Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-104

2 i ^ ' 104. országos ülés 1897, '. május 26-án, szerdán. kell vele tovább is vitatkozásba bocsátkoznom, de azt az egyet kérem tőle, hogy ha ő csakugyan igazságosnak tartja magát és képes az igazságot kideríteni, akkor vessen véget ezen folytonos rendőri visszaéléseknek, mert magam is szemtanuja voltam és jól tudom, hogy a botrányokat, nieiyek elő szoktak fordulni, úgyszólván minden esetben a felbérelt rendőrök idézik elő. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ezeket kívántam a t. belügyminiszter úr szavaira megjegyezni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Csak igen röviden akarok Olay Lajos képviselő úr interpellácziójára néhány szóval reflektálni. (Ralijuk! Sálijuk!) Úgy látom, hogy a t. képviselő úr tisztában van azzal, hogy a;it mond az 1869. törvény, de nem tudja a későbbi fejleményeket; mert 1879-ben a rendőrség igenis bíráskodási jogkörrel ruháztatott fel, sőt bizonyos esetekben a bírósággal hasonló bírói funkcziót végez. (Úgy van! jobbfelől.) Kérem tehát, várja be azt, míg a dolog »res iudieata« lesz, míg az ügy mind a három fórumot megjárja, s én azt hiszem, hogy 30 napon belül azon helyzetben leszek, hogy a végleges választ megadhassam. A mi pedig azt illeti, — bár nem vagyok részletesen informálva — hogy az illető ifjak magasabb bírsággal büntettettek: annak, a mint értesülök, az fiz oka, hogy az illető fiatal urak, a midőn a rendőrség részéről neveik iránt megkérdeztettek, a helyett, hogy komolyan feleltek volna, éuekelve mondották, hogy én vagyok nem tudom micsoda, s ezáltal a bíráskodást mintegy nevetségessé iparkodtak tenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az is! Nagy zaj és mozgás.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Az interpelláczió közöltetni fog a belügyminiszterrel. Holló Lajos képviselő urat illeti a szó. Holló Lajos: A mit a t. miniszter úr mondott, azt a tényt, a mit az előttem interpellált képviselőtársam felhozott, csak annyiban kívánom kiegészíteni, a mennyiben a lefolyt eseményeknek közvetlen tanuja és szemlélője voltam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Előzetesen a t. miniszter úr előadására annyit jegyzek meg, hogy annak, hogy mi bíróilag jogérvényesen be nem fejezett tényeket itt felhozunk, oka az, mert ezekkel az ügyekkel nemcsak azon egyének joga és szabadsága van összeköttetésben, hanem a közszabadság, a polgároknak politikai és közkérdésekben való szabad véleménynyilvánításának joga is. Ezeket azzal az ürügy gyei, hogy az ügy még nincs befejezve és így sem a közvélemény, sem a ház e miatt felháborodásának kifejezést nem adhat, elütni nem lehet. A másik, a mit a t. miniszter úr mondott, az, hogy már most folyamatban vau a munkálat, hogy a gyülekezési jogról törvényjavaslatot terjeszszenek be. No, t. ház, ha ilyen szellemben, ha ilyen irányban akarják Magyarországon a gyülekezési jogot szabályozni: akkor mi azt a kérést fejezzük ki, hogy minél távolabbi idő válaszsza el Magyarországot attól a rendezéstől, a mely ebben az értelemben, ezen kormányzati felfogásából kiindulva, szabályozza a gyülekezési jogot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A miket itt mint -sérelmeket felhoztak, két irányban óhajtanám kiegészíteni. Én nemesak azt az igazán brutális eljárást és ítéletet tartom sérelmesnek, a mely az ifjúsággal szemben alkalmaztatott, hanem magának a főkapitánynak azon tényét is, melyet ettől az esettől eltekintve lehet önállóan bírálat tárgyává tenni és a melyet, mivel világos dokumentumként állanak előttünk, már az első perczben sem lehet megrovás nélkül hagynunk. A t. főkapitány úr, mint valami Jupiter tónáns, két villámot vett kezébe. Az egyikkel lesújtott az ifjúságra és kimondotta, hogy politikai szereplésre az egyetemi ifjúságot hivatottnak nem tartja és így tőlük mindenféle gyülekezési jogot megvonandónak és megtagadandónak tart. A másikkal lesújtott Pestmegyóre, megróván a megyét azért, hogy o elég bátor volt saját székházát az ifjúság mozgalmának színhelyévé tenni és ezzel méltatlanná tenni magát arra a lojális bánásmódra, a melylyel eddig Pestmegye irányában a főkapitány és a rendőrség viseltetett. A mi ezt a tényt illeti, csak röviden jegyzem meg, hogy én, mint egyik vármegyei ember, voltam az ifjúságnak ezen kérdésben közvetítője, és előttem az ifjúság a vármegye élén álló alispán távollétében, a teendőket vezető' főjegyzőhöz azt a kijelentést tette, hogy épen azért kívánja Pest vármegye székházában a gyülekezést megtartani, mert minden pártsziuezet nélkül óhajtja az ifjúság tiltakozását, kifejezni a quóta-kérdésben. Ha tehát akármelyik pártklubba, vagy ilyen színezetű helyiségbe megy, azáltal méltán tehette volna ki magát azon gyanúsításnak, hogy bizonyos pártpolitikai tendencziákat kíván szolgálni. Ellenben Pest vármegyének — a mely máris állást foglalt a quótafelemelés ellen, midőn egyhangúlag kimondta ebbeli határozatát, melyben a kormánypárti megyei tagok is elég hazafiasak voltak hozzájárulni — székháza és gyűlésterme lett volna méltó helye az ifjúság gyülekezésének, a mely minden páríszinezet nélkül akar hazafias meggyőződésének kifejezést adni. Ezért a küldöttség vezetője azt is kijelentette, hogy azon az ülésen semmiféle párt irányában és így a kormány irányában sem fognak támadókig és sértően fellépni és