodatiszti teendőket annyira elsajátította, hogy az expediczioiiális dolgok úgyszólván reá voltak bízva. Ez a szerencsétlen ember megbetegedett, hat hétig tífuszban feküdt s ez alatt nem kapott fizetést, mert szívtelen főnöke volt, a ki kimaradásakor rögtön beszűntette napidíjait. Midőn hat hét múlva bejött, az egész ügyvédi karnak és mindazoknak megbotránkozására, a kiknek az esetről tudomása volt, a véghatározat az lett, hogy a hat hétre utólag sem kapott napidíjat. Ezen segít a javaslat, igen helyesen kimondván, hogy a beteg napidíjasnak napidíj jár. De van egy eset, midőn a díjnok meg van fosztva a hivatalbajárás lehetőségétől és nincs gondoskodva arról, hogy családját ilyenkor is fentartani tudja, értem az időleges fegyvergyakorlatra való behívást. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy az állami tisztviselők mind, az úgynevezett altisztek és hivatalszolgák egy legfelsőbb elhatározás alapján ily esetekben is — a mi igen természetes — teljes fizetésüket kapják. Nagyon méltánytalannak tartanám, t. ház, hogy midőn egy díjnok béli ivatik fegyvergyakorlatra és kénytelen a szolgálatot abbahagyni, hogy az állam irányában tartozó kötelességét teljesítse: családja az éhhalálnak legyen kitéve, vagy magát uzsorás kezébe adni legyen kénytelen, mert csak az, a ki a szegény emberek viszonyait ismeri, tudja, t. ház, hogy egy olyan embernek, a ki 80 krajczárból vagy egy forintból él naponként, mit jelent az, ha őt esetleg 20—30 napig attól a 80 krajczártól, vagy egy forinttól megfosztják ; az rá nézve oly teher, a melyre esztendők kellenek, hogy újra ki tudja heverni. (Igaz! Úgy van! bálfelol.) Én, t. ház, ebben a tekintetben is, épen azért, hogy módosítványom elfogadható legyen, a legszélsőbb határig mentem módosítványommal. midőn azt mondom, hogy csak az esetben kap napidíjat a behívott díjnok, ha felesége vagy gyermeke van; mert én nem ismerem el jogosultságát annak az ellenvetésnek, hogy ha behivatik a díjnok, ott is az állam tartja fenn, viszont nem teljesít hivatali funkcziót, ennek következtében nem méltányos, hogy 8 fizetést kapjon; igen, de a kinek felesége és gyermeke van, az igazán abszolúte képtelen családját azon viszonyok közt fentartani. Ennek kapcsán leszek bátor a 2. §-nál azon módosítványomat előterjeszteni, melyet már most bátor vagyok a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy ha a díjnok időleges szolgálattételre a katonasághoz behivatik és neje vagy gyermeke van, ugyancsak azon esetben is, ha mozgósítás esetén katonai szolgálatra behivatik, családja fentarthatása szempontjából részére a napidíj megadandó lenne. (Helyeslés balfelöl.) Egyebekben a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök í Ha általánosságban nem kíván többé senki a javaslathoz hozzászólani, kimondhatom, hogy a ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a czímet, a mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa az 1. §-t). Városy Gyula: T. ház! Nekem bizonyos tekintetben stiláris módosítványom van az 1. §-hoz, melynek értelmében az a díjnok, a ki szolgálati kötelességeinek egy éven át jól megfelel, az alább következő szakaszban körülírt kedvezményekre nyer igényt és arról, hogy ezekre a kedvezményekre igénye van, az egy évi alkalmazás letelte után előljáró hatóságától írásbeli értesítést kap. Én azt hiszem, sem nem eléggé kimentő, sem nem eléggé jellegző. Ajánlanám az igen tisztelt háznak, hogy fogadja el módosítványomat, a mely így szól: — stiláris, de azért karakterisztikus — »az egy évi alkalmazás letelte után előljáró hatóságától véglegesítő okiratban* — mintegy az állandóságot bizonyító okiratban — ^értesítést kap«. Ez a díjnoki karra nézve teljesen megnyugtató lesz s ez az állandóság jellegét biztosítja részben az esetleges előljáró főnökökkel szemben. Kérem módosítványom elfogadását. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Városy képviselő úr módosításával nem érthetek egyet, mert az a törvényjavaslat intencziójával ellenkezik. A t. képviselő úr, úgy látom, abból indul ki, hogy az a díjnok, a ki egy éven át jól megfelelt kötelességének, véglegesíttetik, tehát mintegy állami tisztviselői jelleggel ruháztatik fel. Nem ez az intencziója 30*